Az Igézők II. részének egynegyede már begépelve.
Feszített a tempó.



UPDATE!!
2017.0.02.


Már nagyon a végéhez közeledek...

Új hír!

Végeztem!

Befejeztem az Igézők második kötetét.
Éjszaka van, úgy fél három felé járhat...

Mintha kisütötték volna az agyamat.

526 oldal lett a kézirat.
07.02-án kezdtem. Majdnem hat hónapba került.
Az első kötetet 9 hónapig írtam. Szóval, ezzel picit jobb időt futottam.
Ez a 19. megírt könyvem.

Még nincs alcíme. Majd egyszer csak beugrik.

Aki olvasta az első részt tudhatja, hogy szó van egy párhuzamos világról. (aki nem olvasta, az magára vessen, mert valami tök jóból marad ki! ) Ebben a kötetben igen, tényleg beléphetünk Saranna-Skaa-ba. És apám, ott aztán néhány dolog nagyon máshogy megy. 

Most át kell az egészet olvasnom, azután kezdődik a begépelés, csiszolgatás.
Utána megy a tesztolvasókhoz- akiknek nem győzök elég hálás lenni, hogy minden kacatomat elolvassák, méghozzá töretlen buzgósággal. 
Azután pedig meglátjuk.

Mindig mondom, hogy a gépelés kulimunka, közben nyugodtan agyalhatok már a következő könyvemen és készíthetem a jegyzeteket, végezhetem hozzá a kutatómunkát.

Hogy mi lesz a következő munkám?
Annyit simán elárulhatok, hogy igazán szíveket szaggató romantikus és felkavaró történet. Azt nagyon szeretitek. Hát akkor, hadd szóljon!
Na, annak például már van munkacíme is. 'Ikrek hava'
Ez lesz a 20. regényem. Atyaég! Majd ünnepélyesen jól kiélem benne magamat, mármint íróilag.

Aki szerette a Két lépésre a mennyországtól című könyvemet, ezért is odáig lesz.

És most akkor a friss kép a rakás teleírt papírról.
Íme!

Másik két kérdéssor a válaszokkal: Melkor és Morwen

Melkort és Morwent is megtaláltam.
Itt vannak az ő válaszaik.

Most érzem megint, mennyire hiányoznak nekem....
http://ashleycarrigan.blogspot.hu/2013_05_01_archive.html

http://ashleycarrigan.blogspot.hu/search?updated-max=2013-05-20T23:42:00%2B02:00&max-results=3

Nosztaliga

Sziasztok!

Most találtam a gépemen ezt a régi karakter-kérdőívet, ahol 100 kérdésre válaszolnak a szereplők. Ez egy jó játék volt és most kellemes felidézni.

Ezek itt Udimu válaszai.

Ha akad közöttetek olyan, aki nem ismerné Udimut, nagyon gyorsan pótolja ezt a hiányosságot, mert érdemes. Ő az egyik olyan karakterem, akit minden kétséget kizáróan csak imádni lehet. :)

A Morwen sorozat egyik oszlopos tagja, a figurája sokak kedvence lett az évek és a sok bonyodalom során.

Bármikor szívesen tárnám ki előtte a hajlékom ajtaját...

Karakter kérdőív 3.

Többen közületek jelezték, hogy üdvös volna Udimuval is elkészítenem az interjút.

Jelzem, a Tuatba bejutni Ozírisz színe elé és ilyen bagatell témával zaklatni, nem kockázat nélküli feladat.
Hogy mégis sikerült, a beajánlóim nagyvonalú gesztusának köszönhetem.

Azt pedig, hogy ép bőrrel ki is jutottam onnan, Udimunak.

Az interjúra a Tuat egyik termében került sor. Az uralkodó privát audiencián fogadott, zavartalanul beszélhettünk.
Lenyűgöző megjelenésével és végtelen nyugalmával első pillanattól mélységes zavarban voltam. Láthattam az aranymaszk nélkül. Ájulat! Sokat fogok erről álmodni. Remélem!

Íme a 100 kérdés-100 válasz a káprázatos Udimuval.


Karakter-kérdőív: Udimu

1. Hogy hívnak? Mi a beceneved?

Udimu

Idegen csengésű a név, igaz? Talán azért lehetséges, mert nagyon régi.
Ozíriszként emlegetnek, mióta magamhoz ragadtam a vezetést népünk ősi székhelyén, az egyiptomi alvilágban, a Tuatban.


2. Milyen idős vagy? Mikor van a születésnapod?

Elmúltam hatezer esztendős. Párszáz év ide vagy oda, nem számít.
Fogalmam sincs, mikor van a születésnapom. Az ókori naptárakat képtelen vagyok átszámítani a ti mai kronológiátokba. De kedves, hogy kérdezed.

