A portál

Az Igézők II. kéziratában elértem egy fontos ponthoz.
Átléphetünk a kapun és megismerhetjük a legendás és varázslatos őshazát, az Igézők otthonát.

Aki olvasta az első részt, biztosan várja, milyen is a párhuzamos világ.
Izgalmas feladat egy világot és egy társadalmat megteremteni.
Alig várom.

Mit szólnátok egy aprócska villantáshoz az Árnyjátékos-ból?

Aki figyeli a munkásságomat, tudhatja, hogy most nyár elején fejeztem be az új romantikus - én még a 'szenvedélyes és akciódús' címkét is rásütném - regényemet, az Árnyjátékost.

Valakinek a gépén a sorsára vár a kézirat. :)

Azt szoktam róla mondani, hogy több benne a szex, mint a Két lépésre a mennyországtól c. könyvemben, és kevesebb a nyavalygás. 

Gondoltam, mutatok belőle egy picit.

Akinek van kedve, olvasson bele ebbe a kis részletbe!

Jelzem, nagyon nyers. (Így a minőséget illető fikázás bőven ráér majd ha kijött a könyv. Thx.)

"A külvárosban lévő szerény, de annál barátságosabb kis étteremben alig tartózkodott más vendég. A hangulatos berendezés és a puha fények éppen megfelelő színfalakat ígértek egy kellemes vacsorához. Kihozták az ételt, aminek már az illata is remek volt.

– Én sem választhattam volna jobb helyet – ismerte el Gillian.

– Komolyan veszem a feladatomat. Nem hozom kínos helyzetbe az ügyfeleimet. Ez egy szövetség kettőnk között.

A nő a tányérjába meredt, úgy szólalt meg.

– Nem szeretem, ha a munkádként beszélsz erről. Ettől valahogy rosszabbnak és olcsónak érzem magam – mondta, aztán újra felnézett. – Hagyd meg nekem az illúziót, kérlek!

Nick tekintete megváltozott, mintha váratlanul érte volna a kérés.

– Nincs ebben semmi rossz. Sőt, ha innen nézzük, becsületesebb felállás, mint egy hazug párkapcsolat.

Gillian idegesen elnevette magát.

– Ebben igazad lehet. Remekül érted azonnal, miről beszélek.

Nick hátradőlt a székén.

– Ez egy fair játék. Mindenki annyit tesz bele, amennyiről megegyeztünk.

Gillian komoran viszonozta a tekintetét.

– Ez egy pokoli játék.

– Miért?

– Nem tűröm jól a korlátokat. Itt ugyanúgy be kell tartani a szabályokat.

– Mire gondolsz? A szabályokat te hoztad. Nem jó ez így neked? El kell mondanod. Én azt gondoltam, hogy elégedett vagy.

Gillian aprót biccentett.

– Az vagyok.

– Akkor mi a baj?

– Semmi. Ezek csak a titkos vágyaim – legyintett a nő és kicsit zavarban volt.

– Pontosan azért vagyok itt, hogy a titkos vágyaidat megvalósítsam. – Nick arckifejezése csupa ravaszság és játékosság lett. – Éppen én vagyok az a személy, akinek ezt elmondhatod.

– Azt kívánom, bár ne lennél, ami vagy. Hogy egyikünket se kötnének a bilincseink.

Nick arcáról leolvadt az évődős finom mosoly. Gillian tovább beszélt.

– Nem tudok mit kezdeni egy prostival. Nem tudom helyretenni magamban ezt a tényt. Nem lehetek együtt veled csak titokban és folyton résen kell lennem, nehogy kitudódjon, mert megbélyegeznének érte. Nem okos dolog veled lennem, ez az igazság.

– De hát tisztában voltál vele, mi vagyok.

– Igen. De azt nem tudtam, hogy ez ilyen. Hogy így működik. Hogy lehet ilyen jó… – Gillian nyelt egyet. – Ez csak szex. Rendben. De azt hogyan kell megmondani, ha ennél többet akarok?

Nick megvonta a szemöldökét.

– Többet? Vagy többször? Mert nem mindegy.

Gillian elvörösödött.

– Nem többet! Mit akarhatnék többet egy prostitól?! Mi ketten nem lépünk innen tovább. Nem fogunk érzelmeket idekeverni és nem fogunk a csillagos eget bámulva romantikusan összebújni. A találkozásainkat szeretném rendszeressé tenni, ha lehetséges.

Nicholas vizsgálódva nézte, majd tett a kezével egy könnyed mozdulatot.

– Miért ne?  Megbeszélhetjük a fix időpontokat, ha igényt tartasz rám.

Gillian felemelte a borospoharát és hosszút kortyolt belőle.

– Sokan vannak?

Nick nem tett úgy, mint aki nem érit a kérdést.

– Fontos ez?

Gillian lerakta a poharat és elnézett a férfi mellett a terem másik végébe. Pár pillanatig nem szólt, csak magában emésztette saját válaszát.

– Hagyjuk! – mondta aztán.

Nick most előrébb hajolt és halkabban beszélt.

– Őszintén kimondtad, amit szeretnél. Viszonzásul én is elárulok valamit. Igaz, hogy nagyon rövid ideje találkoztunk és keveset voltunk még együtt, de valamit tudnod kell. Örülök, hogy úgy döntöttél, nem csókolózunk. Ne is engedd meg! Mert ha megtennénk, attól tartok elindulna valami, amit aztán nem tudunk megállítani kettőnk között. Ez egyikünknek sem volna jó, csak bajt szülne és talán sok fájdalmat. Maradjunk a jelenlegi szinten, és ha mindketten betartjuk a saját játékszabályainkat, sokáig jól érezhetjük magunkat mi ketten.

Néhány falrepesztően feszültséggel teli pillanatig úgy nézték egymást, hogy az asztali gyertyáknak, ha lett volna önálló akaratuk, akkor azonnal csonkig olvadnak.

– Gyönyörű és izgalmas nő vagy. Az alatt az idő alatt, amiért fizetsz, én megőrülök érted, elveszed az eszemet és tobzódni akarok a testedben. De amint vége a fizetett együttlétnek, én elmegyek és kizárlak téged az elmémből, egészen a következő alkalomig, mert ezt csak így lehet. – Nick bársonyos hangja körülölelte a nőt és libabőrösre ingerelte a bőrét a combjától a karjáig.

– Amíg együtt vagyunk, azt teszel velem, amit akarsz, a tied vagyok, Gillian. Ne feszélyezzen semmi, se a gátlásaid, se a jól nevelt kislány ott mélyen benned! Engedd szabadon magad! Az első alkalommal, amikor a lakásban találkoztunk és nem szexeltünk, láttam mennyire elszánt voltál. Fejben eldöntötted, hogy te ezt akarod. Csakhogy ez nem így működik, ahogy akkor este be is bizonyosodott. A nyers vágy, a szenvedély kell ide, az éhség.

– Ezt már úgy hívják szerető – jegyezte meg Gillian szűk torokkal.

– Bizonyos értelemben azok is vagyunk. Hiszen az előbb kimondottak alapján nem pusztán csak a rideg üzlet köt össze minket.

– Mondod ezt annak ellenére, hogy tisztában vagy vele, ki vagyok? – kérdezte Gillian,

– Egy asszony vagy, akinek arra van szüksége, amit én nyújtok. Talán te is észrevetted, milyen jól összepasszolunk. Éppen úgy jó neked, ahogy én csinálom és nekem is ugyanúgy veled. Honnan tudod, hogy nem neked kell tartanod tőlem?

– Kell?

– Nem.

Gillian halkan sóhajtott.

– A veled való beszélgetés felér egy előjátékkal – súgta és az ajka megrándult az önkéntelenül előmerészkedő mosolytól, hiába akarta elfojtani.

Nick pont ezt az ajkat figyelte.

– Akkor nem mehetnénk haza? Most?

Gillian bólintott és közben arra gondolt, bárcsak ne lenne rajtuk kívül más az étteremben, mert akkor az asztalon rántaná magára a férfit. A szék nem biztos, hogy épségben kibírná a kettejük lendületét. Bizony, bizony! Ő gondolt ilyeneket és alig várta, hogy hazaérjenek.

Némán ültek a kocsiban, ahogy siklottak a kései forgalom nélküli utakon. Azok után, amik elhangzottak, nem lehetett hétköznapi profán semmiségekről fecserészni. Mindegyikük a másik érintésére vágyott, akár egyetlen szó nélkül.

