Hoztam egy kicsi részletet a Farkasok között című könyvemből.

- Gyere! - fejével a többi vendég felé bökött. - Táncolj velem!

Észrevette a habozásomat.

- Emlékszem, hogy amikor legutóbb erre kértelek, elutasítottál, mert nem akartál közel kerülni hozzám. Most tégy engedményt! Legalább egyszer.

Lassan fordultam meg a hosszú ruhámban és a táncosok felé indultam. Ő némán követett.

A pezsgő forrón égette a bensőmet, szétáradt a tagjaimban. Úgy éreztem, egyetlen ugrással át tudnám szelni az egész hatalmas kertet. A táncparketthez értünk. Richard a kezét nyújtotta. Óvatosan a tenyerébe csúsztattam a kezemet, alig érintve a bőrét. Úgy zárta a kézfejemre az ujjait, mintha attól tartana, hogy visszarántom tőle. Átfogta a derekamat és táncolni kezdtünk. Nem hittem, hogy ez valaha megtörténik. Ahogy forogtunk a kellemes zene ritmusára, közelebb vont magához. A tenyere meleg volt és olyan lágyan tartotta a derekamat, hogy elöntött a forróság. Az orrom megtelt az illatával. Emlékeztem erre az illatra, a testének közelségére. Ott az ágyamon is ezt éreztem, amikor a gyászomban vigasztalva ölelt és összebújva elaludtunk. Az édes-bús emlék vért kergetett az arcomba. Kék szeme nem eresztette a tekintetem. Úgy nézett, hogy kioltotta bennem a tiktakozás szikráját. Sosem volt rám hatástalan, hiába hazudtam ezt konokul magamnak. Már erősebben zárta a markába a kezemet és én is belekapaszkodtam. Állát a halántékomhoz hajtotta, a mellkasunk és hasunk egymáshoz nyomódott. A kezemet önkéntelenül a válláról felcsúsztattam a nyaka felé. Az ujjaim hegyével hozzáértem a hajához. Lehunytam a szemem és pár pillanatra megengedtem magamnak, hogy hasson rám a bűvölet. Richard légzése elnehezült, úgy fordította az arcát, hogy az orrát a hajamba fúrhassa. Úgy éreztem, felrobbanok és ezer meg ezer szikrára szóródva libbenek szét az éjszakában.

Már rég megszűntek körülöttem a többiek, csak elmosódott imbolygó árnyak voltak. Richard keze feljebb simított a hátamon, megérintette a bőrömet a ruha kivágása felett. Libabőrös lettem és belül elöntött az édes meleg vágy.

A zene elhallgatott és egyszeriben mintha víz alól bukkannék fel, kitisztult a kép. Hátraléptem, elhúzódtam tőle, kénytelen volt elengedni. El kellett távolodnom, hogy észhez térhessek.

Valamit Valentin napra...

Mivel ma van az ominózus nap, valahogy eszembe jutott, hogy az egyik könyvemben felbukkan a Valentin nap... kicsit máshogy.

Részlet a Két lépésre a mennyországtól regényemből:

"Gyorsan letelt az egy hónap, amit Sayid kiszabott. Mesmira remekül érezte magát saját környezetében, nem vágyott visszamenni. Két nappal túl is lépte a határidőt. Mostanra már a férje is érthette, hogy nem megy vissza. Vajon mit gondol? Dühöng?

Elérkezett a Valentin nap. Csúnya szürke esős idő borult Londonra a szerelmesek napján. Megszámlálhatatlan giccses piros szív és vörös rózsa díszítette minden üzlet kirakatát. Mesmira azon az estén begubózott a lakásában, sehová sem akart menni. Tudta, hogy valahol több ezer mérfölddel keletre, Sayid irtó mérges rá. Nem volt elégedett a tudattól. Nyugtalanította a felismerés, hogy kínosan érzi magát a férfi miatt. Nem kéne erre gondolnia. Itt ez a vacak Valentin nap a maga szirupos kliséivel, ilyenkor nyálas romantikus filmeket kéne néznie, ha már szerelme nincs. Csakhogy van egy férje…

Felvillant előtte az utolsó beszélgetésük és az a maratoni fülledt éjszaka. Felzaklatta az emlék. Nem hitte volna magáról, hogy képes olyasmiket művelni Sayiddal, amiket végül megtett. Hogy jobban érezze magát, egy üveg vodkát hívott segítségül, némi chips-szel megspékelve és elkezdte nézni a Szenvedélyek viharában című eposzt. Ez a hármas kombináció betett neki. A film hosszú volt és szívszaggató, a vodka gyors ütemben fogyatkozott az üvegből, a chips-ből is a második zacskóval tömte magába. 
Eléggé eltompult ahhoz, hogy butaságokon töprengjen. Itt ücsörög egyedül becsípve, mint egy magányos szomorú öregasszony, akinek nincs senkije. Ha most Al Jannah-ban lenne, megkérné Sayidot, vigye el a Hayabusán egy körre az éjszakába. Vajon kivel tölti a férje ezt az estét? Melyik szeretőjével ünnepli a Valentin napot? Kinek ad kedves ajándékot vagy virágot? Azok közül a lányok közül szereti-e valamelyiket?

Tudta, hogy amit művel ostoba önmarcangolás és semmi értelme. A számítógéphez ment és megnyitotta a levelezőprogramot. Nyitott egy új üzenetet és bepötyögte a férje e-mailcímét, aztán az ujjai lefékeztek a billentyűzet felett. Mit írjon neki? Szíveket nem küld, sem buta Valentinos üdvözletet, elvégre otthagyta. Sayid azt gondolná, hogy gúnyolódik vele. 
Gyorsan lezárta az üres üzenetpanelt. Ennek nincs értelme.

Már nem is fáradt azzal, hogy pohárba töltse az italt, egyenesen az üvegből ivott. 
Boldog Valentint, te rohadt világ!"