3. Hol születtél? Hol élsz most? Hazafias vagy?

Egyiptomban születtem. Jelenleg is itt élek, idelent ezekben a termekben.
Ha a hazafiasság alatt érthetjük a saját népem szolgálatát vezetőként, akkor igen, az vagyok.


4. Kik a szüleid? (nevük, foglalkozásuk, személyiségük)

A teremtőm, dicsőséges elődöm már nincs köztünk. Árulásnak esett áldozatául. A szégyenletes bűn részben az én lelkemet is terheli. Minden erőmmel azon vagyok, hogy jóvátegyem. A magam módján vezeklek.


5. Van testvéred? Ha van(nak), akkor milyen/milyenek?

Többen vannak a világ különböző pontjain. Némelyikük pihen a föld gyomrában, mások aktívak.
 
6. Mi a foglalkozásod?

*lélegzetelállítóan elmosolyodik, zöld szeme csillog*( Megemelkedik a pulzusszámom. )
A keleti világ vérivótársadalma felett uralkodom. Még kezdőnek számítok, hiszen alig pár esztendeje enyém ez a poszt.
Vezetőnek választottak, bizalmat szavaztak nekem. Mélységesen tisztelem a társaimat és igyekszem méltónak lenni a feladathoz.

7. Milyen magas vagy? Mennyi a súlyod?

192 cm magas vagyok. Nem tudnám megmondani a testsúlyomat.

8. Milyen színű a hajad? És a szemed?

A hajam fekete, szemem színe zöld. ( úgy néz rám, hogy nyugodtan megnézhessem az írisze árnyalatát. nem vagyok nyugodt, hogy is lehetnék?!)

9. Melyik fajba tartozol?

A megátalkodott vérszopók fajtájába.

10. Melyik társadalmi osztályhoz tartozol?

Az uralkodóhoz.

11. Szerinted vonzó vagy? Mások szerint?

A jelek azt mutatják, hogy igen. Vajmi kevéssé számít.

12. Hogyan öltözködsz?

Idelent a Tuatban tradicionálisan. - tógák, leplek, köntösök, ilyesmi. Időnként viselnem kell az aranymaszkot. ( megmutatja a maszkot. Hűha! Döfi! Legendás darab. )
Fent a ti világotokban lazán. A kényelmet részesítem előnyben.

13. Van sebhelyed? Tetkód? Anyajegyed? Bármi egyedi külső tulajdonságod?

Ezer sebesülésem volt, nem maradtak nyomai a testemen.
A külsőm egy sóhajtásnyival feltűnőbb az átlagnál, ezért felfigyelnek rám. Biztosan a magasságom miatt is van.  ( Ó, a drága naiv istenkirály gyönyörűség! Az, a magassága…  sóhajtozom.)

14. Allergiás vagy? Szenvedsz valami betegségben? Van valami sérülésed?

Tökéletesen ép vagyok.

15. Jobb vagy bal kezes vagy?

Mindkettőt egyformán használom virtuóz módon.
.
16. Milyen a hangod?

*előrehajol, az arcomba néz* Milyen a hangom? - kérdez vissza.
 Mély - felelem.

17. Milyen a szókincsed? Hogy beszélsz általánosan? Milyen szavakat használsz?

A régi, ősi nyelv bajosan összeegyeztethető fordítási bakikat eredményez. A szlenggel még mindig csak ismerkedem mások derültségére.

18. Sorolj fel három rád jellemző cselekvést!

Logikus tettek, higgadt mérlegelés, magas fokú önuralom,

19. Milyen gyakran fürdesz? Használsz parfümöt?

Sokat fürdök. Szeretem a vizet.
Igen, használok parfümöt. A visszafogott illatokat kedvelem.
.
20. Általában milyen képet vágsz (gyilkosan nézel, fáradtan mosolyogsz)?

Örömmel adnék erre is választ, de sajnos fogalmam sincs, milyen az arckifejezésem bizonyos szituációkban. Nem járok kézitükörrel a markomban. A maszk amúgy is elfedi az arcomat - ez különösen tárgyalások idején hasznos. *finom mosoly*

21. Használsz testbeszédet? Hogyan?

Keveset gesztikulálok.

22. Vannak gyakran használt szófordulataid? Mik?
  
Nem tudom, drágám. Vannak?

23. Mi a legelső emléked?

Erre egyszerűen nem tudok választ adni. Élj hatezer évet és próbáld meg!

24. Mi a legmagasabb végzettséged? Hová jártál? Élveztél tanulni?

Királyi családban születtem, ennek megfelelő tanítást kaptam. Azóta folyamatosan tanulok, még ma is.
.
25. Hol tettél szert a legtöbb tudásra és képességekre?

A hatezer év alatt.
A képességeim feltárásától eltekintek. Nem a te halandó elmédnek való. Megrémülnél tőlem. Talán el sem hinnéd.


26. Hogy írnád le a gyermekkorodat általánosságban?

Felhőtlen.

27. Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha felnősz?

Fáraó biztosan nem. Másodszülöttként nem is volt esélyem a koronára.
Katona.

28. Mikor és kivel volt az első csókod?

Az anyám egyik szobalányával.


29. Szűz vagy? Ha nem, mikor és kivel veszítetted el a szüzességedet?

Az eset ugyanezzel a lánnyal történt meg a palota hátsó kértjében.


30. Van hírhedt vagy ünnepelt ősöd? Volt ez rád valamilyen hatással?

Halandó apám fáraó volt, mielőtt merénylet áldozata lett.
A teremtőm volt itt ezen a helyen az elődöm. Mindketten karizmatikus férfiak voltak. Természetesen komoly hatással voltak rám. Mindig reménykedtem, hogy legalább kismértékben megközelítem az ő nagyságukat.

31. Mit tartasz az eddigi legfontosabb eseménynek az életedben?

Hogy elértem a nekem szánt rangot itt a Tuatban és minden igyekezetemmel, erőmmel a népemet szolgálhatom.
 
32. Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?

Mint az előbbi válaszom.
.
33. Mit bánsz a legjobban?

*Hogy a teremtőmet elárultam és kivégeztem.

34. Mi a legkínosabb vagy legszégyenletesebb dolog, ami valaha történt veled?

Hogy hagytam magam ostoba tökfilkóként rászedni és bedőlni Kenna hazugságának.

35. Vannak titkaid? Ha igen, mik azok?

Apró piszkos kis titkok.
Elhiszem, hogy tudni akarod.
Én is így lennék veled.  ( Hoppá! Elpirulok.)

36. Mi volt a leggonoszabb dolog, amit valaha csináltál?

Kivégeztem Melkor testvéröccsét.
Megérdemelte ugyan, mégis gonosz tett volt részemről és talán kicsit önző is.


37. Mikor féltél a legjobban?

A sarjaimat féltem.

38. Utaztál már valaha is külföldre? Ha igen, hová?

Az egész világot bejártam keresztül-kasul, rengetegszer. Olyan birodalmakban barangoltam, amelyek már nem is léteznek.

39. Melyik nemhez vonzódsz?

A nők a gyengéim.

40. Alapvetően optimista vagy, vagy pesszimista?

Megrögzött realista vagyok.

41. Hiszel a fensőbb hatalomban? Ha igen, akkor melyikben?

Nem hiszek.

42. Hiszel a túlvilágban?

Ebben sem.

43. Mitől rettegsz a legjobban?

Egy esetleges háborútól a vámpírtársadalomban.


44. Mitől jössz dühbe? Mitől leszel szomorú? Boldog? Miért?


Igyekszem kontrollálni a szélsőséges érzelmeimet.
A boldogság illékony valami. Ha részem van benne, nagyon vigyázok rá.


45. Az emberek alapvetően gonoszok vagy jók?

A halandók esendőek, de ez nem mentség a gonoszságra.
Pont ezen a gyengeségen kellene felülkerekedniük.


46. Milyen a politikai nézeted? Mi a vallásod?

A politikában- a vámpír-politikáról beszélek - óvatos vagyok és megfontolt. Szeretek kristálytisztán látni.


47. Mit gondolsz a szerencsejátékról, hazugságról, lopásról, gyilkolásról?

Nincs, amit ne követtem volna el.


48. Milyen messzire mész el, hogy megvédd a saját véleményed?


Itt az én szavam törvény. Nem szorulok rá, hogy a véleményemet kelljen védenem vagy magyaráznom.


49. Mennyit ér neked a pénz?

Van, de nem törődöm vele.


50.Szerinted mi a legszörnyűbb dolog, amit egy ember elkövethet?

Sok van a listámon, amit nem tolerálok, sem embernek, sem vérivónak.


51. Hiszel abban, hogy néha fel kell magunkat áldozni a fensőbb jóért?

Természetesen. Másként, hogyan volna jogom ezen a trónon ülni?


52. Hiszel az igaz szerelemben, és a lelki társban?

Igen. Abban is, hogy ez nem csak egyszer jön el az életünkben. Romantikára hajlamos vagyok.
A szerelemben nem játszadozom.

53. Babonás vagy?

Nem.

54. Mennyire tartod tiszteletben mások hitét, véleményét?

Amennyire az ésszerűség engedi.
Bár a hittel kapcsolatban maga az ésszerűség szó is megkérdőjelezhető.


55. Mennyire mutatod ki az érzéseidet? Megosztod a gondolataidat másokkal?

Nem tüntetek velük.


56. Előítéletes vagy?

Megesik.

57. Ki a legfontosabb ember az életedben? Miért?

A sarjaim. Kiemelten közel állnak hozzám a kedvenceim, Melkor, Morwen, Dióra.
Ők az elmúlt években mellettem voltak, a többiek is fontosak nekem, de ők valahol kint járnak a világban.
 
58. Kit tisztelsz a legjobban? Kit a legkevésbé? Miért?

Tisztelek mindenkit, aki kiérdemli. Nem feltétlenül kell hozzá nagy tetteket véghezvinni.

59. Létezik valaki különleges az életedben? Ki?

Ashley! Ez nagyon személyes kérdés.
Létezik.
Tudom, hogy a női kíváncsiság határtalan, mégis most be kell érned ennyivel.


60. Sok barátod van? Ki a legjobb barátod?

Melkor


61. Hogy viselkedsz a veled egy nembe tartozókkal?

Nyitott vagyok hímtársaimmal.

62. Hogy viselkedsz veled ellenkező nembe tartozókkal?

Türelmesen és udvariasan.

63. Voltál már szerelmes? Ha igen, mondd el, mi történt.

Voltam. Előfordult, hogy olyanba szerettem bele, akibe nem szabadott volna. Csakhogy a józan érveket könnyen legyőzik az érzelmek.


64. Mi az eseted?

A szép és merész asszonyokat kedvelem.

65. Milyen közel állsz a családodhoz?

Vérben választott családomhoz nagyon közel.
Én vagyok a főforrás, felelősséggel tartozom értük.


66. Szeretnél megházasodni, családot, gyereke(ke)t?

Halandóként és vámpírként is túl vagyok ezeken.


67. Vitázol az emberekkel, vagy inkább kerülöd a konfliktust?

Nem bocsátkozom parttalan vitákba.

68. Beszélő vagy hallgató vagy?

Kedvemre való, ha valaki jól beszél. Én magam nem fecsegek feleslegesen.
Szeretem a jóféle baráti beszélgetéseket.
.
69. Mennyi időbe telik, hogy megbízzál valakiben?

Nagyon csekély azoknak a száma, akikben megbízhatok. Ebből következik, hogy hosszú idő, mire elnyeri valaki a bizalmam.


70. Haragtartó vagy?

Nagyon rövidke ideig és az sem komoly.

71. Vezéregyéniség vagy?

Igen- amint a mellékelt ábra mutatja.

72. Szereted a csapatmunkát?

Igen.

73. Milyen jól fejezed ki magad?

A képírástól indulva legendásan hosszú út vezetett a mai technikáig. Imádom az Internet nyújtotta lehetőségeket, a virtuális játékokat.
Szóban a lényegre szorítkozom.
 
74. Mennyi idő alatt ítélsz meg másokat?

Gyors vagyok. Téged is ismerni véllek. *mosolyog* (Én zavarba jövök.)

75. Érdekel, mit gondolnak rólad mások?

Megnyugtat, ha kedvelnek.

76. Vannak ellenségeid? Miért az ellenségeid?

Vannak. Régi elmérgesedett ügyek miatt.


77. Mi a kedvenc időtöltésed? Színed? Kajád?

Számítógépes játékok.
Szín? Vörös.
Kaja? Hisz, tudod.

78. Hogyan szórakozol? Melyik művészeti ágat szereted?

Nincs külön kedvencem.
Sajnos semelyik művészeti ágat nem gyakorlom.


79. Dohányzol/iszol/kurvázol/drogozol? Miért vagy miért nem?

Negatív.

80. Hogyan töltesz el egy tipikus szombat estét?

Itt a Tuatban nincs különbség.
Olyan ritkán hagyom el e falakat, hogy kicsit ellógjak, nekem azok az alkalmak számítanak különlegesnek.

81. Mi a féltve dédelgetett álmod?

*lesüti sűrű fekete pilláit, majd lassan rám néz*
Pont azért nem árulom el, mert féltem.

82. Mennyi ideig tudsz figyelni?

Nagyon-nagyon sokáig.
Maradj még és tesztelj!

83. Sokat nevetsz? Mit tartasz viccesnek?

Alapvetően vidám vagyok, csak ezt csendesen művelem.

84. Hogy lehet megdöbbenteni/megsérteni téged?

Helyzettől függ.
Mostanában ügyelnem kell az indulataimra.

85. Hogyan bírod a stresszt?

Hajszálnyival jobban, mint a többség.

86. Sportos vagy? Melyik művészeti ágban vagy jó?

Nézz rám! Sportos vagyok?
(sarkig pirulok, de neki ez nem elég)
A szerelem művészetében jónak mondanak. A visszaigazolások is ezt bizonyítják. Ezt szeretted volna tudni?    ( Ühüm. Elégett az arcom..)


87. Szereted az állatokat? És a gyerekeket?

Mihez képest?
A saját gyermekeimet szerettem, erre határozottan emlékszem.

88. Spontán vagy, vagy előre tervezel?

Spontán és gyakorlatias.

89. Mik a rigolyáid?

Feldühít, ha valaki megszegi az adott szavát.


90. Miben vagy a legjobb? Miben a leggyengébb?

Elhatároztam, mielőtt ide leengedtek hozzám, hogy őszinte válaszokat adok neked. Erre azonban mégsem tudok mit felelni.
Nem szeretnék elbizakodottnak tűnni.


91. Ha valamit megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?

Jó volna ártatlanabbnak lenni, kevesebbet tudni a világról, az emberek természetéről, a globális összefüggésekről.
 
92. Alapvetően nyílt vagy, vagy magadba forduló?


Nyílt és nyitott.
 
93. Szereted magad?

Kedvelem az öregfiút.

94. Van napirended? Hogy érint, ha megzavarnak benne?

Te például megzavartál, de nem bánom.


95. Mi az a cél, amit el akarsz élni a következő hat hónapban? És az életedben?

Úgy tűnik, nekem kell megoldanom egy fontos családi ügyet. De minél inkább belebonyolódok, annál inkább elbizonytalanodok, hogy biztosan ez lesz-e a jó döntés. A következmények mindannyiunkat érintenek.
Senkit sem akarnék elveszíteni.


96. Hogy látod magad öt év múlva? Tíz év múlva? Húsz év múlva?

Ugyanitt.

97. Ha választhatsz, hogy szeretnél meghalni?

Feladatom van. Sokak bizalma van bennem. Nem szeretnék meghalni.

98. Mire szeretnéd, ha emlékeznének veled kapcsolatban miután meghaltál?


Hogy jó király voltam és sikerült rendbe hoznom Kenna súlyos hibáit, amiket az enyémek ellen elkövetett.


99. Melyik három szóval tudnád magad a legjobban leírni?

Vén, megbízható, védelmező


100. Melyik három szóval írnának le mások?

Bízom benne, hogy nagyjából a fentiekkel.

Most valami más.

A finom hangulatot váltsa fel az éjszaka világa.

Kicsi részlet a Morwen sorozatból.

Az arany maszk   6. kötet

Így jár az a rossz szándékú, erőszakos bőrfejű, aki Morwent prédának nézi az éjszakai utcán. 

"Megmoccant, de mielőtt elfuthatott, utána nyúltam, elkaptam. Tényleg elszánta magát, hogy elmenekül és igyekszik örökre elfelejteni ezt az éjszakát. Minden erejével ellenem szegült, fellendítette az öklét, hogy megüssön, hörögve őrjöngött a kezeim között. Úgy törtem le a tiltakozását, mintha csak gyenge kis vergődő madárka lenne. Nem számított, hogy magasabb, fizikálisan sokkal erősebb nálam, ember volt, csak egy nyomorult halandó.

A könyökhajlatomba szorítottam a nyakát, erre felordított és a gyomromba vágta a saját könyökét, úgy istenigazából. Számítottam rá, lefogtam a karját, a háta mögé csavartam. A pasas még mindig küzdött, nem adta fel, nekilendült és mindkettőnket a falnak lökött. Lezuhantunk a földre, kifeszítettem az állát és lecsaptam a nyakára. A rettegés verejtéke az egész testét bevonta, szaga az orromba kúszott, ahogy átdöftem a bőrét a fogaimmal. Vére szaporán bugyogott a számba, minden egyes nyelésnél éreztem, ahogy dobpergésszerű szívverése gyengül, lassúbb lesz. Olyan szorosan tartottam, hogy moccanni sem bírt, beledermedt abba a nagyon is valóságos borzalomba, hogy egy igazi vámpír szívja a vérét, és talán már azt is tudta, hogy nem hagyom abba, míg nem végzek vele.

Nem tartott sokáig, igazán nem. Az ellenállása miatti huzavona hosszabb volt, mint a haláltusája. Amikor már nem moccant benne az élet, felemeltem a fejemet és a falnak döntöttem. Dübörgött bennem a vére, úgy éreztem, majd szétvet az energia, hogy belülről feszít."

Újévi első.

Elkezdtük az új 2017-es évet.

Nyitásnak hoztam nektek egy kis részletet a kiadásra váró klasszikus romantikus regényemből.

Suttogó völgy

2011-ben írtam. Azóta még a sorsára vár - egy kiadóra, vagy arra, hogy én úgy érezzem, érdemes lépni vele. 

Erősen elüt a ma felkapott sikerkönyvektől, nem vonultat fel semmilyen szexuális aberrációt, nem robban szét a kemény jelenetektől, csak egyszerűen selymesen, fogyaszthatóan adja vissza az érzelmeket és konfliktusokat, a családi gubancokat a viktoriánus Anglia vidéki életében.

Így nehéz versenybe küldeni.

Ha szívesen olvasnátok ilyen jellegű könyvet, kérlek, adjatok füstjeleket!

Tudnom kéne érdemes-e belefogni a bizniszbe.

"Oda sem figyelt, merre tart, csak annyi volt biztos, hogy már nagyon messzire volt a birtoktól. Talán már egy másik területen vágtatott, más földjén. A mezőket maga mögött hagyta, elszáguldott az erdő mellett és ismeretlen tájon járt. A feje felett sebesen alakult ki a vihar, elébb csak a heves szél jött, mely játszadozott a sustorgó levelű fákkal, később a zápor is eleredt. Az eső olyan sűrűn esett, hogy pillanatok alatt eláztatta a ruháját. A szélben elveszett a kalapja, de nem bánta. Sokkal inkább aggasztotta a mély, dübörgő égzengés és a vakító villámcsapások. Önkéntelenül is számolt magában a villámlások után, hogy merre tart a vihar és rá kellett jönnie, hogy vészesen közeleg felé. Hajszolta a lovat ki az erdő szegélyétől, lefelé egy lankán. A sűrű vízfüggönyön szinte lehetetlen volt átlátni, így fogalma sem volt, merre lehet. Éles csattanás hasogatta az eget-földet, a paripa megrémült és nyerítve két hátsó lábára ágaskodva toporzékolt. Catherine kibillent a nyeregből, elvesztette az egyensúlyát, egyszer s mind az uralmat is az állat felett és lezuhant a fűre. Felkiáltott a fájdalomtól, ami a térdén és az alkarján hasított végig. A ló, amint megszabadult terhétől, azonnal megugrott és fejvesztve elinalt, beleveszett a vízfüggöny sűrűjébe. A nő hiába kiáltozott utána, ügyet sem vetett rá, csak száguldott és eltűnt.

Cathy felállt, szerencséjére nem sérült meg semmije, csak zúzódásai lettek. A haja kibomlott hátul és csuromvíz volt. A hosszú szoknyája elnehezült az esőtől és kezdett fázni. Gyalogosan botorkált, hogy valami menedéket találjon, ha nem is az eső elől, de legalább a cikázó villámok elől.

Alig tett meg pár métert, amikor hirtelen egy nagy fekete alak bukkant fel előtte. Egy ló volt és lovasa, csaknem eltaposták. A férfi kalapot viselt és a nyakába felhajtott gallért, alig lehetett felismerni. Gray volt az. A vihar döngő zaján át kiáltott és a kezét nyújtotta.

- Jöjjön! Kapaszkodjon, felhúzom!

- A lovam elszelelt… - kiabálta vissza Cathy.

- Igen, láttam távolról. Akarja, hogy befogjam?

A nő legyintett.

- Hagyja a pokolba! Remélem, nem esik baja szegény párának. – aztán megragadta a férfi kezét.

Gray jó erőben volt, megszorította az alkarját.

- Lépjen a kengyelbe! - utasította a grófnét.

Catherine pontosan így tett, belelépett a kengyelbe és a férfi felhúzta, ő pedig átvetette a lábát a ló hátán és Gray mögé ült.

- Kapaszkodjon belém jó erősen! – szólt hátra a férfi.

Cathynek nem kellett kétszer mondani, szégyellőség nélkül átfogta Gray derekát, fejét a hátára hajtotta és már vágtáztak is.

Jó darabon elhaladtak, amikor Gray megszólalt.

- Van itt egy kőhíd, mindjárt odaérünk.

A vízfüggönyön keresztül valóban feltűnt a két felmagasodó domboldal között feszülő régi kőhíd íve. A férfi megfékezte a lovat és ők leugrottak róla, majd beszaladtak a híd alá. Gray a lovat is bevezette, egy kőhöz rögzítette a kantárt, aztán lekapta a kalapját és megrázta az alatta teljesen átázott hullámos haját.

- Az ördögbe is…! – dohogta.

Az asszonyra pillantott, aki vacogva csavargatta a vizet a hajából. Ujjai hófehérek voltak a hidegben, mint a jégcsapok.

- Honnan tudta, hogy itt ez a híd? – kérdezte, és az arcát törölgette.

- Hogy honnan tudtam? Ez az én földem, a birtok határánál vagyunk. Nagyon régi, nem lehet már használni, mert a súly alatt leszakadna, le is van zárva, de nekünk menedéknek tökéletesen megteszi.

Catherine most vette csak észre, hogy a könyökénél elfeslett a ruha anyaga.

- Mi történt? - nézett oda a férfi.

- Semmiség. Ledobott a ló és elszakadt a ruhám.

- Nem esett baja?

- Csak megütöttem magam. Szegény állat nem tehetett róla, megrémült a vihartól.

- Miért jött el otthonról ilyen időben?

Cathy vállat vont.

- Amikor elindultam, még nem esett.

- És miért nem fordult vissza?

Az asszony lehajtotta a fejét.

- Magam sem tudom. Talán a vihar tombolása segített a bennem dúló összevisszaságon.

- Nem volt okos döntés, ugye tudja?

- Igen, de ha a szememre veti, azzal nem sokat segít.

A nő dideregve dörzsölgette a karjait.

- Átkozott hideg van.

- Lehűlt a levegő a széltől és egyhamar nem is lesz jobb – mondta Gray.

- Nem is tudom, mit csináltam volna maga nélkül. Még mindig odakint bóklásznék.

A férfi elmosolyodott.

- Örülök, hogy a megmentője szerepében tetszeleghetek. Bíztam benne, hogy hamar megtalálom.

Catherine rápillantott.

- Hogyan? Honnan tudta, hogy errefelé vagyok?

- Éppen maguk előtt lovagoltam el, hazafelé tartva, amikor Mrs. Hanning messziről integetett, Kétségbeesetten elmondta, hogy kegyed kilovagolt és nyilvánvalóan nem lesz már ideje visszatérni a vihar előtt. Megkért, hogy keressem meg önt, én pedig természetesen felajánlottam a segítségemet. Ne aggódjon, tudják, hogy jó kezekben van!

Cathy idegesen elnevette magát. Ő valahogy egészen másképp látta ezt a helyzetet.

A vihar bömbölve föléjük ért, a villámok ott csapkodtak a közelben. A nő összerezzent és idegesen tekintgetett ki a kőperem alól.

- Ne féljen! – lépett közelebb a férfi. – Itt biztonságban vagyunk.

- Borzasztóan fázom. – Catherine fogai összekoccantak, reszketve fonta maga köré a karjait.

- Rég nem láttam önt, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ilyen helyzetben találkozunk újra – jegyezte meg Gray. – Hogy van a kedves húga?

- Jól, köszönöm. Teljesen lefoglalja az anyaság, a kisfia pedig gyönyörű. Vivienne sokat változott ez alatt a pár hónap alatt, érett asszony lett, megkomolyodott és úgy látom, kialakult a felelősségtudata. Olyan mintha az én kishúgom most válna igazán felnőtté – mondta Catherine elgondolkozva.

Süvítő, suhogó, főként vészjósló hangok vinnyogtak a közelben. Az asszony felkapta a fejét.

- Maga is hallja? Mi ez?

Gray még közelebb jött hozzá.

- Nyugodjon meg! Csak a szél fütyül a fák és a dombok közt. Mindig ilyen a hangja erre, ezért nevezik ezt a részt Suttogó völgynek. A legenda szerint, a korai középkorban, egy csatában itt veszette életét egy nemes lovag. A kedvese utána jött, hogy megkeresse a testét a harcmezőn a sok elesett katona között. Úgy mesélik, a meghasadt szívű lány szólongatja az elvesztett lovagot, az ő fájdalmas hangját hallani még ma is a dombok között szállni.

- Sosem mondta ezt el senki. Ijesztőek ezek a hangok, kísérteties. Mintha tényleg túlvilági lények suttognának.

- Csak a szél…

Megint nagyot csattant az ég és villám cikázott bele a földbe, tisztán láthatták, ahogy a kékes-ezüstös fényostor a közeli lankába csap. Catherine összerezzent, riadtan nézett előre.

- Hát már sosem lesz vége? – súgta.

Gray is a kezeit, karjait dörzsölgette, átnedvesedett ruhái alatt jéghideg volt a bőre és a bensője is remegett.

- Volna egy ajánlatom. Ha megbízik bennem, a becsületemben és elhiszi, hogy tisztességes vagyok, felajánlom, hogy ebben a cudar helyzetben segítsünk egymáson – mondta.

