Most valami más.
A finom hangulatot váltsa fel az éjszaka világa.
Kicsi részlet a Morwen sorozatból.
Az arany maszk 6. kötet
Így jár az a rossz szándékú, erőszakos bőrfejű, aki Morwent prédának nézi az éjszakai utcán.
"Megmoccant, de mielőtt elfuthatott, utána nyúltam, elkaptam.
Tényleg elszánta magát, hogy elmenekül és igyekszik örökre elfelejteni ezt az
éjszakát. Minden erejével ellenem szegült, fellendítette az öklét, hogy
megüssön, hörögve őrjöngött a kezeim között. Úgy törtem le a tiltakozását,
mintha csak gyenge kis vergődő madárka lenne. Nem számított, hogy magasabb,
fizikálisan sokkal erősebb nálam, ember volt, csak egy nyomorult halandó.
A könyökhajlatomba szorítottam a nyakát, erre felordított és
a gyomromba vágta a saját könyökét, úgy istenigazából. Számítottam rá, lefogtam
a karját, a háta mögé csavartam. A pasas még mindig küzdött, nem adta fel,
nekilendült és mindkettőnket a falnak lökött. Lezuhantunk a földre,
kifeszítettem az állát és lecsaptam a nyakára. A rettegés verejtéke az egész
testét bevonta, szaga az orromba kúszott, ahogy átdöftem a bőrét a fogaimmal.
Vére szaporán bugyogott a számba, minden egyes nyelésnél éreztem, ahogy
dobpergésszerű szívverése gyengül, lassúbb lesz. Olyan szorosan tartottam, hogy
moccanni sem bírt, beledermedt abba a nagyon is valóságos borzalomba, hogy egy
igazi vámpír szívja a vérét, és talán már azt is tudta, hogy nem hagyom abba,
míg nem végzek vele.
Nem tartott sokáig, igazán nem. Az ellenállása miatti
huzavona hosszabb volt, mint a haláltusája. Amikor már nem moccant benne az
élet, felemeltem a fejemet és a falnak döntöttem. Dübörgött bennem a vére, úgy
éreztem, majd szétvet az energia, hogy belülről feszít."
