– Miért vagyok neked ennyire ellenszenves?
A lány szórakozottan megrántotta a szemöldökét.
– Na, erre hamar ráéreztél. – Aztán farkasszemet nézett a
férfival. – Mert a vezetés bedugott téged Lucas helyére. Mintha minden ugyanúgy
folytatódna tovább. Mintha Lucas nem is lett volna. Nem léphetsz a helyébe. Nem
tudlak elfogadni. Ha ez megnyugtat, nem a te hibád. Bárkit raktak volna a
nyakunkba, vele is tök ugyanez lenne a felállás.
– Megkínálsz a húsból? – kérdezte a férfi hirtelen
váltással.
Negin faarccal elővett még egy tányért, majd kiszedte az
ételt. Az étkezőasztalra rakta a két terítéket és kedves invitálás helyett
intett neki, hogy jöjjön enni.
Lemer nem vett tudomást az elutasító
viselkedéséről, egyszerűen felülemelkedett rajta.
– Szeretem, ha egy nő csipkelődik – morogta a bajsza alatt,
miközben leült és hátradőlt a széken.
Csendesen enni kezdtek egymással szemközt.
– Nagyon finom – jegyezte meg Lemer.
Negin belátta, hogy az undok, ellenséges hozzáállása a férfihoz
nem a legjobb politika. Elvégre se perc alatt itt termett, hogy a segítségére,
kvázi a megmentésére siessen.
– Kicsit nyers vagyok veled. Próbáld figyelmen kívül hagyni!
Majd javítok rajta. Nem neked szól, hanem sokkal inkább a helyzetnek.
– Vagyis legyek türelmes? Egyszer megbékélsz velem?
A lány felemelte a vizespoharát és vállat vont.
– Halovány fogalmam sincs – beleivott a vízbe és egy apró
mosolyt fojtott bele a pohárba. – Egyetlen dolog biztos. Együtt kell dolgoznunk
így vagy úgy. A csapatunk nagyon összeszokott, fél szavakból is értjük egymást.
– Matilda elmondta – bólintott Lemer.
– Igen? Mit még? – Negin az asztallapra támasztotta a
könyökét. – Felvilágosított róla, hogy mi akkor lépünk akcióba, amikor a civil
emberek összeszarják magukat és sikoltva menekülnek?
Lemer tekintetén látszott, hogy tisztában van a tényekkel.
– Sosem féltél? – kérdezett vissza.
A lány szeme elsötétült.
– Annyira rettegtem, azt hittem, szétreped a szívem.
Akkoriban nem tudtam, hogy ezzel a rémisztő dologgal együtt lehet élni. Bármilyen
abszurd, de tényleg lehet. Matilda megtanított rá. Néha azt gondolom, valami
szörnyszülött vagyok, különben hogyan lennék képes erre az egészre?
– Ne mondj ilyent! – intett Lemer a kezével.
– Miért? Úgy érzem, van bennem valami, ami még rejtve
maradt, de egyszer a felszínre kerül, megmutatkozik. A szellemek is érzik.
– Honnan veszed ezt?
– Félnek tőlem, ugyanakkor szükségük is van rám. Tudod,
milyen szar érzés ezzel a tudattal élni, hogy még a szellemek is majréznak
tőled?
– Hogyan lettél ilyen? – A férfi észbe kapott, hogy talán
túl személyes a kérdése. – Már ha megkérdezhetem. Ha nem akarsz, nem kell
válaszolnod.
– Tizenhat éves voltam, amikor kezdődött. Azóta látom és
hallom őket.
– Van más spiritiszta is a családban?
Negin lehunyta a szemét és megrándult a szája sarka, mintha
mosolyogni készülne, de aztán mégsem lett belőle semmi.
– Még
csak az kéne! Nem. Úgy tűnik, csak én vagyok defektes. Anyukám teljesen
normális, apámat meg sosem ismertem. Csak az enyém a megtiszteltetés, hogy a
paranormális nagyoperett primadonnája lehetek.
