Ilyen korai szakaszban nem szoktam megosztani semmit, mert még a jó ég tudja, merre kanyaroghat a sztori, de ma jókedvemben vagyok.
:)Most olvassátok, mert később törlöm!
" Az órák vánszorogva teltek, legalábbis Skylarnek
nagyon úgy tűnt. Hajtotta volna az időt, hogy este legyen. Az elmúlt napokban
felgyülemlett érzelmei levezetéséhez Karlt választotta célpontnak. Az érzéki
vágyakozás hajtotta felé. Fizikálisan kívánta őt és előre tudta, hogy ez a
felfokozott érzelmi állapot Karl oldaláról is ott van. Elkerülhetetlenül
száguldottak egymás felé. Karl sármja levette a lábáról és neki éppen ez
kellett.
Estére különösen izgatottan készülődött. Felvette a
férfitól kapott szép ruhát, hozzá magas sarkú cipőt, hogy kihangsúlyozza a
lábait. Nem érdekelte, hányadik randira mit diktál az általános illem, ő már
készen állt, hogy belevesse magát Karl lucskos vágyálmaiba és vele együtt
élvezze ki minden percét.
Még gyorsan ellenőrizte az e-mailjeit, mert ha jól
sikerül az estéjük, akkor talán egészen reggelig rá sem néz a gépre. Fütyül
minden üzenetre.
Ahogy végigfuttatta a szemét az olvasatlan levelek
feladóin, észrevette közöttük James nevét. Megnyitotta az üzenetet.
"Átnéztem a listát. Bajban vagyok. Azt hiszem,
velem kell jönnöd, mert egyedül csak elvesznék ennyi bútor, csempe és ördög
tudja, mik között. Szükségem van rád, Sky! Jó éjt! Jim.”
A lányban váratlanul villant fel az elmúlt éjszaka ártatlan mégis felkavaró élménye. Nem akart most Jamesre gondolni, egészen más vérmes tervei voltak
valaki mással. A férfi pontosan tudta, hogy neki ma miféle esti programja van,
ennek ellenére írt. Ezzel elérte, hogy bekéredzkedett a gondolataiba és összezavarta őt.
Ott volt az arca, a simogató mély hangja, a gyengéd gesztusai, egyszerűen a
lénye.
Skylar hamar lecsukta a laptopot. Nem, Jim! Ez nem a
te estéd!
Karl megérkezett és mindjárt két formaruhás
fickót is hozott magával. A névtáblájukon egy ötcsillagos luxushotel neve
virított.
- Ma este nem viszlek sehová. Házhoz jött a
vacsoránk, egyenesen a Fairmontból. – a két pincérre mutatott. - Az urak a
segítségemre lesznek. Megengeded?
Skylar a meglepetéstől kábán bólintott. Karl intett
a férfiaknak, akik az udvarias köszönés után azonnal munkához is láttak.
Tálcákat, tálakat és az egész vacsora minden szükséges elemét behordták a
konyhába. A lány megmutatta nekik, hová terítsenek és ők az abrosztól a
hangulatos gyertyákig mindenről gondoskodtak.
Skylar a nappaliból figyelte a rutinos mozdulataikat,
Karl pedig őt nézte.
Mintha csak hallgatólagos megegyezés lenne közöttük,
addig nem beszéltek, míg a két idegen ott tevékenykedett.
Skylart nem zavarta a férfi gondosan megtervezett és
előkészített hadművelete. Ez már a násztánc része volt.
Mindketten tudták, hová fut ki ez az este, nincs
szükség játszmákra.
Amikor a Fairmont pincérei végeztek a feladatukkal,
szép estét kívánva távoztak.
Karl közelebb lépett a lányhoz.
- Gyönyörű vagy. A ruha tökéletesen illik rád.
- Meg sem merem kérdezni, kitől tudtad meg a
méretemet.
Karl felemelte a két kezét.
-Nem kellet kérdeznem. Magam vettem mértéket rólad.
Skylarben nagyon is élénken élt a pillanat, amikor
összesisteregtek ők ketten. Egyszeriben úgy érezte, nem bánná, ha átugranák a
pazarul előkészített vacsorát.
Karl a kezéért nyúlt és a terített asztalhoz
vezette.
- Remélem, nem veszed tolakodásnak ezt a kis
gerillaakciót!
Skylar a szemébe mosolygott.
- Kérem, uram, folytassa, amibe belekezdett!
Helyet foglaltak.
- Főfogás és desszert. Ennyit vagyok képes jól
nevelten kibírni a közeledben így kettesben, mielőtt rád ugranék.
Én még ennyit sem biztos – gondolta Skylar kajánul.
Karl Van Basten hamisítatlan, vérbeli aranyifjú
volt, egy playboy, aki mindig mindent megkap, amire étvágya támad. Most ő
szerepelt nála az étlapon, a férfi őt akarta és abszolút nem bánta, ha le lesz
vadászva, ha befalja őt szőröstül-bőröstül. Bár szőr az egy szál sem volt rajta,
csak érzéki vibrálás perzselte az egész testét az ölétől egészen a feje
búbjáig.
Valójában még nem dőlt el kettejük közül, ki a
vadász és ki a préda.
A mesteri ízléssel összeválogatott étel csak fokozta
az éhségét, de ez a teste falánksága volt, amire csak Karl nyújthatott igazán
hatékony megoldást.
A testes vörösbor vérként csillogott a karcsú
poharakban. Skylar titkos kis örömmel nyugtázta, hogy a férfi vele együtt
iszik, tehát nem tervezett már vezetni ezen az éjszakán.
A vágy át meg átjárta a testét, feszültséggel
töltötte ki a tagjait, hogy alig bírt megülni a széken. Próbáltak kedélyesen
beszélgetni a férfi üzleti útjáról, más semleges témákról, hogy képesek
legyenek a civilizáltság álarcát megtartani, de mindkettejüknek döcögősen ment.
Karl levetette a zakóját, mert melege volt. Az inge
látványosan ráfeszült az íves, domború karizmaira és Skylar már ettől
fészkelődni kezdett. A forróság emelkedett benne alulról felfelé. Ő mit
vegyen le?"
