Ashley Carrigan szerzői blog

Én is megkaptam a Liebster Award kérdéseit.

A becsület úgy kívánja, hogy eleget tegyek a szabályoknak.

Íme a válaszok és 11 dolog rólam.

11 kérdés Lyliától:

1. Fontosnak tartod ismerni egy író/írónő „magánéletét”, vagy elég, ha szereted a könyveit?

 Először elég, ha tetszik a könyv. Manapság óhatatlanul eljut hozzánk némi információ a szerzőről, köszönhetően a reklámhadjáratoknak és az Internetnek. Rengeteg régi klasszikus írótól olvastam. Róluk jóval kevesebbet tudok és ez nem is számít. Ettől még sokuknak csodálattal adózok.

 

2. Ha csak egyetlen dolgot kívánhatnál, mi lenne az?

        Viccelsz? :) Hogy még sokat kívánhassak.

 

3. És mi az, amiért feltétlenül magad akarsz megküzdeni, amit nem szeretnéd, ha egy kívánság hatására az öledbe hullna?

    Természetesen az írással kapcsolatos. Szeretnék fejlődni, erősödni, olyan könyveket írni, amiket ha letesz a végén az olvasó, csak annyit mond: Nahát! Ez szuper volt!

Nagyon sok munkával jár a ’szórakoztatás’ ezen formája /is/. Jó akarok lenni benne, - ha már egyszer a szenvedélyem. Mi volna a csábító abban, ha az ölembe hullna és nem járnám végig az utat?

 

4. Ha valamelyikről le kéne mondanod, melyik lenne az: az Internet vagy a könyvek?

 Fájó szívvel ismerem el, hogy a könyvek, ugyanis a könyveknek még a szagát is szeretem. De csak azért ez a választásom, mert az Interneten végtelen lehetőség nyílik a könyvolvasásra. J

5. Hány évesen tudtad először, hogy igen, te már életed végéig könyvmoly leszel?

13 voltam. Hála anyukám ravaszságának. Itt is köszönöm Neki! Gyűlöltem a kötelező olvasmányokat, ahol tudtam kibújtam az olvasás alól. Ez a tény aggasztotta könyvmoly anyukámat, és a kezembe nyomta Rejtő Jenő, Vesztegzár a Grand Hotelben című ponyváját. Onnantól elvesztem. Megállíthatatlan volt a folyamat: jött minden  a sci-fiken át, a klasszikus irodalom és így tovább, felfaltam mindent.

Az írás ugyanekkor kezdődött. Úgy éreztem, ilyeneket én is tudok, és akkor az én szereplőim majd azt csinálják, amit én akarok. Azóta tudom, hogy a szereplők gyakran teszik azt amit ők akarnak. Aki ír, érti ezt.

6. Milyen hosszúságú történeteket szeretsz írni? Novellákat, vagy inkább regényeket?

 

Regényeket. Mindig hosszú, kacskaringós történetek születnek meg bennem. A novella nem az én asztalom.

7. Hány írásod van, ami publikus, bárki számára elérhető?

 8 könyvem publikus, blogon olvashatóak. Két sorozat.

8. És mennyi, ami csak asztal( vagy számítógép) mélyén pihen?

Négy kész regény, kettő félkész regény, egyet pedig most kezdtem írni.

 

9. Van olyan történeted, amit már megbántál, hogy nyilvánosságra hoztad?

 Nincs. Azokat, amiket feltettem blogra, nagyon szeretem az esetleges hibáikkal együtt. Bízom benne, hogy azok is, akik elolvasták őket.

10. Melyik az a könyv, amit szerinted a világon mindenkinek ismernie kéne? ( Egy mondattal indokold meg, hogy miért pont az.)

 

Ez a legnehezebb kérdés, kedves Lylia! Nem is tudok egyetlen könyvet kiválasztani, mert olyan gazdag a kínálat. Nekem sokáig a 100 év magány volt az etalon. Senki sem tud úgy mesélni, mint a jó öreg Marquez. bácsi.

11. Van olyan író/írónő, akiben nagyot csalódtál? ( Ha nem akarod, nem muszáj megnevezni. )

 Nincs. Rossz könyvet nem olvasok el, nincs rá időm. De az már szent igaz, hogy a Bovarynét kínlódva olvastam végig, igaz fiatal is voltam hozzá.

 ***

 

11 dolog magamról

1.        Nem szeretek szerepelni. Távol áll tőlem a magamutogatás minden formája.

2.        Biztos vagyok benne, hogy előző életeim valamelyikében az ókori Egyiptomban éltem. A zsigereimben érzem azt a kultúrát. Gyerekkoromtól fogva rajongok a téma iránt és valami láthatatlan kötelék fűz oda. (Jelzem, nem a mai Egyiptomról van szó.)

3.        Csillapíthatatlanul haragszom a gonoszságért, a butaságért.

4.        Kedvelem a változatosságot, lételemem a külsőségek folyamatos megújítása, de van néhány dolog az életemben, amikhez a végtelenségig hűséges vagyok.

5.        Nem vagyok kitartó és precíz sem. De jól adom elő magam, mintha az lennék.

 

6.        Macskapárti vagyok, de a kutyákat is szeretem. Nem tudok macska nélkül lenni. Volt egy gyötrelmes hónap az életemben, amikor azt hittem, igen. De nem. Lenyűgöz a függetlenségük, szívósságuk és a szépségük.  

 

7.        Ifjúkoromban nagy aerobik őrült voltam hosszú évekig. Sokáig aktívan műveltem a testedzést. Mára sajnos eltunyultam.

 

8.        Az íráson kívül a rajzolás a másik kedvenc időtöltésem. Ha választanom kell a kettő közül, az írás viszi el a pálmát. Nem is kérdéses.

9.        Haragtartó vagyok és nem bocsátok meg.

  

      10. Gyerekként gyűlöltem az iskolát, mint minden kötelező dolgot. Most annál több tudást igyekszem megszerezni az engem érdeklő témakörökben.

   
 

      11, Utolsónak hagytam a legkedvesebb témát, az írást. Bízom benne, hogy még nagyon sok történetet     lesz módom megírni. Az sem baj, ha nem jut el a nyilvánosság elé. Legfeljebb, ahogy a kezdetekkor, majd később is csak saját örömömre írok.Ez a szerelem örök és stabil.

Most jönnek az én kérdéseim:

1. Hogy látod magad 20 év múlva?

2. Ki volt az  író/írónő (esetleg regényhős), aki inspirált?

3. Hol melyik korban élnél, ha választhatnál az időgépen célt?

4. Mit csinálnál, ha nem írnál?

5. Melyik szerzővel készítenél személyes hangvételű interjút egy pohár ital mellett? /Lehet már nem élő is/

6. Kinek mutatod meg elsőként a legújabb írásaidat?

7. Idegen nyelven is olvasol könyveket?

8. Melyik lelkiállapot alkalmasabb nálad az írásra?

9. Mi rémiszt meg a magány, vagy a teljes függés valakitől?

10. Melyik eredeti kiadású, esetleg dedikált könyvért áldoznál jelentősebb összeget? Egyáltalán van-e ilyen?

11. Írnál-e olyan történetet, amelyikben Te saját magad szerepelsz, pőrére vetkőztetve őszintén? 

Akiknek elküldöm a kérdéseket, nem várom el, hogy feltétlenül válaszoljanak, hiszen a többségük  már átesett a ceremónián. Ha valaki közülük mégis megteszi, mert kedvet érez hozzá, köszönöm.
Magam részéről teljesítettem a feladatot. Kipipálva. :)