A következő könyv megírására azóta várok, hogy az első rész felénél jártam a munkával.
Vagyis, közel egy éve, ha jól számolom.
Már az első része is olyan vállalkozás volt, aminek a kimenetele bizonytalan lehetett (volna).
Annyira akartam és annyira élt bennem a történet, hogy muszáj volt megírnom, akkor is, ha sokáig csak az enyém lesz. Az egész hozta magával a folytatást, ami ha lehet még sötétebb és pulzálóbb lesz, mint az első. Még rendes munkacíme sincs, de jegyzeteim annál több.
Erről van szó. 
Ideje visszatérni a régi módszerekhez és hangulathoz.
Tudom, még az első részről sem árultam el túl sokat.
Türelem! 😉
Valami olyasmit kaptok tőlem, amit a régi olvasóim már nagyon várnak és a tíz ujjukat megnyalják majd (Eskü!), az újak pedig remélhetőleg megkedvelnek.
Kár volna kihagyni!
Ó! És kellemes húsvéti ünnepeket!
Meg a világbéke, ugye...
Ó! És kellemes húsvéti ünnepeket!
Meg a világbéke, ugye...