- Mégis hogyan? – pillantott rá a nő sápadtan.

- Ha egymást melegítenénk, talán elviselhetőbb lenne ez a rémes hideg. Ehhez azonban össze kell bújnunk, méghozzá elég szorosan, hogy a testünk melengesse a másikét.

- Nagyon ügyes próbálkozás! – húzta el a száját a grófné gúnnyal telve.

- Komolyan beszélek, Catherine. Ebben a hidegben már így is biztos mindkettőnknek a megfázás, sőt, talán a tüdőgyulladás is. Eszemben sincs visszaélni a helyzettel, egyszerűen fázom, megfagyok, ahogyan maga is. Nyugodtan rám bízhatja magát, semmi illetlent nem teszek. Ha kívánja, megesküszöm rá.

- Hogy képzeli ezt? Hogy ölelkezhetnék én magával ilyen kiszolgáltatott helyzetben? – kérdezte ingerülten a nő, aztán hamar észhez tért és belátta, hogy van igazság abban, amit Gray beszél. Zavarba jött, megijedt és hirtelen elbizonytalanodott.

– Én nem tehetek ilyesmit – hebegte reszkető szájjal.

Gray azonban érte nyúlt, megfogta a karját, és közelebb húzta magához.

- Dehogyis nem. A kutya sincs itt rajtunk kívül, nem lát meg senki, mi pedig nem áruljuk el soha. Ne legyen már ilyen konok, az ég szerelmére!

A nő háta mögé állt szorosan, hátulról átkarolta, nekidőlt. Catherine saját karjait összeszorította a mellkasa előtt, ő pedig így fogta át. Mivel jó fél fejjel magasabb volt, arcát Cathy fejéhez, a hajára támasztotta.

- Látja? Mindjárt jobb egy kicsit.

Catherine nem bírt megszólalni. Gray teste az övéhez préselődött, erős karjai körülfonták. Maga is megdöbbent, mennyire nincs ellenére ez és milyen borzongató érzés járja át újra és újra. Percek teltek el némaságban, egyikük sem szólt. Catherine érezte, hogy a szíve gyorsabban dobol és feltüzeli a vérét, átforrósítja a bőrét, az arcát. Nem lehetett nem észrevenni, hogy Gray milyen biztosan, mégis gyengéden tartja. Amikor a férfi aztán megszólalt, a hangja rekedtebb volt a szokásosnál.

- Ha megfordulna felém, és a hátamat dörzsölné a kezeivel, nem fagynék le teljesen. Természetesen, ha ez már túl sok, megértem.

Már így is túl sok – gondolta Catherine égő arccal, de mégis lassan megfordult, így már teljesen szemben álltak és valóban ölelkeztek. Kezeivel erősen dörzsölte a férfi hátát és karjait, hogy felmelegítse. Mellkasuk, hasuk összeért, bőrük a nedves gúnyák alatt kezdett hevülni, életre kelni.

Mindketten tudták, hogy ez már olyan intim közelség, amit normális esetben sosem engednének meg maguknak az ő helyzetükben. Catherine nem mert felpillantani, lehajtotta a fejét és elnézett a férfi válla mellett, ki az esőbe. Gray azonban nem állhatta meg, hogy ne nézze Cathy nyakát, vállát, hullámokba ugró haját, halántékán a pihéket. Komoly erőfeszítésébe került, hogy uralkodni tudjon magán és ne süssön a mozdulataiból, mennyire jól esik neki a nőt ölelni, érezni a testét, az illatát, a lélegzetét.

- Ha most valaki meglátna így minket, azon nyomban el kellene vennem magát feleségül – dörmögte szórakozottan.

Catherine elmosolyodott és felpillantott rá.

- Én pedig kénytelen lennék magához menni - nevettek mindketten.

A tekintetük összeakadt pár pillanatra, a férfi szürkéskék szeme a csillogó zöld íriszeket nézte megbabonázva, ahogy a hosszú fekete szempillák keretében ránevetnek. Tekintetük a másik ajkára kúszott, és néhány kósza pillanatig kicsúsztak a jelenből, aligha tudták mit tesznek, csak bűvölték a másikat. Aztán Catherine elfordította az arcát és homlokát a férfi vállára hajtotta, így menekülve el Gray égő pillantása elől. Annyira vert a szíve, azt hitte, menten megfullad. Ugyanakkor a mellkasán érezte Gray erős szívdobbanásait. Az egész olyan édesen kínzó volt, olyan megfoghatatlan és képtelen, hogy egyikük sem mert megszólalni, csak álltak az ölelésben, míg odakint köröskörül és felettük tombolt az ég dühe."