Vajon kivel beszélget Morwen? :)
Olvassátok el a könyvet és kiderül! Meg sok minden más is, amit senki sem hitt volna.
"– Én kértem, hogy jöjjön. Nem engedlek
egyedül vadászni. Elkísér – mondta, miközben közelebb lépett.
– Várjunk csak! Nincs szükségem testőrre.
– Máshogy látom. Én felelek érted. Mostantól
hozzám tartozol.
Felemeltem az arcomat, mert közvetlen
közelről akartam belenézni a szemébe. Egy lélegzetvételnyi időre feszült
mozdulatlanság zárult kettőnkre.
– Önkényes döntéseket hozol felettem? Mit
jelent neked, hogy hozzád tartozom?
A pillantása izzott, ahogy az arcomat
figyelte. Ismertem ezt a forró energiát még régről. Finom borzongás futkározott
a nyakamtól lefelé a gerincemen.
– Engedelmességet? – súgtam.
A számra kúszott a tekintete és ettől az
elbizonytalanodó édes és vágyakozó arckifejezéstől, ami kimondott szavak nélkül
is árulkodóan fecsegett, majdnem átszakadt bennem a gát, amit én magam emeltem
kettőnk közé.
– Többek között. De már annak is örülnék, ha
elfogadnád a kérésemet. – Lassan ejtette ki a szavakat azon a gyönyörű,
simogató, mély hangján. Ha nem ismerném rásüthettem volna, hogy
hatásvadászkodik. De pontosan tudtam, hogy én váltom ki belőle és ettől
elszégyelltem magam. Ez nem játék. Nem itt, nem most és nem vele.
– Szóval, ez egy kérés?
– Szeretnék vigyázni rád.
Beleegyezően lehunytam a szememet.
Ha lehet, még egy hajszálnyival közelebb
hajolt, pedig már így is csaknem összeért az arcunk.
– Ne érezd zsarnokoskodásnak. Nem akarom,
hogy bajod essen. Féltelek.
– Én is azt szeretném, ha te vigyáznál rám –
súgtam szinte hang nélkül.
Hátraléptem, színpadiasan meglengettem a
karomat, miközben mélyen meghajoltam.
– Nagyuram! Engedelmeddel, távozom.
Amikor fellestem, észrevettem a mosolyt a
szája szegletében. Tudta ő, hogy azért bohóckodom el a dolgot, mert túlságosan
mélyen megérintett.
Tristannel a sarkamban ugrándozó szívvel
masíroztam ki a házból.
– Ez mi volt? – kérdezte a srác, amikor már
az utcán lépkedtünk.
– Most ő a főnök – vontam vállat.
– Én nem arra gondolok, hanem a kettőtök
szemezős pettingjére.
– Tristan!"
