Látogatók

2023. január 15., vasárnap

Részlet az új táltos könyvből. Faithfully-Hűségesen

 Sziasztok!

Még el sem csitult az örömhullám a Silver megjelenése miatt, már serényen előre dolgozom és készülnek az újabb regények.

A következő, amit majd leadok a kiadónak a táltos könyv lesz, a Faithfully-Hűségesen munkacímet viselő kézirat. 

Hoztam egy kis részletet.

Hálát adtam a Sinclair családnak, amiért ilyen nagy kádat építettek be, amiben még így kettesben is jól elfértünk bárminemű összedörgölőzés nélkül. A habos vízszint jócskán megemelkedett a közel kétméteres férfitest befogadásától.

Úgy fontam magam köré a karjaimat, hogy eltakarjam magam, még a térdeimet is felhúztam.

– Nem akarok gorombának tűnni, de ez túlmegy mindenen. Menj ki innen! Hogy veszed a bátorságot, hogy…?! – puffogtam felháborodva és égni kezdett az arcom.

– Ne húzd fel magad, Kölyök! – Drawen pimasz mosollyal lepöccintett egy kevés habot az ujjai hegyéről. – Mégis mit gondoltál? Hogy a tegnapi játszadozásod következmények nélkül marad?

– Én nem játszadoztam!

– Ó, dehogyisnem! Akkor minek neveznéd azt a vad flörtölést? Simogattál, csókolgattál, rám nyomultál, és hozzám dörgölőztél, mint egy macska. Nem panaszkodom, mennyei volt. Nem ildomos most eljátszani a felháborodott erkölcscsőszt. Ennyi szórakozás nekem is jár – bökött az állával felém.

Úgy nézett végig minden porcikámon, ami kiemelkedett a vízből, illetve elfedte az egyre fogyatkozó fürdőhab, mintha így is mindent tisztán látna.

– Ez nem tisztességes! – morogtam zavaromban.

Vállat vont.

– De annál izgatóbb.

Csapdában voltam. Nem pattanhattam fel és szaladhattam el előle, mert nem kívántam villogtatni előtte a meztelen fenekemet és semmi mást sem. Ráadásul nagyon közel volt, egy vízben áztunk, egy levegőt szívtunk.

– Komolyan szégyelld magad!

– Eszemben sincs. Mi hozhatna közelebb bennünket egymáshoz, mint egy közös fürdőzés? Ősi táltos hagyomány. Szorosabbra fűzi a kapcsolatot mentor és tanítvány között. Növeli a bizalmat és a kötődést.

– Ezt most találtad ki! – böktem oda vádlón.

– Lehet – vigyorgott és a habot kezdte seperni előlem maga felé. – Édes a zavarod, felizgat.

– Részeg voltam, nem másztam rád, csak elragadott a hangulat.

– Féltékeny voltál a többi nőre – jegyezte meg évődve.

Felfújtam magam és félrefordítottam a fejemet.

– Szeretnéd…

– És mi van azzal a tízes skálával? 

A kérdésre felé pillantottam.

– A mivel?

Oké, be voltam csípve este, de annyira mégsem, hogy ne emlékeztem volna erre a kérdésre, amivel Bijou cukkolt. Hogy egy tízes skálán mérve, mennyire vagyok beleesve a megmentőmbe?

Előrébb dőlt, mire a víz meglódult körülötte és a bőrömhöz lottyant, lemosta a hab egy részét.

– Hallottam a gondolataidat. Ne szégyelld! Nem kell rejtegetned előlem az érdeklődésedet. És igen, húsz centi – kacsintott ravasz mosollyal. – Tagadhatatlan, hogy be vagyunk zsongva egymásért. Ez felesleges feszültséget szíthat közöttünk. Le kéne vezetni.

– Ó, igen? És mit javasolsz? Keféljünk másokkal, hogy enyhítsük ezt a bizonyos feszültséget? – kérdeztem epésen.

A pillantása a számra, majd onnan lejjebb az elfedett mellemre kúszott. Finoman elmosolyodott.

– Ez is egy megoldás, de nem szívesen nézném végig, hogy valaki máson vezeted le azt, amit én tüzelek fel benned.

Baszki! – gondoltam nyomorultul.


 

 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj megjegyzést: