Csak néhány mondat előzetesnek - Teaser

Picike részlet az Örök sziklaszírt című könyvemből.
Csak egy röpke pillanat a régen látott kedves szereplőink további életéből...

Várjátok? 😏
Kíváncsiak vagytok, mit tartogat a folytatás?
Unalmas nem lesz, az biztos.

 A nő behajtotta az ajtót és ránézett.

  – Hogy találtál rám?

  – Legyen ez az én titkom. Bevallom, álmomban sem gondoltam, hogy egy ilyen helyen rejtőzködsz. – Tekintetét végigfuttatta a nappali részletein. Itt semmi sem volt fogható ahhoz a pompás Mijara-i palotához, ahol ők ketten együtt éltek.

 Mesmira nem akarta elhinni, hogy Sayid ott van teljes testi valójában. A vonzó angyalarcú, baljós pillantású ördög, aki most is hatással van rá. A legegyszerűbb kérdés lüktetett az agyában.

  – Mit akarsz?

 A férfi elmosolyodott. Minden rezdülése fegyelmezett volt. Bármi is hozta ide, az önuralmát palástként viselte magán és mögéje rejtette minden szándékát.

  – Elmúlt egy év. Látni akartalak. Talán csak nem bűn? – Ráérősen megnézett minden apró részletet a feleségén. – Most is pont olyan hatással vagy rám, mint régen. Semmi sem halványult el.

 Mesmira nem hagyta magát a bűvkörébe szédülni.

  – Elmondod végre miért jöttél?

  – Mindig egyenesen a lényegre térsz. 

  – Nem szeretem a mellébeszélést. Biztosan jó okkal kutattál fel és repültél át a fél bolygó felett. Te semmit sem teszel hirtelen felindulásból.

 Sayid elégedett pillantással nézte, gyönyörködött a bizonytalanságában.

  – Jó tudni, hogy még emlékszel. – Közelebb lépett, mire a nő hátrált egy lépést, mintha szinkronban mozognának, akár a tangótáncosok.

  – Nem szeretem a meglepetéseket. Erre pedig neked kellene emlékezned – figyelmeztette Mesmira.

  – Nem szándékoztam rád ijeszteni.

  – De azért élvezed, nem igaz? Látom a szemeden.

  – Amikor megtudtam hol vagy, azonnal eldöntöttem, hogy találkoznunk kell. Vagy azt hiszed, könnyen elfelejtem, ami köztünk volt: Nem, Mesmira! Ezekből az emlékekből töltekezek, hörpölöm őket magamba, mint egy szomjas koldus az esővizet.