Részlet a Holdhercegből

Sziasztok!

Hoztam egy kis részletet a Holdhercegből.
Még nagyon friss és nyers...
De nektek mindent. :)

 „A dobozra böktem.

  – Mi van benne?

  – Nyisd ki!

 Felhúztam a doboz fedelét, széthajtottam a fehér selyempapírt. Egy mohazöld puha anyag lapult benne. Megfogtam és kiemeltem.

  – Egy ruha holnap estére. Nem muszáj ezt felvenned, ha nem akarod – mondta.

 Annyit sikerült kivennem a ruha vonalából, hogy az elején elég mély a kivágás, az alja viszont hamar véget ér.

  – Ez ilyen rövid, vagy van még hozzá egy másik rész? – kérdeztem a textil mögül.

  – Ennyi az egész – Arion szája megrándult és elvigyorodott. – Bocsáss meg!

  – Ebben akarsz látni?

  – Önző módon ki akarom használni az alkalmat, hogy talán utoljára leszel mellettem.

  – Értékelem az őszinteségedet – visszaengedtem a ruhát a dobozba.

 Arra gondoltam, ha ebben a semmi kis ruhában fog magához ölelni, nekem végem lesz. Úgy éreztem, erről beszélnünk kéne.

 Lassan ránéztem.

  – A múltkor váratlanul ért az érintésed és az erőd a testemen. Vagyis inkább a hatás, amit kiváltott. Erre Gwaidír nem tudott felkészíteni.

 Arion elkomolyodott.

  – Igen, én is éreztem, hogy hevesen reagáltál rám. Jó élmény volt, igaz? Nem kell zavarban lenned emiatt. Nekem is az volt. Nagyon is. – A pillantása a számra siklott, de rögtön észbe kapott és megint a szemembe nézett. – Holnap is hozzád fogok érni és te hozzám. Ez nem igazi, nem élek vissza a lehetőséggel, de ezt már mondtam. Tiszteletben tartalak. Valódinak kell látszania, de nem mindenáron.

 Rekedt volt a hangom, amikor megszólaltam.

  – Még soha nem találkoztam olyan férfival, amilyen te vagy.

 Megvonta a szemöldökét és derűsen pislantott.

  – Azt el is hiszem.

  – Mi lesz, ha nem maradok veletek?

  – Majd azt mondom a társaságnak, hogy dobtál, mert nem voltál elégedett velem.

 Most én pislogtam. Visszazártam a doboz fedelét.

  – Felveszem ezt a ruhát, bármilyen rövid is és veled megyek. Mutogass, mint egy trófeát! Nem zavar. Érd el a célodat!

  – Miért egyezel bele?

 Az ölembe meredtem, pár pillanatig töprengtem, elmondjam-e neki, aztán a szemébe néztem.

  – Mert olyasmit adtál nekem, amire szükségem volt, és amire gyerekkorom óta hiába vágytam. Visszaadtál egy részt az anyámból, az erejéből. Amikor a te hatalmadat érzem magamon, egy kicsit olyan, mintha vele lennék, az ő emléke tükröződik az erődben. Ezt soha nem kaphattam volna meg, ha nem találkozok veled és nem játszod velem ezt a játékot. Hiába vagyok tele kétségekkel és félelmekkel, mert nem tudom, mi vagyok és mi ez az egész körülöttem. Amit eddig kaptam, az a titokzatosságával együtt is fantasztikus.

  – Nincs mitől félned – mondta Arion meleg hangon. – Annyi mindent mutatnék még neked, ha mellettem maradnál.

 Felálltam a kanapéról, odaléptem elé, lehajoltam és két oldalon, a fotel karfáin megtámasztottam a kezeimet. Az arcát néztem. Éreztem, mennyire meglepte a mozdulatom és ez a közelség.

  – Miért változott meg a szemed? Vámpír vagy? Esetleg démon? Ki sem merem mondani… Egy tündér?

  – Egyik sem.

  – Áruld el!

 Talán húsz centiméter lehetett az arcunk között a távolság. Arion tiszta kék írisze lassan elváltozott és megjelent benne a keskeny aranykör. Lélegzet visszafojtva figyeltem. Forróság áradt felőle az arcomra és a számra, mintha delej vonzana hozzá, az ajkához, a bőréhez, a testéhez, az ölébe…

  – Miattad van. Te váltod ki belőlem. Azt jelzi, hogy hozzám tartozol, ha te is úgy akarod. Ezt nem én irányítom, ösztönös – mondta.

  – Nem értem.

  – Tudom, hogy nem. A szexhez és a termékenységhez van köze. Ahhoz, ami kettőnk között történhetne. Pont ezért várnék még vele, hogy elmagyarázzam.

 Hirtelen felegyenesedtem.

  – A francba! – szaladt ki a számon.

 A férfi elnevette magát.

  – Nyugi! Ennyire nem rémes.

 Elléptem a foteltől és felkaptam a dobozt.

  – Én most hazamegyek.

  – Sofia! Ne fuss el!

 Azt is kérhette volna, hogy Sofia, légy felnőtt, de az most nem ment.”

Holdherceg - Ashley Carrigan