A tegnapi fantasy töredék után, ma egy romantikus regényemből hoztam részletet.
Farkasok között
Az e-book mindössze 600,- HUF és cserébe kapsz egy nagyon kellemes élményt.
Tegyetek vele egy próbát, amíg a következő megjelenő regényemre vártok!
"Fura zajok szüremlettek át a
szomszédból. Dobogás, dübörgés és csörömpölés bántó hangja verte fel az
éjszakai csendet. Feszülten ültem fel, a zaj Richard szobájából jött. Mintha
dulakodna valakivel. Csomóba ugrott a gyomrom. Mi a pokol történik odaát? Talán
verekszik valakivel?
Magamra rántottam a hotel fehér
köntösét és kimentem a folyosóra. Itt már tisztábban hallottam, hogy Richardtól
jönnek a zörejek, amivel nyilván mások éjszakai pihenését is megzavarta.
Bekopogtam az ajtaján.
- Richard! - suttogtam
bátortalanul. Nem is gondoltam át józanul, mit
teszek.
Mivel nem történt semmi, megmarkoltam a kilincset és benyitottam.
Földbe gyökerezett a lábam és
hirtelen összerándult körülöttem az ízlésesen és pazarul berendezett szoba.
Richard az álkandalló előtt állt
megroggyant széles vállai közt előre lógó fejjel, háttal nekem. Haja kócos
volt, inge rendetlenül, gyűrötten csüngött a törzsén kívül a nadrág derekán. A
szobában rendetlenség és zűrzavar képe mindenütt. Tárgyak a földön összevissza
hajigálva hevertek, a dohányzóasztalon italos üvegek álltak, némelyik kupak
nélkül.
Richard hátrafordult, zavaros,
könnyben úszó szemekkel rám meredt. Megingott, ahogy elrugaszkodott és felém
indult. Rögtön láttam, milyen szörnyű állapotban van. Részeg volt.
- Mit akarsz? - mordult nyersen.
A nyelve nehezen forgott, tetemes
mennyiségű alkohol dolgozhatott a szervezetében.
Csak egy szó kongott az agyamban:
Uramisten!
Az arca nedves volt a könnyeitől.
Sírt és vedelt. A gyötrelem megtestesült márványszobra volt, elkeserítő és
egyben szép a maga bús férfias módján.
- Ne bámulj! - kiáltotta.
Ekkor a folyosón egy szállodai
alkalmazott jelent meg és szigorú határozottsággal belépett mögém.
- Elnézést, uram! A vendégek
panasszal fordultak a recepcióhoz a zavaró hangoskodás miatt. A hotel
házirendje értelmében nem tolerálhatjuk az efféle viselkedést - mondta.
Richard szúrós tekintettel
méregette és közben nagyot húzott a kezében szorongatott üveg italból.
- Szomorúan hallom - recsegte
gúnyosan.
- Uram! Roppant kényelmetlen, de
el kell hagynia a szállodát és megtéríteni az okozott kárt.
A férfihoz fordultam.
- Kérem, ne tegyen ilyen
drasztikus lépést!
- A vandalizmus nem elfogadható,
asszonyom.
- Lecsendesítem, meg fog
nyugodni. Látja, milyen rossz állapotban van. Nem lesz baj.
A fickó nem mutatott
engedékenységet.
- A Lenoxban nincs helye
ilyesminek. Mi kérem, felső kategóriás szálloda vagyunk.
- Elrendezem. Csak adjon néhány
percet!
A fejem mellett Richardra nézett,
összepréselte a száját, majd rövid szuszogó hangot adott ki az orrán keresztül.
- Kap öt percet, aztán hívom a
biztonságiakat.
- Nagyon kedves, köszönöm -
mondtam ridegen. - Most kifelé!
A pasas elhagyta a szobát.
- Nincs szükségem a segítségedre
- dörmögte Richard összemosódó, elfolyó szavakkal. Előttem állt, fejét
lehorgasztotta, a tekintete sötét volt, tele elkeseredéssel és égő bánattal.
