Látogatók

2018. december 30., vasárnap

Ajándék részlet így év végére...

Hoztam egy kicsit a Neginből.
Műfaj: urban fantasy
Lehet drukkolni neki majd 2019-ben.
Később törlésre kerül a szöveg.


... Erőnek erejével akarnak szóra bírni, hogy megtudják, amire annyira kíváncsiak. Tartanak tőled, ugye tudod? Azt hiszik, mivel nem értik mi vagy, fenyegetést jelentesz nekik. Én úgy látom, szép szóval, higgadtsággal sokkal előrébb jutottak volna.
 Negin újra a szemébe nézett.
   – Úgy kezelnek, mintha az ellenségük lennék. Soha nem adtam rá okot. Igaz, hogy elcsesztem ezt az utóbbi akciót. Az én hibám volt. De nem ez érdekli őket. Addig feleltem meg nekik, amíg szolgamódra követtem minden utasításukat és eszembe sem jutott megkérdőjelezni a parancsokat. Báb voltam a markukban és arra vártak, mivé fejlődöm.
 Barius elmosolyodott, mire Negin zavarba jött. Hogy szorulhat egy vészívóba ennyi vonzerő?
   – Csak szólok, hogy hallom a gondolataidat – nevetett a férfi halkan.
 Negin kényszeredetten felnyögött.
   – Francba!
   – Meg kell nekem mutatnod mindent. Ez a ma este célja. Engedd látnom a titkodat! Ha jól sejtem, nincs mitől félned. Azért lehetsz a szövetségben, mert különleges vagy, ahogy a tagok közül sokan mások is. Ne tekints szolgaként magadra! Crawford például az. Egy hataloméhes aktakukac, törtető akarnok.
   – És Lazarof?
   – Neki nincsenek extra képességei. Ha csak a túlvezényelt ambiciózusa nem számít annak. Ők az igazi szolgák – felelte Barius.
   – Mi történik, ha felfeded, akit próbálok elrejtve tartani előlük?
   – Ha elég okosan lépsz, visszaállíthatod a békét. Ne menj bele felesleges csatákba, ha nem tudod, mekkora az ellenfél ereje és nem vagy benne biztos, mit nyerhetsz! Akit leplezni próbálsz, nem nagyon izgatja magát miatta.
 Negin elmosolyodott.
   – Ez igaz. De ő nem dolgozik nekik.
 Barius komoran figyelte.
   – A társad a másik szobában kemény katona. Nem beszélt. Sziklaszilárdan tartotta magát. A hűsége és a lojalitása tiszteletreméltó.
   – Hogy van? Mit tettek vele? – a lány szíve összerándult.
  – Neki nincs olyan hatalma, mint neked. Nem tudta magát felvértezni és kicsit megviselte a kihallgatás. Gyorsan rendbe fog jönni.
   – Megharaptad?
 Barius lassan bólintott. Ebből Negin tudta, hogy a vámpír mindent látott.
   – Miért vagy hozzám barátságos?
 A férfi felemelte a kezét és megdörzsölte a borostás állát.
   – Ne tévesszen meg a kedvességem! Ettől még vérengző fenevad vagyok, aki véren él és ebben a percben is komoly önuralomra van szükségem, nehogy beléd kóstoljak.
 Negin hirtelen felpattant, mire Barius is felállt és fölé magasodott. Megérintette a csuklóját és az arcához közel hajolva beszélt.
   – Láttalak a szeretőd gondolataiban. Van más lehetőség is a számodra, mint egy olyan szervezetet szolgálni, amelyik így bánik veled. Választhatsz. Csak egy bátor döntésedbe kerül. Felajánlok neked egy másik utat a magam oldalán. Fogadd el és beléphetsz közénk! Megmutatnék neked mindent, amit az én fajtám restelkedés nélkül kiélvez. Szívesen fogadnálak.
 A lány döbbenten meredt rá.
   – Képtelenség! – suttogta.
 Barius azonban nem lazított a szorításon és a tekintete megolvadt.
   – Tetszel nekem. Nem minden nap teszek ilyen ajánlatot és nem akárkinek.
   – Nem lehet. – Negin torkán alig jött ki hang.
   – Mindent lehet, ha akarod. Barius maga volt a megtestesült csábítás a maga férfias szépségében.  – Ha engem választasz, már ebből a szobából úgy léphetsz ki, hogy hozzám tartozol és senki sem állíthat meg ezek közül. Senkinek sem tartozol elszámolással.
