Aki figyeli a munkásságomat, tudhatja, hogy most nyár elején fejeztem be az új romantikus - én még a 'szenvedélyes és akciódús' címkét is rásütném - regényemet, az Árnyjátékost.
Valakinek a gépén a sorsára vár a kézirat. :)
Azt szoktam róla mondani, hogy több benne a szex, mint a Két lépésre a mennyországtól c. könyvemben, és kevesebb a nyavalygás.
Gondoltam, mutatok belőle egy picit.
Akinek van kedve, olvasson bele ebbe a kis részletbe!
Jelzem, nagyon nyers. (Így a minőséget illető fikázás bőven ráér majd ha kijött a könyv. Thx.)
"A külvárosban lévő szerény, de
annál barátságosabb kis étteremben alig tartózkodott más vendég. A hangulatos
berendezés és a puha fények éppen megfelelő színfalakat ígértek egy kellemes
vacsorához. Kihozták az ételt, aminek már az illata is remek volt.
– Én sem választhattam volna jobb
helyet – ismerte el Gillian.
– Komolyan veszem a feladatomat.
Nem hozom kínos helyzetbe az ügyfeleimet. Ez egy szövetség kettőnk között.
A nő a tányérjába meredt, úgy
szólalt meg.
– Nem szeretem, ha a munkádként
beszélsz erről. Ettől valahogy rosszabbnak és olcsónak érzem magam – mondta,
aztán újra felnézett. – Hagyd meg nekem az illúziót, kérlek!
Nick tekintete megváltozott,
mintha váratlanul érte volna a kérés.
– Nincs ebben semmi rossz. Sőt, ha
innen nézzük, becsületesebb felállás, mint egy hazug párkapcsolat.
Gillian idegesen elnevette magát.
– Ebben igazad lehet. Remekül
érted azonnal, miről beszélek.
Nick hátradőlt a székén.
– Ez egy fair játék. Mindenki
annyit tesz bele, amennyiről megegyeztünk.
Gillian komoran viszonozta a
tekintetét.
– Ez egy pokoli játék.
– Miért?
– Nem tűröm jól a korlátokat. Itt
ugyanúgy be kell tartani a szabályokat.
– Mire gondolsz? A szabályokat te
hoztad. Nem jó ez így neked? El kell mondanod. Én azt gondoltam, hogy elégedett
vagy.
Gillian aprót biccentett.
– Az vagyok.
– Akkor mi a baj?
– Semmi. Ezek csak a titkos
vágyaim – legyintett a nő és kicsit zavarban volt.
– Pontosan azért vagyok itt, hogy
a titkos vágyaidat megvalósítsam. – Nick arckifejezése csupa ravaszság és
játékosság lett. – Éppen én vagyok az a személy, akinek ezt elmondhatod.
– Azt kívánom, bár ne lennél, ami
vagy. Hogy egyikünket se kötnének a bilincseink.
Nick arcáról leolvadt az évődős
finom mosoly. Gillian tovább beszélt.
– Nem tudok mit kezdeni egy
prostival. Nem tudom helyretenni magamban ezt a tényt. Nem lehetek együtt veled
csak titokban és folyton résen kell lennem, nehogy kitudódjon, mert
megbélyegeznének érte. Nem okos dolog veled lennem, ez az igazság.
– De hát tisztában voltál vele, mi
vagyok.
– Igen. De azt nem tudtam, hogy ez
ilyen. Hogy így működik. Hogy lehet ilyen jó… – Gillian nyelt egyet. – Ez csak
szex. Rendben. De azt hogyan kell megmondani, ha ennél többet akarok?
Nick megvonta a szemöldökét.
– Többet? Vagy többször? Mert nem
mindegy.
Gillian elvörösödött.
– Nem többet! Mit akarhatnék
többet egy prostitól?! Mi ketten nem lépünk innen tovább. Nem fogunk érzelmeket
idekeverni és nem fogunk a csillagos eget bámulva romantikusan összebújni. A
találkozásainkat szeretném rendszeressé tenni, ha lehetséges.
Nicholas vizsgálódva nézte, majd
tett a kezével egy könnyed mozdulatot.
– Miért ne? Megbeszélhetjük a fix időpontokat, ha igényt
tartasz rám.
Gillian felemelte a borospoharát
és hosszút kortyolt belőle.
– Sokan vannak?
Nick nem tett úgy, mint aki nem
érit a kérdést.
– Fontos ez?
Gillian lerakta a poharat és
elnézett a férfi mellett a terem másik végébe. Pár pillanatig nem szólt, csak
magában emésztette saját válaszát.
– Hagyjuk! – mondta aztán.
Nick most előrébb hajolt és
halkabban beszélt.
– Őszintén kimondtad, amit
szeretnél. Viszonzásul én is elárulok valamit. Igaz, hogy nagyon rövid ideje
találkoztunk és keveset voltunk még együtt, de valamit tudnod kell. Örülök,
hogy úgy döntöttél, nem csókolózunk. Ne is engedd meg! Mert ha megtennénk,
attól tartok elindulna valami, amit aztán nem tudunk megállítani kettőnk
között. Ez egyikünknek sem volna jó, csak bajt szülne és talán sok fájdalmat.
Maradjunk a jelenlegi szinten, és ha mindketten betartjuk a saját
játékszabályainkat, sokáig jól érezhetjük magunkat mi ketten.
Néhány falrepesztően feszültséggel
teli pillanatig úgy nézték egymást, hogy az asztali gyertyáknak, ha lett volna
önálló akaratuk, akkor azonnal csonkig olvadnak.
– Gyönyörű és izgalmas nő vagy. Az
alatt az idő alatt, amiért fizetsz, én megőrülök érted, elveszed az eszemet és
tobzódni akarok a testedben. De amint vége a fizetett együttlétnek, én elmegyek
és kizárlak téged az elmémből, egészen a következő alkalomig, mert ezt csak így
lehet. – Nick bársonyos hangja körülölelte a nőt és libabőrösre ingerelte a
bőrét a combjától a karjáig.
– Amíg együtt vagyunk, azt teszel
velem, amit akarsz, a tied vagyok, Gillian. Ne feszélyezzen semmi, se a
gátlásaid, se a jól nevelt kislány ott mélyen benned! Engedd szabadon magad! Az
első alkalommal, amikor a lakásban találkoztunk és nem szexeltünk, láttam
mennyire elszánt voltál. Fejben eldöntötted, hogy te ezt akarod. Csakhogy ez
nem így működik, ahogy akkor este be is bizonyosodott. A nyers vágy, a
szenvedély kell ide, az éhség.
– Ezt már úgy hívják szerető –
jegyezte meg Gillian szűk torokkal.
– Bizonyos értelemben azok is
vagyunk. Hiszen az előbb kimondottak alapján nem pusztán csak a rideg üzlet köt
össze minket.
– Mondod ezt annak ellenére, hogy
tisztában vagy vele, ki vagyok? – kérdezte Gillian,
– Egy asszony vagy, akinek arra
van szüksége, amit én nyújtok. Talán te is észrevetted, milyen jól
összepasszolunk. Éppen úgy jó neked, ahogy én csinálom és nekem is ugyanúgy veled.
Honnan tudod, hogy nem neked kell tartanod tőlem?
– Kell?
– Nem.
Gillian halkan sóhajtott.
– A veled való beszélgetés felér
egy előjátékkal – súgta és az ajka megrándult az önkéntelenül előmerészkedő
mosolytól, hiába akarta elfojtani.
Nick pont ezt az ajkat figyelte.
– Akkor nem mehetnénk haza? Most?
Gillian bólintott és közben arra
gondolt, bárcsak ne lenne rajtuk kívül más az étteremben, mert akkor az
asztalon rántaná magára a férfit. A szék nem biztos, hogy épségben kibírná a
kettejük lendületét. Bizony, bizony! Ő gondolt ilyeneket és alig várta, hogy
hazaérjenek.