Közelebb léptem, kezére fontam az
ujjaimat és eloroztam tőle az üveg vodkát.
- Ne csináld ezt! - kértem
halkan.
Nem akarta elengedni, aztán mégis
hagyta, hogy megfosszam a cimborájától.
- Legalább ennyit hagyj nekem!
Nem bírom ki máshogy.
- Miért?
- Én így gyászolok. - Hirtelen
mozdulatot tett, megragadta az alkaromat és úgy szorította, hogy fájdalmat
okozott.
- Richard! - szisszentem, de nem
érdekelte, csak rántott rajtam egyet.
- Ti mind azt képzelitek, hogy
érzelem nélküli kőszikla vagyok, aki mindent kibír. Nézz csak meg, Robyn! Nézd
ezt a szánalmas bohócot! Beledöglök a fiam halálába. Érted?! Kiégett a szívem.
Nincs itt belül semmi. - Szabad öklével a mellkasára csapott.
- Ne! - nyögtem, a sírás
fojtogatóan kapaszkodott felfelé bennem.
Megint megrántott és közelebb
nyomult.
- Sajnálsz? Vinnyogó nyomorult
ördög vagyok. Mit szólsz? Gúnyolj csak ki! - Italszag és sűrű önsajnálat áradt
belőle.
Volt benne valami ijesztő, ahogy
fölém magasodott és azon ügyeskedett, hogy az arcomhoz hajoljon.
- Szeretnék segíteni. Mit
tehetnék, hogy lecsillapítsalak?
- Maradj most velem! - súgta és
becélozta a számat.
Elhúzódtam tőle.
- Nem lehet. Feküdj le és próbálj
aludni! Pihenned kell. Kérlek, nyugodj le!
A tarkómra zárta a tenyerét és
egészen közel húzott magához.
- Bújjunk ágyba, azzal megvigasztalsz!
Forróság zúdult rám, mint amikor
felizzik a gyufaláng.
- Nem hiszem, hogy ez segítene. -
A hangom erőtlenebb volt, mint normál esetben.
Még mindig a számat nézte, közben
öngúnnyal teli jeges mosolyt erőltetett magára.
- Te is ellöksz magadtól? Eltaszítasz,
mint Helen? Egyformák vagytok. Nektek csak az a domináns hím kell, az Ulfric!
Azt hiszed, nem tudom, hogyan gúnyoltok?! A sebzett vadat megvetitek.
Erős mozdulattal ellökött, de a
kezemet nem engedte el. Az ajtóhoz rángatott. Egy pillanatig éreztette velem az
erejét.
- Most aztán világgá kürtölheted,
hogy egy picsogó, érzelgős nyomorult fajankó vagyok.
- Sose tenném.
- Ó, dehogynem! Eredj innen! Ha
nem fekszel le velem, takaródj! Látni sem bírlak!
- Richard! Kérlek, ne balhézz,
mert kidobnak minket innen! - kértem olyan kedvesen és szelíden, ahogy ebben a
helyzetben csak telt tőlem.
- Azt csinálok, amit akarok -
feltépte az ajtót és finomkodás nélkül kipenderített a folyosóra. - Menj innen!
- azzal durván becsapta az ajtót az orrom előtt.
A szálloda alkalmazottja még
mindig ott várakozott. Bizonytalanul néztem rá.
- Rendben lesz - mondtam nem túl
meggyőzően.
Szkeptikus képet vágott és
elment. Megrendülve bújtam vissza az idegen ágyba. Richard önmarcangolása
részvétet ébresztett bennem. Önkéntelenül arra gondoltam, meg kell ölelnem,
elmondani az igazat Lauráról, vigaszt nyújtani. Jól jellemezte saját magát,
tényleg olyan volt, mint egy nagy nemes sebzett vadállat, akihez senki sem mer
közeledni, mert esetleg mar és harap."
