Exkluzív részlet Az illúzió mesteréből!

 Sziasztok!

Ez most nem régi. ÚJ! Nagyon új! :) Még gyártás alatt van a mű, de ígértem, hogy mutatok belőle valamit.

Hoztam egy kicsit a legújabb, most készülő Az illúzió mestere regényemből. Ez Jaromír sztorija.

Már a történet vége felé haladok, vagyis elég jó a munkatempó. :)

Íme:

Glogowski a fotelben ült, az asztali lámpánál a könyvemet tartotta az ölében és olvasott. A dzsekije már nem volt rajta. A pólója alatt szépen kirajzolódott az izmos domborzati kép. Pont ilyen vizuális ingerre van szüksége egy eszmélődőnek.

Rám pillantott.

– Helló! Jobban van? – kérdezte halkan.

Megmoccantam, a kezemet a homlokomhoz emeltem, aztán lassan felültem, ha esetleg szédülnék, ne essek arccal előre. Az akkora blama lenne előtte.

– Azt hiszem, igen – morogtam, mint egy zsémbes öreg kutya.

Letette a könyvet.

– Alapos leckét adott nekem, Dahlia. Talán meg is érdemeltem. Kössünk békét! Mit szól hozzá?

Hátratűrtem a hajamat az arcomból, úgy néztem fel rá.

– Hirtelen milyen szelíd lett. Ez azt jelenti, hogy leszáll rólam és békén hagy?

– Nem ezt mondtam. Egyelőre még üzleti kapcsolatban vagyunk. Nevezhetjük így, nem igaz?

Félredobtam a plédet és felálltam. Nem túl daliásan, de megtartottam magam a csülkeimen.

– Tőlem. Ha rajtam múlik, ezt villámgyorsan lezárjuk – mondtam és a konyha felé indultam. Kicsit még szédültem, ezért bizonytalanul léptem előre.

Glogowski észrevette.

– Biztos, hogy jól van?

– Bízza csak rám!

– Maga aztán csúcsra járatja a konokságot. Ne mondja, hogy jól van, mert látom, hogy krétafehér az arca! Mondja meg, miért indult el és majd én idehozom! Üljön csak vissza! – erősködött a férfi. – Még egyszer nem fogja előadni itt a nagyhalált.

Rácsodálkoztam.

– Ez most a gondoskodó oldala?

– Ki sem nézi belőlem, mi? – kérdezett vissza kihívóan. – Szívesen itt maradok éjszakára és vigyázok magára. Ha valamire szüksége lenne, teljes egészében készségesen állok rendelkezésére. – Most már vigyorgott is hozzá.

Pontosan tisztában volt vele, hogy vettem a kétértelmű célzást. Kettőt pislogtam.

– Azt aztán nem! Ne vigye túlzásba!

– Ennyire nem vagyok szörnyű. – Úgy nézett végig a vállig érő zilált hajamon, az egész alakomon, mintha felmérné a terepet.

– Értékelem a nagyvonalú ajánlatát, de sajnos le kell mondanom erről a csábító lehetőségről. Szeretnék egyedül maradni. Köszönöm, hogy vigyázott rám, de most már nyugodtan elmehet.

Felvettem a fotelből a dzsekijét és a kezébe adtam.

– Aludhatna a védelmező ölelésemben, a jó meleg ágyban összebújva, ezer százalékos biztonságban – sorolta hamiskás mosollyal.

– Nem! – Fel akartam háborodni, de elnevettem magam. – Tényleg azt hiszi, hogy valaha beeresztem az ágyamba? Kiderül, hogy van humora. Soha a büdös életben – mondtam tagoltan, hogy hangsúlyt adjak a szavaknak.

Jókedvében csillogott a szeme.

– Miért?

– Nem érdekelnek a rosszfiúk és én nem tartozom abba a kategóriába, akikkel maga nyomul. Hagyjuk ezt!

Belebújt a dzsekijébe és ezt úgy vettem, hogy végre feladja.

Felém nyújtotta a kezét.

– Akkor békét kötünk?

Belecsúsztattam a sajátomat a tenyerébe. A bőre meleg volt, ahogy a nagy kezét rázárta az enyémre és megszorította. Az ő napsütötte barna bőréhez képest az enyém tejfehér volt. A mesztic és a vámpír.

A szemembe nézett és puhán elmosolyodott.

– És soha többé nem lép be ide az engedélyem nélkül – figyelmeztettem.

Bólintott, mire eleresztettem a kezét.

Kifelé indult az ajtóhoz, én pedig kikísértem, mert biztos akartam lenni, hogy ki is megy és bezárom utána az ajtót. Nem mintha ez az ő esetében biztosíték lehetne bármire is. Kinyitotta az ajtót és a válla mellett megláttam a kinti világításnál a ház előtt a Roverem mellett parkoló kocsiját. Leesett az állam és már túl késő volt eltüntetni a csodálkozást. Úgy nézhettem ki, mint a gumi szexbabák ó-t formázó szája.

Egy fehér sportkocsival jött, ami drágább volt, mint a házam.

– Ez egy McLaren GT! – szaladt ki a számon.  

– Igen, tudom – mosolygott büszkén.

– Nagyon ütős. Igazi vadállat, csúcs járgány. Szóval, ezzel villog? Úgy tartják, hogy a pasik a kocsijukkal kompenzálnak, ha kicsi a szerszámuk – beharaptam a számat. Bakker! Elment az eszem!

Ő rám nézett, visszalépett a két lépcsőfokon elém és egészen közel állt hozzám.

– Ez olyan tévhit, amit kézzelfogható bizonyítékkal azonnal megcáfolhatok.

Lángba borult az arcom. Miért is jártatom a számat állandóan? Kínosan feszengtem és képtelen voltam az arcára nézni, noha ő erre várt.

– Bocs! – súgtam.

– Tetszik az éles nyelve. És most már nem is olyan sápadt. Vigyázzon magára és hívjon, ha mehetek próbálni! – Sarkon fordult, beült a csodajárgányba és bravúros kanyarral kifarolt, megfordult és elhúzott.

A halkan duruzsoló motor alig ütött zajt a fák között.

Behátráltam és rázártam az ajtót. Teljesen hülye vagyok, hogy belemegyek ilyen szexuális utalásokba. Már így is volt közöttünk egy olyan feszültség, aminek nem lehetett helye. Glogowski túl jó pasi volt, akkor is, ha számomra megtestesített a klasszikus tabut.

Fellélegeztem, hogy nincs a fegyver a házban és hogy a gazdája sincs már ott. Az ilyen kaliberű férfiak megszokták, hogy mindent megkapnak. Nem akartam a közelében lenni, amikor kitalálja, hogy mi lesz az, amire szemet vet és eldönti, hogy megszerzi.