Sziasztok!
A készülő új Táltos regényemből hoztam egy pici részletet.
Jól haladok.
Van munkacíme. Kettő is, úgyhogy még semmi sem biztos.
Jelenleg ez játszik. -----
Addig hallgattam a Journey nevű régi banda zenéit írás közben, míg az egyik kedvenc számom címe ráolvadt a történetre. Faithfully - azaz: Hűségesen
„ – Levágom magáról a ruhát. Így kevésbé gyötröm meg a testét.
Kiguvadt a szemem. Hogy mit mondott? Mit vág le? Akaratlanul nyögtem egyet.
– A vállficamát is visszarakom. Inkább amiatt kéne aggódnia. – Oldalra nyújtózott és egy kis szekrényről elvett valamit, majd felmutatta. Egy méretes ollót tartott a kezében. – Mehet?
Sejtettem, hogy nem a két kezével fogja leszaggatni a göncömet, de az olló, és ahogy elszánta magát, komolyan zavarba ejtett.
– Csak az overált! – sóhajtottam.
– Mindene csupa víz, a hóban a bőréig átázott. Ezeket le kell venni. Amennyire lehet, tapintatos leszek.
Nem nagyon hagyott időt vívódásra. Azonnal nekiállt a munkának és lehúzta az overallom cipzárját, majd a vállaimnál szétvágta az anyagot a bazi ollóval, aztán szisztematikusan haladt tovább. Gyakorlatilag kifejtett a ruhadarabból, mialatt én feküdtem. Kínosan feszengve tűrtem a procedúrát, mert a fájdalmaim éppen eléggé befolyásoltak, hogy a megoldást tartsam szem előtt.
A férfi a pulóveremre pillantott.
– Ezt is!
Most már égni kezdett az arcom. Félre fordultam, hogy ne lássa a zavaromat. Viszont ettől a mozdulattól cefetül szédülni kezdtem.
A férfi megszabadított a pulóvertől is, ami alatt már csak egy sima fehér póló maradt rajtam.
– Fel kell ültetnem, hogy hozzáférjek a vállához. Készüljön, hogy fájni fog!
Hiába készített fel, attól még őrülten megszenvedtem, amikor ülőhelyzetbe emelt. Meglódult velem az egész helyiség és sötétség hullám zúgott át a szemem előtt.
Mögém került, fél térddel az ágyra támaszkodott, erős kezét a vállamra zárta, másikkal a gerincemnél nyomott.
– Most oltári szar lesz pár pillanatig, de ígérem, hogy utána megkönnyebbül – mondta és egy másodpercet sem adott felkészülni.
A rántást még az agyamban is éreztem. Kiáltottam és újból az ájulás szélére sodródtam. Elvesztettem a kapcsolatot a pasival, a szobával és a jelennel. Azt sem fogtam fel, mikor fektetett vissza. Könnyek szöktek a szemembe és a hátamon kiütközött a verejték. Ahogy feküdtem, rájöttem, hogy mindenem összezúzódott és csak most fogja fel az agyam, hogy mennyire sajog a gerincem és a bordáim is. Az eséskor a sisak jól odacsapódhatott, mert a tarkóm is hasogatott.
A pasas közben a bokámra koncentrált. Olyan pontos és határozott mozdulattal rántotta a helyére, mintha minden nap ezt csinálná. Most már nagyobbat ordítottam és felzokogtam. Elvesztettem minden tartásomat és nem érdekelt, hogy nyivákoló macskának lát. Rám terített egy takarót, felemelte a törzsemet és simán lehúzta rólam a vizes pólómat. Ha látott is valamit a mellemből, úgy tett, mint akit nem érdekel. Azután a takaró alatt felnyúlt és levette a leggingsemet a bugyimmal együtt. Ennél kínosabban aligha érezhettem volna magam. Reszkettem és összekoccantak a fogaim. Még egy vastag takarót borított rám, körben betűrte alám, hogy felmelegedjek. Mellém dőlt elég szorosan, hogy érezhessem a testének melegét. Megfogta az ép csuklómat és köré zárta a markát. Az érintésében delej volt…”
Ashley Carrigan – Faithfully - Hűségesen
