Nagy munkában vagyok. A táltos sztori anyagát gépelem. Már kicsivel több, mint a fele van bepötyögve. Nem haladok túl gyorsan egyrészt, mert sok az anyag, másrészről hét közben alig van rá időm.
A jövőbeni terveim szerint új gyűjtő alcímet kapnak azok a könyveim, amiket valamilyen formában összekapcsol a háttérvilág és néhány szereplő. A Titkos Nemzetek sorozatban az első lesz a Száműzöttek királysága, az új vámpíros sztori, aminek Morwen sarja, Susanna a főszereplője. Ez a könyv várhatóan jövőre kap szerepet. A táltosok is részei ennek a sorozatnak, ahogyan majd az lesz a következő könyvem is, amire most készülök.
Tehát a Titkos Nemzetek egy összefogó alcím, ami alatt több kötet is fut majd szépen sorban, ahogy majd megírom őket.
Itt tartok:
Hoztam egy kis részletet.
Íme:
Leslattyogtam a konyhába és tejet
melegítettem a mikróban a kakaómhoz. Egyszerű pamutpólót és nadrágot vettem
fel, a hajamat összefogtam lófarokba. Kicsit még álmos voltam, mert este későn
feküdtem le. Jane hétvégén nem jött, így rám maradt az aznapi főzés. Össze
kellett kapnom magam, hogy Drawen normális ebédet kapjon, mert nem akartam
beégni előtte.
Meghallottam a lépteit, ahogy
felfelé jött a lépcsőn az alagsori edzőteremből. Belépett a konyhába, lerakta a
törölközőjét és a pólóját az egyik székre, aztán a műanyag vizes palackjából jó
nagyot kortyolt. Még a beköltözésekor kérte az engedélyemet, hogy használhassa
a kondi szobát odalent. Nem bántam, elvégre nem zavart, ha ott acélosította a
dögös testét. Én amúgy sem jártam le oda. Bőven elég volt az edzés Reginalddal,
nem vágytam még külön önszorgalomból elkövetett testmozgásra.
Drawen meztelen felsőteste magára
vonta a figyelmemet. Megbámultam, amíg a hűtőnél kotorászott újabb palack
vízért. Van az a széles váll, izmos kar, domború mellkas és bordázott hasfal,
ami előhozza belőlem a bamba nyálcsorgató libát. Oké, ez van. Amikor felém
fordult, rajtakapottnak éreztem magam. Közelebb jött és a törölközője mellől
felvett egy tubust.
– Jó reggelt!
Morogtam rá valamit, ami
hasonlóan hangzott. A kakaós bögrémbe temettem a fél arcomat, hogy elrejtsem
előle a tekintetemet. A verejtékes testének illata betöltötte az orromat. Hiába
szipákoltam a kakaót, csak őt éreztem. Drawennek jó szaga volt és kezdtem
gyanítani, hogy okkal van rám ilyen intenzív hatással. Pont, mint az előző esti
szülinapos puszi. Ez valami táltos dolog lehetett, amiről szemérmesen
hallgatott. Az inger, az érzékelés, az ő érintése, minden egyben hatott rám a
hiány és a vágy keverékének felébredésével. Megneveztem magamban az érzést:
sóvárgás. Igen, ezt váltotta ki belőlem.
– Meghúztam a vállamat itt a
nyakamnál. Bekennéd nekem? – kérdezte.
Ügyeltem nehogy kibukjam a
kakaót. Ó, hogy a viharba ne!? – gondoltam kajánul, hiszen így alibim van
hozzáérni a meztelen bőréhez. Kedvem támadt kicsit sikongatni örömömben, de
helyette komoly pofával átvettem a tubust, amiben izomlazító krém volt.
– Persze.
Fogott egy széket és lovagló
ülésben elhelyezkedett rajta háttal nekem. Az ujjaival megmutatta hol kenjem
be. Kinyomtam a mentolos hűsítő kenőcsöt a tenyerembe és puhán a bőréhez értem,
rásimítottam a felületre, ahol kérte. Sziszegő hangot adott, ahogy hozzáértem.
– Igen ott. Csak óvatosan!
Finom mozdulatokkal simítottam a
feszülő izmaira a krémet és közben könnyű masszírozással próbáltam enyhíteni
rajta. Először megmerevedett a fájdalomtól, aztán lassan kezdett felengedni a
kezeim alatt.
– Hmmm, jól csinálod. Ma este ki
akarlak sajátítani. Tegnap a barátaidé voltál, ma elviszlek kocsmázni – mondta.
Oldalról felsandított. – Eljössz velem?
– Úgy tudtam, mi nem iszunk.
– Egy-két sör nem a világ –
kacsintott.
– Lehet róla szó.
Felkelt a székről és szembe
fordult velem.
– Itt ezen a részen is kend be! –
mutatott a jobb mellizmára.
A sötét szőrös mellkasára
bámultam, tettem, amit mondott, noha ott ő is vígan elérte volna magának. Most
még erősebben éreztem, hogy a testének közelsége és érintése erős reakciókat
vált ki nálam. A kezemmel simogattam, masszíroztam az izmot, közben a szemem
falta a látványt. Már-már bűnös kis élvezettel tettem a dolgomat. Megtörtént,
amire vágytam, hozzáérhettem, méghozzá ő kért meg rá. Rájöttem, hogy elnyílt a
szám a tevékenység közben.
Drawen az arcomat fürkészte.
– Ébredés után mindig duzzadtabb
az ajkad és ez nagyon jól áll neked. Csábító – jegyezte meg halkabban, miközben
a számat nézte.
Kizökkentett a pillantásában égő
tűz. Hirtelen elhúztam tőle a kezemet. Vibrált közöttünk a levegő a beálló
csendben. Bénítóan hatott rám az egész jelenléte ilyen közelről. Olyan voltam,
mint akit megdelejeztek és képtelen egy épkézláb gondolatra, csak az ösztönei
lobognak vadul és követelőzően.
– Mi a baj? – kérdezte meleg
hangon.
– Semmi – hazudtam ügyetlenül.
– Átjönnek a gondolataid. Ne
érezd zavarban magad, amiért észrevetted, hogy férfi vagyok. Majd hozzászoksz.
– Nem fogok rád ugrani. Ettől ne
tarts! – elfordultam és a tubus kupakjáért nyúltam, rátekertem. Aztán a
mosogatóhoz mentem és papírtörlővel kezdtem tisztogatni a krémet a kezemről.
Szorosan mögém állt, rám hajolt és a fülembe súgta a forró szavakat.
– Az, hogy a mentorod vagyok és
kötnek a szabályok, nem jelenti, hogy ne izgatnál fel újra és újra. Egyre
többször teszed próbára az elkötelezettségemet, megingatod az önuralmamat.
Libabőrös lettem tarkótól combig.
– Drawen! Arról volt szó, hogy
nem lehet ilyesmi közöttünk. – Zavart, hogy rekedt a hangom.
– Ez nem jelenti, hogy érzéketlen
vagyok rád.
– Ha Annát keresed bennem, nem
segíthetek. Már mondtam.
Két kezével megtámaszkodott
mellettem, így bezárt engem. A mellkasa a hátamat súrolta és a fenekem az
ágyékához ért. Afrikai dobok dübörögtek a fülemben és az ereimben.
– Miért tiltakozol? Miért lenne
ez baj? Elégre te vagy az.
– Nem, már nem. Ő elveszett,
nincsenek emlékeim magamról.
– Nem az emlékeid érdekelnek. Nem
azok tesznek ilyenné.
Az egész testéből forróság áradt,
befedett vele, mint egy meleg palásttal. Nem bírtam tovább, vettem a bátorságot
és megfordultam, így szembe kerültünk egymással ebben a szoros közelségben.
Alig néhány centiméter volt az arcunk között. Merész húzás volt és ezt
mindketten tudtuk.
Drawen tekintete a számra
rebbent.
– Az asszonyom lenne az első,
amit elvennének tőlem. Soha nem tehetlek ki ennek. Értesz engem?
Borzongtam a szavaitól és a
mögöttük rejlő jelentéstől. A dobok még hangosabban szóltak a fejemben. Persze,
hogy értettem. Minden létező vágyat el fog nyomni magában, ami irányomban ébred
benne. Hirtelen nem is tudtam, hogy vegyem ezt. Örülnöm kéne, amiért nem kell
tartanom tőle, vagy bánkódnom, hogy elfojtja az érzéseit?
– A mentor és tanítvány viszony
ki is zár bármi mást – feleltem szűk torokkal.
Felegyenesedett és kihúzta magát.
– Egyszer valaki más párja
leszel, szeretni fogod és hozzá akarsz tartozni. A táltos asszonyok erős társai
a férfiaknak. Szilárd kötelék láncolja össze őket.
Összepréseltem a számat,
felemeltem a karomat és félretoltam őt, hogy odébb léphessek. Nem akartam, hogy
a közelsége lebénítson.
– Szóval, valaki másnak készítesz
elő! Úristen, Drawen! Erről van szó?
Utánam nyúlt, meg akarta fogni a
csuklómat, de elmoccantam előle.
– Sasha! Lesz majd valaki, aki
nagyon fontossá válik neked és beleszeretsz. Nem egy olyan pojáca, mint Gary,
hanem egy értékes férfi, egy másik táltos. A te erőd nem tűr meg nálad
gyengébbet. Csak olyasvalaki lehet a társad, aki felér veled. Nem föléd
kerekedni akar, hanem egyenlőként tekint rád.
A székhez ment, felmarkolta a
pólót és a törölközőt.
– El kell mennem, ebédre megjövök
– szólt hátra a válla felett és kivonult a konyhából.
Megrázkódtam, hogy kiszabaduljak a
delej alól, amivel körülburkolt. Túl erős hatással volt rám és valahogy ő is
egyre kevésbé tartotta szem előtt, hogy mentorként távol tartsa magát tőlem.
Ashley Carrigan: Faithfully - Hűségesen
