Elkészültem a legújabb kéziratommal.
A Napmátka címet viseli és a Száműzöttek királyságának következő kötete. Nem egészen a folytatása, mert külön is kezelhető.
Fantasztikus kaland volt ez a négy hónap, amíg írtam.
Hogy milyen lett? Tüzes, pimasz, szexi. Miről szól? Vámpír-politika, hatalmi harcok, sok erotika, manipuláció, szerelem. Ééésss... van egy kedves régi szeretett személy, aki kameózik ebben a könyvben. Öröm volt őt kicsit visszahozni, mert már ősidők óta nem láttuk. 😉
Sziasztok!
Még el sem csitult az örömhullám a Silver megjelenése miatt, már serényen előre dolgozom és készülnek az újabb regények.
A következő, amit majd leadok a kiadónak a táltos könyv lesz, a Faithfully-Hűségesen munkacímet viselő kézirat.
Hoztam egy kis részletet.
„Hálát adtam a Sinclair családnak, amiért ilyen nagy kádat építettek be, amiben még így kettesben is jól elfértünk bárminemű összedörgölőzés nélkül. A habos vízszint jócskán megemelkedett a közel kétméteres férfitest befogadásától.Úgy fontam magam köré a karjaimat, hogy eltakarjam magam, még a térdeimet is felhúztam.
– Nem akarok gorombának tűnni, de ez túlmegy mindenen. Menj ki innen! Hogy veszed a bátorságot, hogy…?! – puffogtam felháborodva és égni kezdett az arcom.
– Ne húzd fel magad, Kölyök! – Drawen pimasz mosollyal lepöccintett egy kevés habot az ujjai hegyéről. – Mégis mit gondoltál? Hogy a tegnapi játszadozásod következmények nélkül marad?
– Én nem játszadoztam!
– Ó, dehogyisnem! Akkor minek neveznéd azt a vad flörtölést? Simogattál, csókolgattál, rám nyomultál, és hozzám dörgölőztél, mint egy macska. Nem panaszkodom, mennyei volt. Nem ildomos most eljátszani a felháborodott erkölcscsőszt. Ennyi szórakozás nekem is jár – bökött az állával felém.
Úgy nézett végig minden porcikámon, ami kiemelkedett a vízből, illetve elfedte az egyre fogyatkozó fürdőhab, mintha így is mindent tisztán látna.
– Ez nem tisztességes! – morogtam zavaromban.
Vállat vont.
– De annál izgatóbb.
Csapdában voltam. Nem pattanhattam fel és szaladhattam el előle, mert nem kívántam villogtatni előtte a meztelen fenekemet és semmi mást sem. Ráadásul nagyon közel volt, egy vízben áztunk, egy levegőt szívtunk.
– Komolyan szégyelld magad!
– Eszemben sincs. Mi hozhatna közelebb bennünket egymáshoz, mint egy közös fürdőzés? Ősi táltos hagyomány. Szorosabbra fűzi a kapcsolatot mentor és tanítvány között. Növeli a bizalmat és a kötődést.
– Ezt most találtad ki! – böktem oda vádlón.
– Lehet – vigyorgott és a habot kezdte seperni előlem maga felé. – Édes a zavarod, felizgat.
– Részeg voltam, nem másztam rád, csak elragadott a hangulat.
– Féltékeny voltál a többi nőre – jegyezte meg évődve.
Felfújtam magam és félrefordítottam a fejemet.
– Szeretnéd…
– És mi van azzal a tízes skálával?
A kérdésre felé pillantottam.
– A mivel?
Oké, be voltam csípve este, de annyira mégsem, hogy ne emlékeztem volna erre a kérdésre, amivel Bijou cukkolt. Hogy egy tízes skálán mérve, mennyire vagyok beleesve a megmentőmbe?
Előrébb dőlt, mire a víz meglódult körülötte és a bőrömhöz lottyant, lemosta a hab egy részét.
– Hallottam a gondolataidat. Ne szégyelld! Nem kell rejtegetned előlem az érdeklődésedet. És igen, húsz centi – kacsintott ravasz mosollyal. – Tagadhatatlan, hogy be vagyunk zsongva egymásért. Ez felesleges feszültséget szíthat közöttünk. Le kéne vezetni.
– Ó, igen? És mit javasolsz? Keféljünk másokkal, hogy enyhítsük ezt a bizonyos feszültséget? – kérdeztem epésen.
A pillantása a számra, majd onnan lejjebb az elfedett mellemre kúszott. Finoman elmosolyodott.
– Ez is egy megoldás, de nem szívesen nézném végig, hogy valaki máson vezeted le azt, amit én tüzelek fel benned.
Baszki! – gondoltam nyomorultul.”
