Ő volt az egyik legkedvesebb íróm. A művei nagy hatással voltak rám és úgy tartom, hogy igen kevesen akadnak, akik úgy tudtak mesélni, ahogyan ő.
Már fiatal koromban is csodáltam, hogyan képes olyan színesen és élettelin bemutatni a történeteit, miközben alig használ párbeszédeket. Gyönyörű hosszú, érzékletes mondatokban mesélt, ellenetétben a mai írókkal, akik tőmondatokkal és semmitmondó, üres párbeszédekkel töltik meg a lapokat.
A Száz év magány-t olvastam tőle elsőként és örökre elvarázsolt a hangulata, a nyelvezete.
Köszönöm a sok szép élményt!
Señor Márquez, gracias por todo!
Descanse en paz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj megjegyzést: