Látogatók

2020. augusztus 30., vasárnap

Árnyjátékos hatalmas kedvezménnyel!

 

– Hogyan vehetnélek rá, hogy ha segítségre lesz szükséged Bartolomeóval szemben, akkor engem keress meg? – kérdezte.

– Sehogy. Te az ellenségem vagy. Az FBI-t képviseled.

– Ha összecsaptok és magad intézed, bajba kerülhetsz. Akkor már nem tudok segíteni.

Gillian sötét pillantással nézett fel rá.

– Nem vagyok egyedül.

– Glogowskira bízod magad? Éppen őrá? Túlságosan kiszolgáltatod magad neki.

Még mindig egymás tekintetébe olvadtak, ahogy beszéltek.

– Féltékeny vagy? – szaladt ki a nő száján.

Nick nem kérte ki magának és nem rázta le a felvetett vádat.

– Lehetek?

Gillian alig mert levegőt venni. Nick tett egy lépést felé.

– Ezt szeretnéd tőlem hallani? Hogy az ő helyében akarok lenni? – Simogató, mély hangja a nő bőrén táncolt, bekúszott a ruhája alá és átforrósította a testét. Ennek nem tudott hideg fejjel ellenállni.

A férfi megfogta a kezét és lágyan megszorította, majd az ujjaikat egymásba fonta. Hüvelykujjával a bőrét simogatta.

– Hiányzol – mondta halkan.

Gillian engedte, hogy megérintse, nem akart jönni a tiktakozás. Neki is hiányzott a férfi, akkor is így volt, ha minden józan érv ellene szólt. Szomorúság fojtogatta, és ez kiült a szemébe is.

Nick arcáról is sugárzott a szenvedés.

– Nem tudlak kiverni a fejemből. Itt vagy bennem, az illatod, az érintésed, a mosolyod, mindened. Eljátszhatjuk, hogy haragszunk egymásra, vagy hogy ellentétes oldalon állunk, nem változtat azon, hogy kellesz nekem. – Halkan beszélt.

Közelebb lépett hozzá, a kezét még mindig fogta. A tenyerük összeforrósodott. A mellkasuk összeért olyan közel álltak egymáshoz.

– Nick…, ne csináld ezt! – sóhajtotta Gillian elveszve.

A világ odakint lefékezett, sőt meg is állt talán a kedvükért. Vákuumként borult köréjük az iroda édes bús hangulata, beburkolta őket.

– Megőrjít, hogy más érhet hozzád, hogy vele nevetsz, hozzábújsz, amikor én akarlak. Már rég megadtam magam ennek. Kiszolgáltatom neked a titkos vágyaimat. – Nick egészen a nő arca fölé hajolt. – Soha nem fogod megbocsátani nekem, amit műveltem, igaz?

Gillian orrcimpái reszkettek és könnyek szöktek a szemébe. A feje tetejére állt minden a bensőjében. Nick ellen nem bírt harcolni, sem tiltakozni. Az olyan képtelenség lett volna, mintha saját maga ellen vívna örök vesztésre ítélt harcot.

Csak szex volt, minőségi szolgáltatás – hazudta elsősorban saját magának.

– Ha csak az lett volna, most egyikünk sem érezné ilyen kutyául magát – mormogta Nick. – Az átkozott pénzed égette a markomat. Ott van mind egyben, a tied. Még a gondolata is megalázó, hogy elfogadtam, de eszköz volt az akcióban.[Z4] 

Gillian szíve ki akart röppenni a száján keresztül, hogy lendületes köröket tegyen a helyiségben. Most ezt akkor hogyan is kell értenie?

Nick eleresztette a kezét és a derekánál fogva magához ölelte, másik kezét a nyakára simította. A könnyes macskaszemeit nézte.

– Bántottalak, megsebeztelek a csillogó páncélod alatt. Kérlek, engedd, hogy begyógyítsam a sebet, amit okoztam!

Gillian arcán legurultak a hízott könnycseppek, aztán rögtön az utánpótlás is. Nick pillantása a szájára kúszott, majd visszarebbent a szemére.

– Ne sírj, édesem! – Ajkát puhán a nő könnyeire simította, az arcát csókolta forrón.

Gillian belesimult az ölelésbe, a karját köré fonta és hozzápréselte magát. Tudta, ha a férfi szája az övéhez ér, felrobban a világ és ő elveszik.

/Ashley Carrigan: Árnyjátékos/ 


Ezen a hétvégén -61%-os kedvezménnyel!
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/ashley-carrigan-arnyjatekos-7883

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj megjegyzést: