Ikrek hava - részlet

 Ma estére az Ikrek hava című regényemből hoztam egy részletet. 

Hogy miért? 

Lassan három éve lesz, hogy megjelent és én azóta nem olvastam. Múlt éjjel előszedtem és elolvastam. 

Na... hát ezért.  :)

„– Nem túl gyakran esik meg velem ilyesmi, hogy kapatos hölgyet gardírozhatok – jegyezte meg a férfi.

Fekete bőrdzsekijében, fekete pólójában szédületesen jól nézett ki. Skylar ezt még a részegsége ellenére is észrevette.

– Bocs, hogy elrángattalak az aktuális randidról! Csinos volt a kicsike? – gúnnyal átitatott hangjára James elvigyorodott.

– Igen, nagyon is. Tudod, szőke, nagymellű, ahogy szeretem.

Skylar elhúzta a száját és kinézett az ablakon.

– Aha.

– Mennyit ittál? – érdeklődött a férfi. Csak hogy nagyjából fogalma legyen róla, mire számítson.

Skylar vidáman és büszkén bólogatott.

– Sokat.

– Az derék.

A taxi megérkezett Skylar házához. James kifizette és elküldte a kocsit, mert úgy tervezte, hogy ha a lányt ágyba dugja, ráér utána másikat hívni magának. Skylar dülöngélve közelítette meg a csupa üveg fehér falú villát.

– Köszönöm, hogy gáláns úriember vagy, és hazahoztál – nevetgélt félhangosan.

– Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy éppen rám esett a választásod?

A lány megtorpant, kilengett, de aztán mégis visszanyerte az egyensúlyát. Most, hogy lapos talpú cipőben volt, egy egész fejjel alacsonyabb volt Jamesnél. Felemelte hozzá a tekintetét.

– David folyton kritizál, és égő lenne, ha ezzel muníciót adnék neki.

– No és a jóvágású lovagod?

Skylar a szemét forgatta.

– Éppen ő nem láthat így. Földig rombolnám az összes csillogó illúzióját magamról. Ezt nem engedhetem, mert akkor nem fog imádni engem.

– Imádni? Ugyanez előttem nem baj? – kérdezte James nevetve.

Skylar vállat vont.

– Nem. Téged nem akarlak lenyűgözni.

James futólag ránézett és játékosan kacsintott.

– Ezt megjegyzem. De mi van, ha ezzel elkéstél?

Skylar sóhajtott.

– Ne bolondozz, drága Jim!

Az esti hidegben megborzongott a könnyű blúzában.

– Fú, de szédülök!

Felbotladozott a néhány lépcsőfokon, ahogy a bejárathoz ért megtámaszkodott a falon. Forgott vele a ház, az ég és az egész város.

– Piszok rosszul vagyok – sóhajtotta.

– Keverted az italokat?

– Persze, hogy kevertem! – ráncolta a homlokát. – Volt pezsgő, vodka és sör. – Játékosan Jamesre villantotta a szemét. – Szoktam ám ilyenkor hányni is.

– Jó ég! – nyögte a férfi.

Skylar elé tartotta a nyitott tenyerét.

– Nyugi! Lehet, hogy most nem fogok. Vagyis, nem biztos. – Mélyeket lélegzett az éjszakai hideg levegőből.

Felpattintotta a riasztópanel fedelét, és bepötyögte a számokat.

– Jah, hogy ide nem kulccsal lehet bejutni! – jegyezte meg a férfi a csillagos égre bámulva.

A panelen kéken világított a billentyűzet, amin a lány matatott. Halk, diszkrét sípolás hallatszott a készülékből.

– Hoppá! Ez nem az – motyogta Skylar. Újra nekilátott, megint bepötyögte a számkombinációt. Újabb sípolás volt rá a válasz és az ajtó továbbra is zárva maradt. Magában nevetgélt.

– Elfelejtetted a kódot? – hajolt fölé a férfi.

– Na, jó. Most így nem jut hirtelen eszembe.

– Ez komoly? Nem tudod kinyitni?

Skylar legyintett.

– Ugyan menj már! Seggrészegen is tudom a kódot. – Szinte sértetten emelte fel a mutatóujját, és a gombokhoz közelített vele. James elkapta a kézfejét.

– Hányadik helytelen próbálkozás után riaszt be?

– Harmadik.

– Nem bánnám, ha nem csődítenéd ide a zsarukat. A volt férjed tudja a kódot? Talán felhívhatnád, hogy segítsen ki.

A lány elégedetten mosolygott.

– Ő volt az első, akit kizártam a kóddal.

– Úgy érted, nem tudja más?

Skylar az üvegablakhoz lépett, rálehelt az üvegre és az ujjával szívet rajtolt a párafoltra.

– Ha hagynál gondolkozni…

– Drágám, ha te most arra képes volnál, sokat segítene.

James levette a dzsekijét, és némi ügyetlenkedés után ráadta Skylarre.

– Nagyon álmos vagyok. Le akarok feküdni. – A lány azon ügyködött, hogy leüljön a kőre.

– Nem, nem! – James mellette termett, és megfogta a karját. – Ha nem tudunk bemenni, akkor kénytelen vagyok elvinni magamhoz.

Körbenézett, és meglátta a GMC-t a ház előtt parkolni.

– Nincs véletlenül nálad a slusszkulcs?

A lány szeme felvillant. Belekotort a táskájába, úgy könyékig, majd diadalittasan, mintha csak az ő ötlete lett volna, előhúzta a kulcsot. Lendületesen a kocsi irányába lépett, de James kikapta a kezéből a kulcsot.

– Szerintem, ez nálam jobb helyen van. Gyere! – a karjánál fogva a járműhöz vezette a lányt, és óvatosan beültette, bekapcsolta a biztonsági övét is. Ő maga bepattant a volán mögé.

Skylar egyre erősebben tapasztalta a részegség árnyékosabb oldalát.

– Nem vezetheted a kocsimat – jelentette ki szigorúan, de ez most elég mókásan hatott.

– Rendben – bólintott James, de nem tudta elrejteni a vigyorgását. ”