A következő.

A következő könyv megírására azóta várok, hogy az első rész felénél jártam a munkával. 

Vagyis, közel egy éve, ha jól számolom.

Már az első része is olyan vállalkozás volt, aminek a kimenetele bizonytalan lehetett (volna).

Annyira akartam és annyira élt bennem a történet, hogy muszáj volt megírnom, akkor is, ha sokáig csak az enyém lesz. Az egész hozta magával a folytatást, ami ha lehet még sötétebb és pulzálóbb lesz, mint az első. Még rendes munkacíme sincs, de jegyzeteim annál több.

Erről van szó.

Ideje visszatérni a régi módszerekhez és hangulathoz. 

Tudom, még az első részről sem árultam el túl sokat. 

Türelem! 😉

Valami olyasmit kaptok tőlem, amit a régi olvasóim már nagyon várnak és a tíz ujjukat megnyalják majd (Eskü!), az újak pedig remélhetőleg megkedvelnek.

Kár volna kihagyni!

Ó! És kellemes húsvéti ünnepeket!
Meg a világbéke, ugye...