Sziasztok!
Hoztam egy kicsi részletet A félvér című fantasy regényemből.
Talán valaki kedvet kap hozzá és a folytatásához is. :)
Mert ezt a műfajt is kipróbáltam.
"Egyik késő estén egy fogadóba tért be, ott keresett
szállást éjszakára. Porlepte köntösében, kardjával az oldalán a magányos nő nem
kis feltűnést keltett a kocsma cifra közönsége körében. Senki nem rezzent össze
láttára, errefelé nem ismerték fel, nem tudták kicsoda, csak egy kósza lengoni
asszony volt.
A csapossal elintézte a szobafoglalást, aztán letelepedett az
egyik padra, hogy jóféle sörrel lemossa torkáról az út porát. Várúrnő létére
könnyedén elvegyült a sokszínű vendégsereg között.
Volt ott mindenféle szerzet,
hangoskodó törpök vitáztak az egyik sarokban jócskán borgőztől fűtötten,
gazdálkodó parasztok vigadtak a háta mögött. Akadt néhány katona és kalmár is a
társaságban, vagy durva mozgású, hangos beszédű, lomha hegyi emberek, akiknek
feszülő izomkötegek dagadoztak szerte a testükön. Asszony kevés akadt a
forgatagban, ha mégis, azok italt, ételt szolgáltak fel a konyhából
előrohangálva. Egy fiatal lány táncot lejtett némi zeneszóra. A rögtönzött
muzsikusok dobszóval ösztönözték a csábos csípőringatásra és élesen
füttyögettek hozzá kíséretként.
Narya igyekezett nem odafigyelni a jelenetre, hűvös
sörét kortyolgatta, gondolataiba merülve töprengett. Rémesen kimerült volt,
szeme majd lecsukódott, válla elnehezült, csak az alvásra tudott koncentrálni.
Egy alak lépett mellé, szorosan az oldalánál megállt.
A lány orrát megcsapta valami kimondhatatlan émelyítő szag. Felnézett a
jövevényre.
Nagydarab, durva vonású hegyi ember méregette őt, alig
titkolt szándékkal tekintetében. Izmos testét állatbőrök borították itt-ott és
némi saját szőrzet mellkas és válltájékon.
A haja, már ahol volt, gubancosan tekergőzött a nyakába, úgy általában
meglehetőst mosdatlan benyomást keltett.
Lehajolt Naryához.
- Figyellek már egy ideje onnan szemből. Egyre jobban
tetszel nekem. Látom, egyedül vagy, magadban utazol. Nem veszélytelen ám
ilyesmi egy asszonynak errefelé – mondta.
Beszéd közben felvillantak fogainak komoly
hiányosságai.
Narya az arcába csapó lehelettől lassan émelyegni
kezdett, de higgadtságot erőltetett magára.
– Szemrevaló fehérnép vagy, szívesen elszórakoznék
veled ma éjjel. – durva ujjai közé fogta a lány kapucniját és hátrarántotta az
arcából, felfedve őt.
Narya hárítóan félretolta a kezét és egy pillanatra
felmérte, hogy saját vékony karja jó, ha fele a férfiénak.
- Meg ne bántódj, de az érdeklődésed nem talál
viszonzásra. Most pedig hagyj magamra, kérlek! – mondta halkan.
Az izomkolosszus elkapta a karját és megszorította.
- Ugyan már, ne kéresd magad! Nálam különbet úgysem
találsz itt. Felugrunk a szobádba és jól érezzük magunkat, kedvünket töltjük
egymással, aztán reggel mehetsz, ha még tudsz – vigyorgott öntelten és másik
kezével megszorította az ágyékát takaró bőrdarabot, amit ruha gyanánt viselt.
Narya elsápadt, nem akarta az erejét használni ez
ellen az ostoba, kőagyú fickó ellen, nem állt szándékában feltűnést kelteni.
- Engedj el! – mondta keményen.
A férfi durván megszorította a karját, félő volt, hogy
elroppantja a csontot, aztán megmarkolta a csípőjét.
- Mert, mi lesz, leszúrsz a kardocskáddal? – vihogott
fojtott hangon, azon igyekezett, hogy megcsókolja a lányt.
Egy mély hang azonban megállította a mozdulatát.
- Vedd le a kezed a hölgyről, de azonnal!
A közjátékot leső arcok egy magas, fekete köpenybe
burkolózó férfit néztek, aki lassan kivált a tömegből és a párocskához lépett.
Kámzsája elfedte arcát, de köpenye alatt jól látható volt széles válla, délceg
termete.
Ahogy közelebb jött, egészen a hegyi ember fölé
tornyosult, jóval magasabb volt nála. Narya meglepve és kíváncsian várta a
folytatást.
- És ki mondja ezt? – szívóskodott az izomagyú.
- A hölgy velem van. Azt ajánlom, kotródj a közeléből,
míg szépen mondom!
A lány karján lazult a szorítás, sőt, a következő
pillanatban szabad volt.
A fickó hátrébb lépett a magas alak elől. Gyorsan
felmérte magában az esélyeit, látta, ő itt csak a rövidebbet húzhatja. Nem
kerülte el a figyelmét a fekete köpeny alól kivillanó ugyancsak fekete mellvért
és a pompás kard sem. Valahogy nem kívánt egy idegen asszony miatt verekedésbe
keveredni, magát nevetségessé tenni pedig végképp nem állt szándékában.
- Rendben pajtás, talán veled kezesebb lesz! –
vigyorgott és elhátrált.
Narya felemelte az arcát az ismeretlenhez.
- Köszönöm, de magam is elbántam volna vele.
A férfi hátravetette kámzsáját és bezsebelhette a lány
tekintetében végbemenő meglepetést.
- Ezt én is tudom – mondta Urul.
Narya csak bámulta a szép barlingvezért, hosszú fényes
fekete haját, ajkának vonalát és elsápadt, térdei megremegtek.
Urul sötét szeme elmosolyodott.
- Látom,
sikerült meglepnem téged.
A lány tétován a kardjáért nyúlt, de a férfi fekete
kesztyűs tenyerébe zárta a kezét.
- Erre most nincs szükség.
- Mit akarsz tőlem? – hebegte Narya. Érezte, hogy
elönti a félelem.
- Gyere velem! – mondta Urul és szorosan markolva
kezét, maga után húzta, ő pedig kábultan követte. Meg sem álltak az emeleti
szobáig, amit Narya bérelt ki, bementek és a barling becsukta az ajtót.
- Merna is itt van valahol? – kérdezte a lány, közben
próbálta összeszedni magát.
- Nagyon rémültnek látszol, Narya. Ne aggódj, nincs
itt! – mondta Urul. – Hol van az elszánt boszorkány, akit én ismerek? Hol az a
harcias, bátor nő?
- Azért jöttél, hogy megölj? – Narya kihúzta a kardját
és maga elé emelte. – Tudom, hogy sokkal erősebb vagy nálam, de nem fogom
megkönnyíteni a dolgodat.
Urul háttal az ajtónak dőlt, mellkasa előtt
összekulcsolta karjait.
- Nyugodtan elrakhatod a kardod, nem áll szándékomban
harcolni veled. Különben is, mindketten tudjuk, az erőddel könnyedén
végezhetnél velem.
Csakhogy ez valamiért nem sikerül – gondolta a lány
kétségbeesve.
- Elárulod végre, miért vagy itt? Gondolom, követtél
már egy ideje, mert nem hiszek az ilyesféle véletlenekben, hogy épp itt
bukkansz elő.
- Az utolsó találkozásunk nem sikerült túl fényesre,
csúnya sebbel ajándékozott meg a fivéred. Jó időbe telt, mire Merna
segítségével visszanyertem a régi formámat. Komoly terveink és reményeink
dőltek romba azon a napon, elvesztettünk mindent, amit addig sikerült elérnünk.
Akkor kellett volna megöljelek… - Urul tekintete elsötétült egy pillanatra. –
De talán majd most adódik rá alkalom bőven.
- Szóval, Merna küldött értem, hogy végezz velem?
A férfi leoldotta válláról köpenyét és a közeli székre
dobta, fekete vértjén tompán fénylett a gyertyák lángja.
- Azt a kis csetepatét ő celebrálta a határnál, nem
volt nehéz dolga, hogy összeugrassza az amúgy is ellenséges érzületűeket.
Magától értetődött, hogy Runtulon a legmegbízhatóbb csatlósait küldi majd, hogy
így vagy úgy rendet tegyenek. Valóban engem küldött érted, de te ismét
tapintatlanul beletenyereltél a terveinkbe azzal, hogy váratlanul útnak
indultál. Ezért aztán kicsit változtatnom kellett a dolgokon és utánad eredtem,
most pedig itt vagyok. Innentől egyetlen lépést sem teszel nélkülem, elviszlek
arra a helyre, ahová Merna rendelte.
- Hogyan? – nyekkent Narya.
Urul tekintete gúnyosan vidám lett.
- Terveim vannak veled. – fél kézzel maga elé emelte a
nehéz fa széket és délceg testét levetette rá. Karjait összefonta mellkasa
előtt és sötét íriszű szemével a lány arcát fürkészte.
– Ma éjjel itt alszunk.
Próbálj pihenni, mert még jócska út áll előttünk!
Narya düh és kétségbeesés között vívódva azon
töprengett, miért is nem képes mágiával megbénítani a férfit.
- Amíg te?! Csak nem gondolod, hogy egy szobában
töltöm veled az éjszakát? –méltatlankodott és lenézően méregette Urult,
hangsúlyával nyomatékosítva megvetését.
- Csak nem gondolod, hogy akár egyetlen pillanatra
szem elől tévesztelek, hogy alkalmat adjak a szökésre? – utánozta a lány
hangját, aztán előre hajolt széles felsőtestével. – Figyelmeztetlek, én
elvégzem, amivel Merna megbízott, elviszlek arra a helyre, ahová parancsolta!
Csakis rajtad múlik milyen lesz az utunk. Ha nem akarod, hogy a szeretteidnek
baja essék, akkor okosan viselkedsz.
Narya hátrahőkölt.
- Micsoda aljas féreg vagy te, Urul! – mondta rekedten
a gyűlölettől.
A férfi hirtelen, mint egy vadállat felpattant, fölé
tornyosult, az arcához hajolt, törzsét kissé megdöntve és fenyegető pillantást
vetett rá.
- Vigyázz a nyelvedre, asszony! A kezemben vagy és sok minden történhet
veled, míg elérjük a célunkat – sziszegte, aztán valami különös tűz lobbant a
szemében."
Elérhető nyomtatott formátumban és e-könyvben itt:
Vagy itt:
