Látogatók

2017. december 29., péntek

Amin most dolgozom...

Mielőtt kifutunk az évből, hagyok itt nektek valamit. 
Kis csemegét. 

Megmutatom min dolgozom.

Exkluzív részlet (picike) a most készülő Tél uraság - alcím: Mr. Winther - kéziratából.

/Nagyon friss és nagyon nyers, szóval nyugi, hatmilliószor  lesz átrágva./


"Valamivel később a zene felerősödött, ami azt jelezte, aki táncolni kíván, megteheti.  Párok röppentek az asztalok és az emelvény között szabadon hagyott kicsi területre és táncolni kezdtek.
Julius a lányhoz hajolt.
 – Szabad? Légy az alibim! – az asztal alatt megfogta a kezét és megszorította, mintha azt mondta volna, kérlek.
Shanna engedett neki. Felálltak az asztaltól és így kézen fogva a táncolók közé sétáltak. Julius átfogta a derekát és felemelte neki a kezét, ő pedig a nyitott tenyerébe simította a sajátját.
 – Nagyon rossz táncos vagyok – vallotta be.
 – Nem baj. Itt csak lötyögni kell. Semmi komplikált latin koreográfia – mosolygott a férfi és közelebb húzta magához, illendően csak annyira, amit a tánc megkövetelt.
 – Úgy is mondhatnám, szokjuk egymás közelségét – morogta halkan.
Shanna a vállára helyezte a másik kezét és felvették a zene ritmusát.
 – Említettem már, milyen lélegzetelállítóan szép vagy ma este? – Julius úgy beszélt, hogy az arcuk közel került egymáshoz.
A lány felsandított rá azt találgatva, hogy ezt most komolyan mondja-e, vagy a színjáték része.
 – Még nem volt rá időd. – az egész testét forróság járta át, ahogy a törzsük összeért és a férfi karja körülölelte a derekát. A tenyerük összeforrósodott, szinte egybeolvadt.
 – Jó, akkor ezzel megvolnánk. Behoztalak az oroszlánbarlangba és te bámulatosan jól veszed az akadályokat. Tetszik.
Shanna sóhajtott.
 – Mégis te vagy az áldozat, én pedig a rabló.
A férfi felvonta a szemöldökét.
 – Hát nem én a zsarnok, te a szegény rabmadár?
 – De az is – felelte Shanna.
 – A ketrec ajtaja nyitva áll, de tudod, ha kirepülsz, annak következményei vannak.
Shanna erre nem tudott frappánsat válaszolni, ellenben a szeme sarkából észrevette, hogy Rebecca őket figyeli.
 – A főkönyvelőd elég célirányosan akar bejutni a gatyádba. Az sem zavarja, hogy éppen foglalt vagy.
Julius a szemébe nézve kérdezte.
 – Zavar?
 – Egy kicsit igen. Elég gáz ez a törtetés.
 – Ne foglalkozz vele!
 – Van köztetek valami? Azért nyomja neked a dudáit és ezért ér mindig hozzád?
A férfi jelentőségteljes pillantással válaszolt.
 – Nincs és nem is volt. Én is sok mindent szeretnék megkapni, amit nem lehet. – A tekintete Shanna szájára kúszott, aztán vissza a szemére. – Ez egy játék közöttünk, ami évek óta így megy. Ő tudja, hogy nem engedem egy pontnál tovább.
 – Nem tetszik neked?
 – Már mondtam, hogy nem kedvelem az erőszakos, harsány fenevad asszonyokat.
Shanna játékosan elmosolyodott.
 – Ó, igen tudom! Egy nő legyen szelíd és fogadjon szót.
Julius még közelebb vonta magához, szorosan, hogy összesimultak.
 – Kicsit félreértettél múltkor. Szeretem, ha a nő visszafogottan viselkedik, stílusa van és tudja, mikor kell hallgatni, de eszes és a szexben egyenlő partner. Ha úgy csavar az ujjai köré, hogy észre sem veszem, mert okosan engedi fölényben éreznem magam.
Shanna arca átforrósodott. Úgy érezte, egymásét perzseli a testük és levegőre volna szüksége, de Julius volt ott mindenütt teljes testi valójában. Körülfonta és beborította őt, akárcsak az illata.
A férfi már nem mosolygott, de ott volt a tekintetében az éhség, amitől Shanna észhez tért a pillanatnyi kábulatból.
 – Sok sikert hozzá! – mondta kiszáradt torokkal.
Julius újra az ajkát nézte.
 – Tartós?
 – Micsoda? – pislogott Shanna.
 – A rúzsod. Kibír engem? Egy műcsókot a közönségnek?
A lány tarkója elzsibbadt. A gerince merev lett és hátrébb húzta tőle az arcát.
 – Meg ne próbáld! – sziszegte halkan, figyelmeztetően.
 – Pedig stratégiailag itt volna a helye. – Julius meg sem próbálta palástolni, mennyire jól szórakozik.
 – Felejtsd el! Megállapodtunk.
 – Higgadj le! Csak egy próba volt, nehogy azt hidd, hogy nőszámba sem veszlek.
Shanna kiesett a tánc ritmusából és megállt, egyúttal a férfit is erre kényszerítette.
 – Jól figyelj rám! Ha valami kifacsarodott Stockholm szindrómára játszol, rohadtul rácsesztél! Ha igazán eltökélem magam, akkor simán meglépek mellőled. Azért vagyok még itt, mert vívódom.
 – Min?
 – A Kerberoszon. – Shanna közelebb hajolt hozzá. – Egyáltalán nem érdekel nőszámba veszel-e, vagy sem. Oldjuk meg ezt az ügyet, aztán megy mindegyikünk a maga útján és kész! Addig pedig tartsuk magunkat a megállapodáshoz!
 – Rendben. Add vissza a dokumentumokat és már mehetsz is! De amíg ezt nem tudod teljesíteni, addig én diktálok – morogta Julius hűvösen."