Sziasztok!
Most látom csak, milyen régen jelentkeztem. Ennek oka a nyári szabadság és a szerkesztési munka.
Vagy nem is tudom, mire kenjem.😄
Vagy nem is tudom, mire kenjem.😄
De mára hoztam nektek valami kis finomat.
Egy részlet a Morwen sorozat hetedik kötetéből. a Fekete kristályból.
Aki még emlékszik erre a részre, tudja, hogy a vége elég megrázó és végérvényes változásokat hoz a kedves szereplőink sorsában. Oberon szörnyű dolgokat művelt a kedvenceimmel. Meg is kapa érte, ami
jár. Azok voltak ám a csodálatos harcos évek és sztorik!
De ez a részlet itt most még nem arról szól. 😊
A régi hűséges olvasóimnak ajánlom!
Az újabbak pedig esetleg találhatnak benne valami érdekesnek ígérkezőt...
A régi hűséges olvasóimnak ajánlom!
Az újabbak pedig esetleg találhatnak benne valami érdekesnek ígérkezőt...
Morwen és Oberon:
– Morwen, maga felkeltette az érdeklődésemet. Tudja jól,
ugye? Nem gyakran esik meg ilyesmi.
– Érezzem magam megtisztelve?
– Ne gúnyolódjon, kérem!
Élesebben néztem rá.
– Megszokta, hogy mindent megkap?
Szomorkás mosollyal tette le a pezsgőjét.
– Nem volt ez mindig így.
– Ó, ne legyen álszent! Máris visszaadom a bókot. Maga
vitathatatlanul remek külső adottságokkal rendelkezik. Biztosan megkönnyítette
a sorsát a szépsége.
Oberon ajka mellett elmélyültek a vonások, szeme egy
árnyalattal sötétebbre változott. Megint a borús felhőkkel csatázó óceán színe
jutott eszembe róla. Éreztem, nagyon közel állok hozzá, hogy kiugrasszam a
nyulat a bokorból.
– Vagy éppen megnehezítette – mondta. – Azt hiszi, minden az
ölembe hullott?
– Miért? Talán nem? Fogadni mernék, hogy valamilyen nemesi
családba született és úri sora volt. Ezt sugallja minden mozdulata, gesztusa és
ez nem a vámpír évei alatt felszedett manír.
– Ha fogadna, nyerne.
Beharaptam az alsó ajkamat és úgy néztem rá, hogy rávegyem a
mesélésre.
– Nem szokásom feltárni a múltamat – mondta csendesen és most
először éreztem őszinteséget a hangjában.
– Ha nem akarja, ne tegye.
– Amikor ilyen szép asszony néz rám kíváncsiságtól csillogó
szemmel? – mosolyodott el a fejét ingatva. – Egészen ügyesen manipulál, Morwen.
– Oké, hagyjuk! – elfordultam, mintha ott akarnám hagyni.
Megérintette a kézfejemet, a bőre meleg volt.
– Maradjon! – közelebb hajolt az asztal felett. – India
északi részéről származom és valóban uralkodói családba születtem. A Gupta
dinasztia tagja voltam. Gupta kornak hívják azt az időszakot, vagyis
aranykornak. A négyszázas évekről van szó.
– Sosem hallottam róla – vallottam be.
– Az indiai művészet legszebb alkotásai akkor keletkeztek.
Apám rádzsa volt, pompában éltünk, mérhetetlen gazdagságban. Herceg voltam. Valóban
mindent megkaptam. Aztán az apám uralmát megdöntötték, a családját és a híveit
leöldösték a lázadók. Menekülnöm kellett, az életemért futnom, elbujdosni a
pórnép között. Kamasz voltam, egy suhanc. Semmit sem tudtam az élet nyers
oldaláról, hiszen addig burokban éltem. Földönfutó lettem, névtelen senki.
Megismertem az éhezés gyötrelmét, a szegénység kegyetlen arcát. Rabszolga
kereskedők markába kerültem, gyötörtek, egészen addig, míg megvásárolt egy
kereskedő. A külsőm megszabta a további sorsomat. Amiről azt gondolja, hogy előnyömre
szolgált, éppen az taszított kegyetlen sáfárok karmai közé. Erőszakkal
kitanítottak a testi vágyak szolgálatára, a kéjes örömök titkaira, anélkül,
hogy az saját élvezetemet megadná.
– Szexrabszolga – suttogtam.
– Igen.
Nem tudtam és nem is akartam elrejteni a megrökönyödésemet.
Oberon szeme hideg volt és szomorú.
– Úgy nőttem fel és serdültem férfivá, hogy mindent
megtanultam a szexről, az élvezetet és a fájdalmat egyaránt. Gazdagokat
szolgáltam, asszonyokat és férfiakat. Szép összegeket fizettek a gyönyörért
vagy éppen az erőszakért.
– Megerőszakolták?
– Hol ők engem, hol én őket. Mikor miért fizettek. A
vámpírrá válásom csak segített mindezt tökéletesíteni. Megszabadultam a
rabságból, sokfelé eljutottam a világban, kalandoztam, elvettem mindent, amire
vágytam. Kiélveztem a vámpírlét nyújtotta lehetőségeket, kitapasztaltam a
korlátokat. Kérem, ne nézzen rám ilyen elborzadva! Mindez nagyon régen történt.
Ne sajnáljon!
– A gyermeket sajnálom, aki elszenvedte a nálánál erősebbek
kegyetlenségeit – mondtam.
– Ne tévessze meg a rossz emlékű múltam! Kemény jellem
lettem, sikeresen kiölték belőlem az érzelmeket. Megedzettek azok az idők.
– Hogy érti?
Felsóhajtott.
– Morwen! Jobb, ha nem tudja. Maga felébresztette a
kíváncsiságomat. Felizgat.
– Higgye el, nem szándékos.
– Tudom. Kedvem van mindenféle játékhoz kegyeddel. Élvezetet
adni és kapni. Ne értsen félre! Ez csupán színtiszta testiség, nyers vágy.
– Szó sem lehet róla.
– Ne hamarkodja el a döntést!
– Nem kell döntenem semmiről. Megfeledkezik a férjemről! –
figyelmeztettem.
– Dehogy! Melkor öregebb magánál, elég rugalmatlan fickónak
tűnik. Biztosan picit meglegyintette már a kapcsolatukat a megszokás fülledt
szele.
– Nem. Ön téved.
– Ó, ugyan már! Én olyasmiket tennék magával, amitől az
őrületig felpörögne, a testét széttépné a kéj. Minden módon kielégíteném.
– Kösz, ez így is megvan.
– Rájönne, mennyire igazam van.
– Elég! Hagyja ezt abba!
– Csak testiségről beszélek. Nem érzelmeket ajánlok fel, nem
veszélyeztetné a férje iránti hűségét. Vérivók vagyunk, az ösztöneink
vezérelnek. Engedje, hogy kényeztessem és mámort adjak!
– Oberon! Nem fogok kefélni magával! Ez így elég érthető?
Felejtse el! Nincs semmi, amivel rávehetne erre – mondtam most már keményebben.
– Melkor miatt?
– Mégis mit gondol? Pontosan miatta. Nem véletlenül vagyok
vele. Hidegen hagy a maga szex virtuóz tehetsége, nem érdekel.
– Mit nyújthat ő magának? Mit lát benne, amiről azt hiszi,
én nem adhatom meg?
Incselkedve pimaszul nevettem.
– Hogy mit? Tényleg tudni akarja? Pont olyan vad és szenvedélyes,
amilyennek kívánom. Lenyűgöz a külseje, a jelleme, az ereje biztonságot nyújt.
Élvezem, hogy bosszantja a nyakasságom. Úgy tud velem bánni, ahogyan senki.
Imádom a veszekedéseinket is, mert felhergel és még erősebben akarom őt.
– Úgy hangzik, mintha harcolnának egymással.
– Mert talán így is van.
– Kielégíti?
– Azt hiszi, csak maga ért a női testhez? Ennyire
elbizakodott? Melkor frenetikus az ágyban. Úgy kefél, mint egy isten. Mint egy
sötét isten! Ezt akarta hallani? Boldoggá tesz és szeretem őt.
– Valószínűleg irigyelnem kell őt, vagy jobban mondva,
mindkettejüket. A jó öreg monogámia oltárán akar elvérezni?
– Maga aztán alaposan kiégett. Néha engedjen meg magának
érzelmeket is! Felemelő élmény.
– Nem nekem való. Ne várjon el tőlem semmi romantikus, vagy
fennkölt ostobaságot! Amit én akarok magától, ezekhez semmi köze és meg is
fogom kapni. Megtaláljuk a módját.
Nagy levegőt vettem, hogy valami bántót mondjak, de
meggondoltam magam. Oberon egy mozdulattal mellettem volt, tenyerét a karomra simította
és közelebb húzott magához, hogy a testünk összeért. Erős vonzás áradt belőle,
elhittem, hogy a csábítás mestere, mégsem engedtem a hatalmát uralkodni.