Látogatók

2021. szeptember 28., kedd

Az új projekt

 Sziasztok!

A készülő új Táltos regényemből hoztam egy pici részletet.

Jól haladok. 

Van munkacíme. Kettő is, úgyhogy még semmi sem biztos.

Jelenleg ez játszik. -----

Addig hallgattam a Journey nevű régi banda zenéit írás közben, míg az egyik kedvenc számom címe ráolvadt a történetre. Faithfully - azaz: Hűségesen


 

„ – Levágom magáról a ruhát. Így kevésbé gyötröm meg a testét.

Kiguvadt a szemem. Hogy mit mondott? Mit vág le? Akaratlanul nyögtem egyet.

 – A vállficamát is visszarakom. Inkább amiatt kéne aggódnia. – Oldalra nyújtózott és egy kis szekrényről elvett valamit, majd felmutatta. Egy méretes ollót tartott a kezében. – Mehet?

Sejtettem, hogy nem a két kezével fogja leszaggatni a göncömet, de az olló, és ahogy elszánta magát, komolyan zavarba ejtett.

 – Csak az overált! – sóhajtottam.

 – Mindene csupa víz, a hóban a bőréig átázott. Ezeket le kell venni. Amennyire lehet, tapintatos leszek.

Nem nagyon hagyott időt vívódásra. Azonnal nekiállt a munkának és lehúzta az overallom cipzárját, majd a vállaimnál szétvágta az anyagot a bazi ollóval, aztán szisztematikusan haladt tovább. Gyakorlatilag kifejtett a ruhadarabból, mialatt én feküdtem. Kínosan feszengve tűrtem a procedúrát, mert a fájdalmaim éppen eléggé befolyásoltak, hogy a megoldást tartsam szem előtt.

A férfi a pulóveremre pillantott.

 – Ezt is!

Most már égni kezdett az arcom. Félre fordultam, hogy ne lássa a zavaromat. Viszont ettől a mozdulattól cefetül szédülni kezdtem.

 A férfi megszabadított a pulóvertől is, ami alatt már csak egy sima fehér póló maradt rajtam.

 – Fel kell ültetnem, hogy hozzáférjek a vállához. Készüljön, hogy fájni fog!

Hiába készített fel, attól még őrülten megszenvedtem, amikor ülőhelyzetbe emelt. Meglódult velem az egész helyiség és sötétség hullám zúgott át a szemem előtt.

Mögém került, fél térddel az ágyra támaszkodott, erős kezét a vállamra zárta, másikkal a gerincemnél nyomott.

 – Most oltári szar lesz pár pillanatig, de ígérem, hogy utána megkönnyebbül – mondta és egy másodpercet sem adott felkészülni.

A rántást még az agyamban is éreztem. Kiáltottam és újból az ájulás szélére sodródtam. Elvesztettem a kapcsolatot a pasival, a szobával és a jelennel. Azt sem fogtam fel, mikor fektetett vissza. Könnyek szöktek a szemembe és a hátamon kiütközött a verejték. Ahogy feküdtem, rájöttem, hogy mindenem összezúzódott és csak most fogja fel az agyam, hogy mennyire sajog a gerincem és a bordáim is. Az eséskor a sisak jól odacsapódhatott, mert a tarkóm is hasogatott.

A pasas közben a bokámra koncentrált. Olyan pontos és határozott mozdulattal rántotta a helyére, mintha minden nap ezt csinálná. Most már nagyobbat ordítottam és felzokogtam. Elvesztettem minden tartásomat és nem érdekelt, hogy nyivákoló macskának lát. Rám terített egy takarót, felemelte a törzsemet és simán lehúzta rólam a vizes pólómat. Ha látott is valamit a mellemből, úgy tett, mint akit nem érdekel. Azután a takaró alatt felnyúlt és levette a leggingsemet a bugyimmal együtt. Ennél kínosabban aligha érezhettem volna magam. Reszkettem és összekoccantak a fogaim. Még egy vastag takarót borított rám, körben betűrte alám, hogy felmelegedjek. Mellém dőlt elég szorosan, hogy érezhessem a testének melegét. Megfogta az ép csuklómat és köré zárta a markát. Az érintésében delej volt…

 

Ashley Carrigan – Faithfully - Hűségesen


 

 

2021. szeptember 11., szombat

Farkasok között...

 Van úgy, hogy az ember elkövet valami kapitális baromságot… Jó esetben bármilyen kínos is, túl lehet lépni rajta és az idő elmossa az emlékét. De van, hogy a bűnös kis játéknak súlyos következménye lesz, ami fenekestől rúgja fel az életünket és nem csak a miénket, de azokét is, akik nem érdemlik meg, hogy a mi hülyeségünk miatt megbicsaklik a sorsuk.

Mi mindent tennénk meg, hogy eltussolhassuk a ballépéseinket? Lehet-e kegyes hazugságra építeni egy szerelmet és megtartani a boldogságot? Mennyi veszteséget bír ki az esendő szív? Minden titok kitudódik, minden csalót lelepleznek egyszer.

Bármelyikünkkel megtörténhet…

 

 

– Ah, nézd csak! Az utolsó palack. Igyunk egy pohárral! – kaptam fel az üveget.

Richard bólintott, de közben a hátát a konyhapulthoz támasztotta, hogy biztosan megtartsa magát.

– Jó, de utána mennem kell.

A pultra raktam a palackot és próbáltam kivarázsolni a dugót, de a kezemben nem volt elég erő. Halkan nevetgéltem saját magamon, hogy milyen ügyetlen vagyok. Hirtelen Richard a hátam mögé állt és két oldalról a karjai gyűrűjében tartva a kezemre fonta a kezeit.

– Majd én – mormogta közvetlenül a fülem mellett.

Közel volt, nagyon közel. A testünk összeért, a hátam a mellkasához szorult, fenekem az öléhez. Lebénultam. A lehelete a halántékomat melengette. A csuklómból elszállt az erő, már nem az üveg kinyitásával foglalkoztunk, Richard csak a kezemet tartotta a tenyerében.

Arcát oldalt a fejemhez simította és a hajamba suttogott nagyon halkan.

– Robyn...

Tüzes kígyók tekergőztek a nyakszirtemtől lefelé odabent a testemben és amerre csak haladtak megolvasztottak mindent. Lehunytam a szemem és sóhajtottam, mert képtelen voltam másra. Az a sok–sok alkohol ádázul parázslott a véremben, elgyengítve az ellenállásomat.

Richard mintha csak megérezte volna, mi zajlik bennem, lassan a derekamra simította a kezeit és maga felé fordított. A testünk egymásén súrlódott, az illata az orromba kúszott, csábított.

– Nem szabad – lihegtem félig lehunyt szemhéjam alól, mégis az ajkára fókuszáltam.

– Tudom – mondta sötét, vágytól ködös tekintettel.

                                                                                                       Ashley Carrigan: Farkasok között


 

2021. szeptember 7., kedd

Öröm

Az utóbbi időszak adatai alapján hízelgően megemelkedett ennek a könyvemnek a fogyása.

Felvillanyozóan hatott rám, főleg ebben a könyvmegjelenésben sivár időszakban.

Nagy öröm ez nekem, hiszen nem mostanában írtam, hanem kilenc évvel ezelőtt. Annak idején nem nagyon hittem, hogy életképes lesz ez a sztori. Nem volt különösebben átgondolt koncepcióm, csak lesz, ami lesz alapon megírtam, mert a makacs spiné ezt diktálta a fejemben. 😀

2014-ben jelent meg és még mindig megtalálja  a közönségét. 

Köszönöm Nektek! 

Mesmira arrogánsan rántott egyet az ajkán.

 Jó ég! Milyen cinikus vagy.

 Cinikus? Nem kedvesem, én dühös vagyok, mert csalódást okozol nekem.

 Mi a pokolért rángattál ide? Minek kellett erőltetni ezt az eszement házasságkötést? Hagyjuk az egészet a fenébe! Küldj engem el, vissza a hazámba! Keress magadnak egy szelíd lányt, olyant, aki szerinted megfelelő erre a státuszra és illik hozzád!

Sayid arcán felengedtek a vonások, elsőre csak a szemei csillogtak, aztán a mosolya is előmerészkedett. Mesmira egy pillanatig meglepve nézett rá. Teljesen megváltoztatta a derű, vonzóvá tette a korábbi szigorú arcot.

 Kedvelem ezt a hevességet benned. Nem cserélném el egyetlen, – hogy is fogalmaztál? – szelíd lányért sem. Te vagy a megfelelő. Úgy látom, sokat kell még dolgoznunk rajta, de egy nap majd belátod, hogy igazam van.

Mesmira összehúzta a szemét.

 Teljességgel valószínűtlen.