Öröm

Az utóbbi időszak adatai alapján hízelgően megemelkedett ennek a könyvemnek a fogyása.

Felvillanyozóan hatott rám, főleg ebben a könyvmegjelenésben sivár időszakban.

Nagy öröm ez nekem, hiszen nem mostanában írtam, hanem kilenc évvel ezelőtt. Annak idején nem nagyon hittem, hogy életképes lesz ez a sztori. Nem volt különösebben átgondolt koncepcióm, csak lesz, ami lesz alapon megírtam, mert a makacs spiné ezt diktálta a fejemben. 😀

2014-ben jelent meg és még mindig megtalálja  a közönségét. 

Köszönöm Nektek! 

Mesmira arrogánsan rántott egyet az ajkán.

–  Jó ég! Milyen cinikus vagy.

–  Cinikus? Nem kedvesem, én dühös vagyok, mert csalódást okozol nekem.

–  Mi a pokolért rángattál ide? Minek kellett erőltetni ezt az eszement házasságkötést? Hagyjuk az egészet a fenébe! Küldj engem el, vissza a hazámba! Keress magadnak egy szelíd lányt, olyant, aki szerinted megfelelő erre a státuszra és illik hozzád!

Sayid arcán felengedtek a vonások, elsőre csak a szemei csillogtak, aztán a mosolya is előmerészkedett. Mesmira egy pillanatig meglepve nézett rá. Teljesen megváltoztatta a derű, vonzóvá tette a korábbi szigorú arcot.

–  Kedvelem ezt a hevességet benned. Nem cserélném el egyetlen, – hogy is fogalmaztál? – szelíd lányért sem. Te vagy a megfelelő. Úgy látom, sokat kell még dolgoznunk rajta, de egy nap majd belátod, hogy igazam van.

Mesmira összehúzta a szemét.

–  Teljességgel valószínűtlen.