Némán ültek a kocsiban, ahogy
siklottak a kései forgalom nélküli utakon. Azok után, amik elhangzottak, nem
lehetett hétköznapi profán semmiségekről fecserészni. Mindegyikük a másik
érintésére vágyott, akár egyetlen szó nélkül.
A semmiből vágott eléjük a furgon
és szorította le őket az útról. Hangos fékcsikorgással fékezett mindkét jármű.
Az abroncsok sikítottak a betonon kínjukban. Férfiak ugráltak elő a furgonból
és körbevették a kocsit, feltépték az ajtókat. Nem maradt esély a gyors
tolatásra, ahogyan semmi másra sem, mert mindkettejüket kirángatták az ülésről.
Kisportolt, csupa daliás fickók voltak, akik nyilván sok időt töltöttek
edzőteremben.
Nicholas azonnal nekifeszült az ő
két ellenfelének és addig dulakodott velük, míg sikerült teret nyernie. Akkor
egy erős és lendületes ütéssel belevágott az egyikük képébe. A másik alak le
akarta fogni, de ő nem adta magát könnyen. Durva verekedés kezdődött közöttük.
Gillian sem tétlenkedett a sipítozó áldozat szerepében. Kiperdült az erős
marokból és fejjel előre a férfi széles mellkasába rontott. Sikerült
megtántorítania, hiszen arra nem volt felkészülve a pasas, hogy ő faltörő kost
játszik. Aztán lendületet vett, előreugrott és könyökkel felfelé ívesen állon
vágta a fickót. Addigra már mögötte is volt a másik társa és úgy tűnt, meg
akarja mutatni neki, hogy egy nő ne próbáljon erősködni.
Gillianben reflexszerűen működött
az alaposan belé nevelt nindzsa és reagált is. Hátravetette a teljes testsúlyát és
bár nem ért fel a súlya a férfiével, de jól tudta, a lendületét használni.
Mindketten megbillentek és elzuhantak a betonon. A pasas alulra került, ő pedig
hamar kiszabadult a kezei közül. Mire felugrott, már a fickó is talpra
szökkent, de elkésett. Gillian új lendületet vett, a felsőtestével mélyen
előrehajolva felfelé félkörívesen szép nagyot rúgott. A férfi arcát sikerült
telibe kapnia, de nem állt itt le. Megperdült és jobb könyökcsúccsal koponyán
csapta. Az előző ellenfele újra támadt, ezúttal pisztoly volt a markában. A nő
azonnal hárított és vipera gyorsasággal bemutatott rajta egy példaértékű
lefegyverző mozdulatsort.
Egy harmadik gorilla került mögé,
a tarkóján belemarkolt a hajába és elkapta a bal karját. Hatalmasat rántott
rajta és ez a lendület egyenesen a furgon hátuljához csapta a koponyáját,
vállát és a fél mellkasát. Sikerült az arcával belecsókolnia a burkolat éles
szélébe és szinte hallotta a bőr hasadását. Azonnal meleg vér buggyant ki a
sebből és folyt le az arca jobb oldalán.
– Elég! – bődült egy hang. – Állj!
Az erős fickók engedelmeskedtek,
az ütlegelés abbamaradt és mereven megálltak a két megtámadott áldozat mellett.
Nick a nőre meredt és kék szeme
dühtől szikrázott. A ráfogott pisztolyt leste.
Gillian megismerte az akcentust
még mielőtt a látóterébe került a tulajdonosa.
Jaromír Glogowski bárminemű
feltűnő izgalom nélkül lépett eléjük. Az emberei csettintésre várva strázsáltak
a helyükön, jól idomított vérebekhez méltón.
– Miért? – zihálta Gillian és
kézfejével próbálta letörölni a vért. Érezte, hogy a járomcsontja is
lezúzódott.
– Nem könnyű az ön figyelmét
elnyerni, Mrs. McKenna.
– Óriási hibát követ el! –
sziszegte a nő dühtől égő szemmel."
/Tudom, kilóg a szöveg, de nem érdekel./
Na?
