Műfaj: urban fantasy
Lehet drukkolni neki majd 2019-ben.
Később törlésre kerül a szöveg.
„– ... Erőnek erejével akarnak szóra bírni, hogy
megtudják, amire annyira kíváncsiak. Tartanak tőled, ugye tudod? Azt hiszik,
mivel nem értik mi vagy, fenyegetést jelentesz nekik. Én úgy látom, szép
szóval, higgadtsággal sokkal előrébb jutottak volna.
Negin újra a szemébe nézett.
– Úgy kezelnek, mintha az ellenségük lennék.
Soha nem adtam rá okot. Igaz, hogy elcsesztem ezt az utóbbi akciót. Az én hibám
volt. De nem ez érdekli őket. Addig feleltem meg nekik, amíg szolgamódra
követtem minden utasításukat és eszembe sem jutott megkérdőjelezni a
parancsokat. Báb voltam a markukban és arra vártak, mivé fejlődöm.
Barius elmosolyodott, mire Negin zavarba jött.
Hogy szorulhat egy vészívóba ennyi vonzerő?
– Csak szólok, hogy hallom a gondolataidat –
nevetett a férfi halkan.
Negin kényszeredetten felnyögött.
– Francba!
– Meg kell nekem mutatnod mindent. Ez a ma este
célja. Engedd látnom a titkodat! Ha jól sejtem, nincs mitől félned. Azért
lehetsz a szövetségben, mert különleges vagy, ahogy a tagok közül sokan mások
is. Ne tekints szolgaként magadra! Crawford például az. Egy hataloméhes
aktakukac, törtető akarnok.
– És Lazarof?
– Neki nincsenek extra képességei. Ha csak a
túlvezényelt ambiciózusa nem számít annak. Ők az igazi szolgák – felelte
Barius.
– Mi történik, ha felfeded, akit próbálok
elrejtve tartani előlük?
– Ha elég okosan lépsz, visszaállíthatod a
békét. Ne menj bele felesleges csatákba, ha nem tudod, mekkora az ellenfél
ereje és nem vagy benne biztos, mit nyerhetsz! Akit leplezni próbálsz, nem
nagyon izgatja magát miatta.
Negin elmosolyodott.
– Ez igaz. De ő nem dolgozik nekik.
Barius komoran figyelte.
– A társad a másik szobában kemény katona. Nem
beszélt. Sziklaszilárdan tartotta magát. A hűsége és a lojalitása
tiszteletreméltó.
– Hogy van? Mit tettek vele? – a lány szíve
összerándult.
– Neki nincs olyan hatalma, mint neked. Nem
tudta magát felvértezni és kicsit megviselte a kihallgatás. Gyorsan rendbe fog
jönni.
– Megharaptad?
Barius lassan bólintott. Ebből Negin tudta,
hogy a vámpír mindent látott.
– Miért vagy hozzám barátságos?
A férfi felemelte a kezét és megdörzsölte a
borostás állát.
– Ne tévesszen meg a kedvességem! Ettől még
vérengző fenevad vagyok, aki véren él és ebben a percben is komoly önuralomra
van szükségem, nehogy beléd kóstoljak.
Negin hirtelen felpattant, mire Barius is
felállt és fölé magasodott. Megérintette a csuklóját és az arcához közel
hajolva beszélt.
– Láttalak a szeretőd gondolataiban. Van más
lehetőség is a számodra, mint egy olyan szervezetet szolgálni, amelyik így
bánik veled. Választhatsz. Csak egy bátor döntésedbe kerül. Felajánlok neked
egy másik utat a magam oldalán. Fogadd el és beléphetsz közénk! Megmutatnék
neked mindent, amit az én fajtám restelkedés nélkül kiélvez. Szívesen
fogadnálak.
A lány döbbenten meredt rá.
– Képtelenség! – suttogta.
Barius azonban nem lazított a szorításon és a
tekintete megolvadt.
– Tetszel nekem. Nem minden nap teszek ilyen
ajánlatot és nem akárkinek.
– Nem lehet. – Negin torkán alig jött ki hang.
– Mindent lehet, ha akarod. – Barius maga volt a megtestesült csábítás a maga
férfias szépségében. – Ha engem választasz, már ebből a szobából úgy
léphetsz ki, hogy hozzám tartozol és senki sem állíthat meg ezek közül.
Senkinek sem tartozol elszámolással.
Negin egy kósza pillanatra elgondolkozott a
csábító ajánlaton. Milyen volna vámpírként járni a világot? A vér és a
szenvedély rabjaként elszakadni a hétköznapi élet gondjaitól? Megszületni a
sötét, kárhozott élet szépségére és kiélvezni mindent, amit csak nyújthat?
Saját magán is meglepődött, amikor felismerte a hajlandóságát és a
kíváncsiságát.
– Talán egy napon élnék a nagylelkűségeddel, de
nem ma – felelte a kék szempárnak.
Barius tekintete az ajkára kúszott, azután
megmoccant. A lány kezét a szájához emelte.
– Legyen így! A szerelmed fogva tart, őhozzá
láncolod magad.
Úgy fordította a csuklóját, hogy a verőér
legyen felfelé. Negin világos bőre alatt átsejlett a kék ér.
– Apró szúrást fogsz érezni. Nem kell félned
tőlem. Csak annyit veszek el, amennyi szükséges, hogy lássam, amit megmutatsz
nekem. Készen állsz?
Negin lehunyta a szemét, aztán újra
felpillantott és a férfi szájára meredt.
– Igen.
Eddig nem vette észre a hegyes szemfogakat.
Barius öreg vámpír volt, beszéd közben rutinosan elrejtette a fogait. Nem
hivalkodott és nem ripacskodott velük, mint az ifjú vérivók. De most ebben a
pillanatban, ahogy a csuklója fölé hajtotta az arcát, Neginben felszikrázott a
tudat, hogy egy valódi vámpírral áll szemben, méghozzá nagyon közel.
Barius ajka a bőréhez nyomódott, aztán éles
szúrást érzett, rövid fájdalmat és a vére máris a férfi szájába futott. Barius
rászabadult az elméjére, ugyanakkor az energiája simogatóan ölelte a testét.
Ahogy a szája szívó mozdulatokkal mozgott a bőrén egyre csak borzongott az
érzéki kábulatban, mert Barius ezt adta neki cserébe. Kivételes összekapcsolódás
volt ez két egymástól nagyon különböző kreatúra között. Kettejük energiája
harmóniában keringett a szobában nem fordult egymás ellen.
Barius felemelte a fejét, hüvelykujját szorosan
rányomta a két apró sebhelyre, ahol a fogai átdöfték a bőrt. A tekintete
zavaros volt a felindultságtól és a megtapasztalt élménytől. Fekete pupillája
olyan nagyra tágult, alig látszott a kék íriszének pereme. Negin szaporán
lélegzett és a csuklójával a vámpír kezében úgy érezte, mindjárt összeesik. Még
ringatózott a szokatlan új mágiában. Libabőrös volt a karja Bariustól és a
csábító kisugárzásától. Úgy sejtette, nem igen létezik nő, aki ennek ellen
tudna állni.
– Közel kétezer háromszáz éve vagyok ezen a
kárhozott úton, de eddig soha nem találkoztam ilyennel, mint te. – A férfi
pislogás nélkül nézte. – Hallottam legendákat, de nem törődtem velük, mert nem
hittem bennük. Nem hittem semmiben. Erre most itt állsz hús-vér asszonyként.
Megtiszteltetés, hogy engedtél innom a becses véredből. – Oldalra fordította az
arcát, mint akinek kell pár pillanat, hogy kijózanodjon. – Vibrál bennem a
véred, majd’ szétfeszít. – Megint a lányra nézett. – Mindent láttam és
megértem, miért őrzöd a titkodat. A te utad sokkal érdekesebb, mint amit én
botor módon felajánlottam neked. Már abban is elbizonytalanodtam, hogy
lehetséges volna-e téged áthozni erre az oldalra – elengedte Negin csuklóját. A
bőrön már be is zárultak a pici sebek, nem vérzett.
– Egy épeszű vámpír sem
kívánna ujjat húzni apáddal és azt hiszem, veled sem. El kell mondanom a
Szövetségnek, amit megtudtam. Kötelességem. Köt az adott szavam. A hír beleveri
majd őket a földbe és kénytelenek lesznek belátni, hogy elvétették a sulykot
veled szemben.” 