Látogatók

2019. november 10., vasárnap


„Nergal ráérősen tanulmányozta a lány meglepett arcát, majd megszólalt.
– Kevés olyan dolog van, ami rávehet, hogy elhagyjam az Irkallát és átkeljek a kapun a ti világotokba.
Negin igyekezett észhez térni. Úgy érezte, cérnavékony a hangja, amikor végre kinyitotta a száját és csak butaság jött ki rajta.
– Tényleg? Akkor most mi hozott ide?
– Az engedetlenséged – felelte a férfi.
Egy pillanatig sem feszélyezték a bámészkodó járókelők, ő csak Neginre figyelt.
– Olyan sokáig halogattad a visszatérést az Alvilágba, hogy kezdtem azt hinni, megfeledkeztél a kötelezettségedről.
Tökéletesen beszélte a nyelvet, mégis volt egy kicsi akcentusa, ízes hangzása a kiejtésének.
Negin kínosan feszengett. Nem nagyon tudta, mit hozzon fel mentségére. Már a tény is abszurd volt, hogy Nergal ott áll vele szemben.
– Nem felejtettem el.
– Akkor talán ki akarsz bújni az egyesség alól?
– Nem. Csak még nem állok készen.
– Ez kifogás. Nem fogadom el. A halogatás gyengeség és te nem vagy az. – Nergal ellentmondást nem tűrő hangnemben folytatta: – Nincs több engedmény. Ettől a perctől a rendelkezésemre kell állnod.
(Ashley Carrigan: Tűzvarázsló    Negin 2.)

2019. november 9., szombat

„– Teljesen mindegy, én mit akarok. Parancsot teljesítek. Nem kell tartanod tőlem. Tilos közelebbi kapcsolatba kerülnöm veled. – A pillantása Negin szájára rebbent. – Nem is érhetek hozzád.
– Ezt már kétszer megszegted – mondta a lány halkan.
– Nem vagyok tökéletes. Néha elkövetek hibákat.
Negin játékosan oldalra biccentette a fejét.
– Ó, drágám! Szem nem marad szárazon.”