Megkezdtem A félvér csiszolgatását.
Hosszú ideje nem olvastam már, de most jó újra elővenni.

Vajon miért is?

 

Lejelentkezem.

Sziasztok!

Megígértem, hogy ha éppen nem is szolgálok online olvasnivalóval, az aktuális helyzetről adok tájékoztatást.

Dolgozom valamin. Nem sietek. 

A Farkasok között című regény, a cím sugallatával ellentétben nem misztikus történet ( és nem az állatvilág rejtelmeibe kacsint be). Egyszerű halandó emberek életéről szól a kézirat. Egy vagyonos és befolyásos családot mutat be, ahol a szereplők ugyanúgy hibáznak, gyűlölnek, szeretnek, vívódnak, titkolóznak és hazudnak, mint azt teszi bármelyikünk. 

Eddig szinte kivétel nélkül minden könyvemben jelen volt a misztikum, a szereplőket szerettem sérthetetlennek tudni és természetfeletti képességekkel felruházni. Ez az alaphelyzet ad egyfajta biztonságot nekem, a szerzőnek, így a karakterekkel bátran művelhettem akármit, mert – a szerencsés többség – mindig túléli a rázós szituációkat.

Ezúttal a szereplők ’csak’ emberek, a halandóságuk pőreségében állnak a konfliktushelyzetek előtt és kiszolgáltatottak a gyengeségeiknek. 

Miért nem egy újabb akcióregény? Miért nem valami divatos misztikus urban legend, vagy steampunk sci-fi?

Ó, persze, engem is vonzanak ezek a műfajok. Nem állítom, hogy nem merészkedek majd új területekre….

Most azonban szeretnék más eszközökkel dolgozni, hétköznapi közegben talpra állítani egy sztorit. Igyekszem nem csak egy kitaposott ösvényen haladni.

Tudom, hogy nem minden választott irány és téma tetszhet minden olvasómnak. Ezt elfogadom.

Becslésem szerint, a harmada van kész, tehát még sok van vissza, annak ellenére, hogy a szinopszis végig kompletten kész és már papíron várja, hogy pontról-pontra haladjak az eseményekkel a befejezésig.

Azt mondtam, hogy nem sietek.

Bőségesen akarok magamnak időt hagyni, hogy lélekben felkészülhessek az ezt követő két könyvre.

Ha olvassátok a munkáimat, tudjátok, hogy a Fekete kristály (7.) rész után lesz egy nyolcadik is. Ezt szánom a befejezésnek, ezért jól kell sikerülnie. Valahol a szívem mélyén erre a fináléra készülök, és mivel utána nem lesz több rész, már előre kicsit szomorú vagyok. Talán ezért is nem siettetem a”Vértestvéreket” (8. rész munkacíme), mert utána el kell búcsúznom Morwenéktől. Minél később fogom meg a ceruzát és a papírjaimat, hogy elkezdjem az utolsó részt, annál később kell elengednem őket.

Aztán érlelek egy másik teljesen új történetet is, ami szintén komoly kihívás lesz nekem, de alig várom. Na, az aztán bővelkedni fog extrém fordulatokban! 
:)

Szóval, van egy kisebb káosz a fejemben, de uralom. :)

 Üdv!

Ash