Ez most hosszú lesz. Na jó, közepesen...

2017. júliusában ezt írtam nektek a blogra:

Most pedig elkezdtem valami újat, valami mást. A címe: Negin

Paranormális történet, egészen elképesztő, sötét elemekkel. Nem a csipkés lelkűeknek készül.

(A múlt éjszaka olyan jelenetet írtam, hogy libabőrös volt tőle a combom.) Alapvetően kalandregény, de jócskán kerülnek bele horror jellegű elemek, meg persze lendületes fordulatok, új arcok. 

Aztán már sínen volt a téma, mert 2019. január 5-én ezt írtam:

Egy sötét, titkokkal és izgalmakkal teli történet, ahol nem léteznek az anyagi világ határai, vagy legalábbis összemosódnak a másik oldal ijesztő mélységeivel. A maga nyomasztó hangulatával megmutatja hogyan képes eggyé olvadni a két oldal, és mennyire nem létezhet egyik a másik nélkül.

A régi olvasóim tudhatják, hogy komoly vonzódással vagyok az ókori birodalmak iránt. Ebbe a történetbe is belecsempésztem némi mitológiai szálat. Bármennyire is misztikus, paranormális a regény, valójában itt is az emberi érzelmek viszik előre a történetet, ez mindennek az alapja, mozgatóereje. Értsd: féltékenység, hamisság, megcsalás, szenvedély, szerelem, hűség, stb….

Ebben a történetben annyi sok kiaknázandó van még, hogy nem tudok és nem is akarok szabadulni tőle. Túl jó ebben a sötét hangulatú mesében egymásba szövögetni a szálakat, mert a vége sok új izgalmas fordulatot hozhat. Csupa új jelenet született meg a folytatásához, sőt, sokoldalnyi jegyzetet is készítettem már.

Azután nem volt megállás, mert itt már a Tűzvarázslóról van szó:

Már az első része is olyan vállalkozás volt, aminek a kimenetele bizonytalan lehetett (volna). Annyira akartam és annyira élt bennem a történet, hogy muszáj volt megírnom, akkor is, ha sokáig csak az enyém lesz. Az egész hozta magával a folytatást, ami ha lehet még sötétebb és pulzálóbb lesz, mint az első. Még rendes munkacíme sincs, de jegyzeteim annál több.

 Ideje visszatérni a régi módszerekhez és hangulathoz. 

Valami olyasmit kaptok tőlem, amit a régi olvasóim már nagyon várnak és a tíz ujjukat megnyalják majd (Eskü!), az újak pedig remélhetőleg megkedvelnek.

Vagány, sötét, misztikus, fordulatos, szenvedélyes... és szexi. Az első rész méltó folytatást kap, a főszereplők pedig méltó ellenfelet. 

Ha nő vagy és a kecses kis lábadat beteszed a sötétség birodalmába, ahová épeszű ember nem merészkedik, akkor bizony számolnod kell azzal, hogy a világ rejtett, veszélyes fenevadjai, kreatúrái akarni fognak tőled valamit. Van aki a hatalmadat, van aki a testedet és lesz, aki a szívedet. Úgy mindenestül, egészen. Ha viszont nem vagy egy elveszett leány, és szorult beléd annyi erő és bátorság, no meg némi szarkazmus, és jutott hozzá jó nagy adag szókimondás is, akkor lesz némi beleszólásod, hogy a számodra fontos kincseidből ki mihez juthat/érhet hozzá. De ehhez bele kell vetned magad a sűrűjébe, ami gyakran ijesztő és vásárra kell vinned a becses bőrödet, ha túl akarsz élni és terveid vannak a jövőre nézve. Az sem baj, ha akad melléd egy jóvágású, keménykötésű pasas, akibe bele is habarodsz. A főnyeremény pedig, akkor csilingel be hozzád, amikor megtudod magadról az igazságot, ki is vagy valójában és honnan az a csuda klassz, lezúzós erőd, amitől minden kóbor léleknek és ocsmány képű démonnak glédában áll a pihe a tarkóján.

És a buli még csak most kezdődik...

Most pedig végre megjelent a Tűzvarázsló, a Negin 2. kötete és kerek egész lett a történet.

Mindkét részt öröm volt megírni, és az igazi beteljesülés a megjelenésük volt, hogy a kiadó lehetőséget látott benne.

A sorozatban szereplő kétes elbírálású Oroszlán Szövetség egy új vonalat indított el, mert több új könyvem is kapcsolódni fog a szervezethez. Sok kiaknázandó lehetőséget látok még ebben a témában.

Volt-e kedvenc jelenetem?

Természetesen. Több is. 

 

  Idetartoznak Negin vívódásai, az is, ahogy felvette a ritmust az új kihívásokban, ahogy elgyengült a lehengerlő nyomulás súlya alatt, pedig ki akart tartani, vagy ahogy próbálta megőrizni az egyensúlyt a két oldal között, akiknek elkötelezte magát.

 

A Tűzvarázslóban minden pillanatot imádtam, amikor Nergal jelen volt: a medencés jelenetet, a formális randit, a vallomásait, az alvilági titkos kis búvóhelyét, a hajókázást, és a Neginnel közös mindent. Szerettem, ahogyan a lehetetlennek induló flörtből valóságos kapcsolat lett, egy erős kötelék.

Én még a banya Ereskigalt is bírtam, mert annak ellenére, hogy nagyon erős és kemény istennő, a bensőjében tátongó boldogtalan űrt próbálja betömködni mindenféle élvezettel, gonoszkodással, bajkeveréssel. Unalmában mások életébe nyúl bele, mert a saját lelkében nincs nyugalom és béke. Érdekes lenne egyszer őróla írni valamit, amikor megtalálja azt a személyt, aki visszahozhatja a csillogást a szívébe és újra ragyoghat, ahogyan a régi időkben. Hiszen, amekkora hatalmú istennő, remek hősnő lehetne, elvégre nem fél ő jóformán semmitől, még a meredekebb húzásoktól sem. 

Mael, a tünde sem véletlenül került a könyvbe. Vele még terveim vannak a jövőben más történetben.

 

Köszönöm a kiadónak, hogy lehetővé tették ennek az álomnak a megvalósulását.

Köszönöm Nektek, akik türelemmel kivártátok a második kötet megjelenését.

 

 

 

 

 

 

 

Hamarosan egy kis karácsonyi meglepetéssel jövök.

Addig is mindenkinek jó készülődést a holnapi ünnepre!

Csók!

Ash