Látogatók

2021. szeptember 11., szombat

Farkasok között...

 Van úgy, hogy az ember elkövet valami kapitális baromságot… Jó esetben bármilyen kínos is, túl lehet lépni rajta és az idő elmossa az emlékét. De van, hogy a bűnös kis játéknak súlyos következménye lesz, ami fenekestől rúgja fel az életünket és nem csak a miénket, de azokét is, akik nem érdemlik meg, hogy a mi hülyeségünk miatt megbicsaklik a sorsuk.

Mi mindent tennénk meg, hogy eltussolhassuk a ballépéseinket? Lehet-e kegyes hazugságra építeni egy szerelmet és megtartani a boldogságot? Mennyi veszteséget bír ki az esendő szív? Minden titok kitudódik, minden csalót lelepleznek egyszer.

Bármelyikünkkel megtörténhet…

 

 

– Ah, nézd csak! Az utolsó palack. Igyunk egy pohárral! – kaptam fel az üveget.

Richard bólintott, de közben a hátát a konyhapulthoz támasztotta, hogy biztosan megtartsa magát.

– Jó, de utána mennem kell.

A pultra raktam a palackot és próbáltam kivarázsolni a dugót, de a kezemben nem volt elég erő. Halkan nevetgéltem saját magamon, hogy milyen ügyetlen vagyok. Hirtelen Richard a hátam mögé állt és két oldalról a karjai gyűrűjében tartva a kezemre fonta a kezeit.

– Majd én – mormogta közvetlenül a fülem mellett.

Közel volt, nagyon közel. A testünk összeért, a hátam a mellkasához szorult, fenekem az öléhez. Lebénultam. A lehelete a halántékomat melengette. A csuklómból elszállt az erő, már nem az üveg kinyitásával foglalkoztunk, Richard csak a kezemet tartotta a tenyerében.

Arcát oldalt a fejemhez simította és a hajamba suttogott nagyon halkan.

– Robyn...

Tüzes kígyók tekergőztek a nyakszirtemtől lefelé odabent a testemben és amerre csak haladtak megolvasztottak mindent. Lehunytam a szemem és sóhajtottam, mert képtelen voltam másra. Az a sok–sok alkohol ádázul parázslott a véremben, elgyengítve az ellenállásomat.

Richard mintha csak megérezte volna, mi zajlik bennem, lassan a derekamra simította a kezeit és maga felé fordított. A testünk egymásén súrlódott, az illata az orromba kúszott, csábított.

– Nem szabad – lihegtem félig lehunyt szemhéjam alól, mégis az ajkára fókuszáltam.

– Tudom – mondta sötét, vágytól ködös tekintettel.

                                                                                                       Ashley Carrigan: Farkasok között


 

2021. szeptember 7., kedd

Öröm

Az utóbbi időszak adatai alapján hízelgően megemelkedett ennek a könyvemnek a fogyása.

Felvillanyozóan hatott rám, főleg ebben a könyvmegjelenésben sivár időszakban.

Nagy öröm ez nekem, hiszen nem mostanában írtam, hanem kilenc évvel ezelőtt. Annak idején nem nagyon hittem, hogy életképes lesz ez a sztori. Nem volt különösebben átgondolt koncepcióm, csak lesz, ami lesz alapon megírtam, mert a makacs spiné ezt diktálta a fejemben. 😀

2014-ben jelent meg és még mindig megtalálja  a közönségét. 

Köszönöm Nektek! 

Mesmira arrogánsan rántott egyet az ajkán.

 Jó ég! Milyen cinikus vagy.

 Cinikus? Nem kedvesem, én dühös vagyok, mert csalódást okozol nekem.

 Mi a pokolért rángattál ide? Minek kellett erőltetni ezt az eszement házasságkötést? Hagyjuk az egészet a fenébe! Küldj engem el, vissza a hazámba! Keress magadnak egy szelíd lányt, olyant, aki szerinted megfelelő erre a státuszra és illik hozzád!

Sayid arcán felengedtek a vonások, elsőre csak a szemei csillogtak, aztán a mosolya is előmerészkedett. Mesmira egy pillanatig meglepve nézett rá. Teljesen megváltoztatta a derű, vonzóvá tette a korábbi szigorú arcot.

 Kedvelem ezt a hevességet benned. Nem cserélném el egyetlen, – hogy is fogalmaztál? – szelíd lányért sem. Te vagy a megfelelő. Úgy látom, sokat kell még dolgoznunk rajta, de egy nap majd belátod, hogy igazam van.

Mesmira összehúzta a szemét.

 Teljességgel valószínűtlen.