 Negin egy kósza pillanatra elgondolkozott a csábító ajánlaton. Milyen volna vámpírként járni a világot? A vér és a szenvedély rabjaként elszakadni a hétköznapi élet gondjaitól? Megszületni a sötét, kárhozott élet szépségére és kiélvezni mindent, amit csak nyújthat? Saját magán is meglepődött, amikor felismerte a hajlandóságát és a kíváncsiságát.
   – Talán egy napon élnék a nagylelkűségeddel, de nem ma – felelte a kék szempárnak.
 Barius tekintete az ajkára kúszott, azután megmoccant. A lány kezét a szájához emelte.
   – Legyen így! A szerelmed fogva tart, őhozzá láncolod magad.
 Úgy fordította a csuklóját, hogy a verőér legyen felfelé. Negin világos bőre alatt átsejlett a kék ér.
  – Apró szúrást fogsz érezni. Nem kell félned tőlem. Csak annyit veszek el, amennyi szükséges, hogy lássam, amit megmutatsz nekem. Készen állsz?
 Negin lehunyta a szemét, aztán újra felpillantott és a férfi szájára meredt.
   – Igen.
 Eddig nem vette észre a hegyes szemfogakat. Barius öreg vámpír volt, beszéd közben rutinosan elrejtette a fogait. Nem hivalkodott és nem ripacskodott velük, mint az ifjú vérivók. De most ebben a pillanatban, ahogy a csuklója fölé hajtotta az arcát, Neginben felszikrázott a tudat, hogy egy valódi vámpírral áll szemben, méghozzá nagyon közel.
 Barius ajka a bőréhez nyomódott, aztán éles szúrást érzett, rövid fájdalmat és a vére máris a férfi szájába futott. Barius rászabadult az elméjére, ugyanakkor az energiája simogatóan ölelte a testét. Ahogy a szája szívó mozdulatokkal mozgott a bőrén egyre csak borzongott az érzéki kábulatban, mert Barius ezt adta neki cserébe. Kivételes összekapcsolódás volt ez két egymástól nagyon különböző kreatúra között. Kettejük energiája harmóniában keringett a szobában nem fordult egymás ellen.
 Barius felemelte a fejét, hüvelykujját szorosan rányomta a két apró sebhelyre, ahol a fogai átdöfték a bőrt. A tekintete zavaros volt a felindultságtól és a megtapasztalt élménytől. Fekete pupillája olyan nagyra tágult, alig látszott a kék íriszének pereme. Negin szaporán lélegzett és a csuklójával a vámpír kezében úgy érezte, mindjárt összeesik. Még ringatózott a szokatlan új mágiában. Libabőrös volt a karja Bariustól és a csábító kisugárzásától. Úgy sejtette, nem igen létezik nő, aki ennek ellen tudna állni.
   – Közel kétezer háromszáz éve vagyok ezen a kárhozott úton, de eddig soha nem találkoztam ilyennel, mint te. – A férfi pislogás nélkül nézte. – Hallottam legendákat, de nem törődtem velük, mert nem hittem bennük. Nem hittem semmiben. Erre most itt állsz hús-vér asszonyként. Megtiszteltetés, hogy engedtél innom a becses véredből. – Oldalra fordította az arcát, mint akinek kell pár pillanat, hogy kijózanodjon. – Vibrál bennem a véred, majd’ szétfeszít. – Megint a lányra nézett. – Mindent láttam és megértem, miért őrzöd a titkodat. A te utad sokkal érdekesebb, mint amit én botor módon felajánlottam neked. Már abban is elbizonytalanodtam, hogy lehetséges volna-e téged áthozni erre az oldalra – elengedte Negin csuklóját. A bőrön már be is zárultak a pici sebek, nem vérzett.
    – Egy épeszű vámpír sem kívánna ujjat húzni apáddal és azt hiszem, veled sem. El kell mondanom a Szövetségnek, amit megtudtam. Kötelességem. Köt az adott szavam. A hír beleveri majd őket a földbe és kénytelenek lesznek belátni, hogy elvétették a sulykot veled szemben.

2018. december 25., kedd

Xmas















Boldog Karácsonyt!