A semmiből vágott eléjük a furgon és szorította le őket az útról. Hangos fékcsikorgással fékezett mindkét jármű. Az abroncsok sikítottak a betonon kínjukban. Férfiak ugráltak elő a furgonból és körbevették a kocsit, feltépték az ajtókat. Nem maradt esély a gyors tolatásra, ahogyan semmi másra sem, mert mindkettejüket kirángatták az ülésről. Kisportolt, csupa daliás fickók voltak, akik nyilván sok időt töltöttek edzőteremben.

Nicholas azonnal nekifeszült az ő két ellenfelének és addig dulakodott velük, míg sikerült teret nyernie. Akkor egy erős és lendületes ütéssel belevágott az egyikük képébe. A másik alak le akarta fogni, de ő nem adta magát könnyen. Durva verekedés kezdődött közöttük. Gillian sem tétlenkedett a sipítozó áldozat szerepében. Kiperdült az erős marokból és fejjel előre a férfi széles mellkasába rontott. Sikerült megtántorítania, hiszen arra nem volt felkészülve a pasas, hogy ő faltörő kost játszik. Aztán lendületet vett, előreugrott és könyökkel felfelé ívesen állon vágta a fickót. Addigra már mögötte is volt a másik társa és úgy tűnt, meg akarja mutatni neki, hogy egy nő ne próbáljon erősködni.

Gillianben reflexszerűen működött az alaposan belé nevelt nindzsa és reagált is. Hátravetette a teljes testsúlyát és bár nem ért fel a súlya a férfiével, de jól tudta, a lendületét használni. Mindketten megbillentek és elzuhantak a betonon. A pasas alulra került, ő pedig hamar kiszabadult a kezei közül. Mire felugrott, már a fickó is talpra szökkent, de elkésett. Gillian új lendületet vett, a felsőtestével mélyen előrehajolva felfelé félkörívesen szép nagyot rúgott. A férfi arcát sikerült telibe kapnia, de nem állt itt le. Megperdült és jobb könyökcsúccsal koponyán csapta. Az előző ellenfele újra támadt, ezúttal pisztoly volt a markában. A nő azonnal hárított és vipera gyorsasággal bemutatott rajta egy példaértékű lefegyverző mozdulatsort.

Egy harmadik gorilla került mögé, a tarkóján belemarkolt a hajába és elkapta a bal karját. Hatalmasat rántott rajta és ez a lendület egyenesen a furgon hátuljához csapta a koponyáját, vállát és a fél mellkasát. Sikerült az arcával belecsókolnia a burkolat éles szélébe és szinte hallotta a bőr hasadását. Azonnal meleg vér buggyant ki a sebből és folyt le az arca jobb oldalán.

– Elég! – bődült egy hang. – Állj!

Az erős fickók engedelmeskedtek, az ütlegelés abbamaradt és mereven megálltak a két megtámadott áldozat mellett.

Nick a nőre meredt és kék szeme dühtől szikrázott. A ráfogott pisztolyt leste.

Gillian megismerte az akcentust még mielőtt a látóterébe került a tulajdonosa.

Jaromír Glogowski bárminemű feltűnő izgalom nélkül lépett eléjük. Az emberei csettintésre várva strázsáltak a helyükön, jól idomított vérebekhez méltón.

– Miért? – zihálta Gillian és kézfejével próbálta letörölni a vért. Érezte, hogy a járomcsontja is lezúzódott.

– Nem könnyű az ön figyelmét elnyerni, Mrs. McKenna.

– Óriási hibát követ el! – sziszegte a nő dühtől égő szemmel."

/Tudom, kilóg a szöveg, de nem érdekel./

Na?

Munka közben...

Sziasztok!

A nyári szabadságom alatt kitűztem magam elé, hogy az Igézők második kötetével kb. mennyi oldalszámig kell eljutnom.

Elég jól haladok, hogy ezt teljesítsem.

Annak ellenére, hogy szabadságon voltam, továbbra is csak késő estétől a hajnali óráig tudok írni. Napközben valahogy nem megy. Ez valami defekt lehet nálam. 

De most legalább következmények nélkül megtehettem, hogy hajnal háromig írtam, mert másnap nem szólt az a rohadék vekker.

Szóval, írok rendületlenül.
Ez a 19. könyvem. Hihetetlen, nem?

Legyetek jók!

Kellemes hétvégét!