Látogatók

2016. július 3., vasárnap

Új projekt.

Sziasztok!

A következő munkám az Igézők második része lesz. Most ugrok neki. 

Nagyon sok minden van a fejemben a folytatással kapcsolatban és sok mindent már le is jegyeztem.
Az első részt 2014.09.13-án fejeztem be, azóta várom, hogy eljuthassak erre a pontra, amikor tovább mesélhetem Max és a többiek történetét.

Annyira friss az egész, hogy még munkacíme sincs.

Az Árnyjátékos után nagyvonalúan adtam magamnak egy hónapnyi pihenőt. Mondjuk, rám is fért. Kicsit túlfeszítettem a húrt.

De most már nagyon húz az írás. Az Igézők hangulata megint kezd eltölteni, süllyedek a világukba. Én akkor érzem jól magam, ha éppen valamit írok. Máskülönben úgy érzem, lógatom a lábamat és pocsékolom az időt.

Aki olvasta az Igézőket, talán emlékszik a brutális függővégre. (Aki meg még nem olvasta, mire vár???! Megéri!)
Nem voltam kíméletes Maxhez.
Most leülök és elmesélem nektek, mi történt azután...






Katt a képre! Nagyban jobb. :)

2016. június 18., szombat

Korai kísérletek

Sziasztok!

Most találtam meg ezeket a kis írásaimat, miközben az írós nagy szekrényemet selejteztem.
Megosztom veletek a régi próbálkozásaimat, amikor még belementem a játékos kihívásokba.
Max.100 szavas játékok az Aranymosáson (Könyvmolyképző).

Ma már abszolút nincs időm ilyesmire, de elég vicces visszaolvasni ezeket a kis kísérletezéseket.

Első:



Max. 100 szó
Aranymosás                          0.  Forduló

Tiltott szavak listája:
Félelmetes
Rémisztő
Ijesztő
Baljós
Kegyetlen
Pszichopata
Elmebeteg
 

Nesztelenül válik ki a sötétből. Fekete alakja fenyegetően hömpölyög elő, hogy kitárja köpenye hatalmas, suhogó szárnyait. Acélkarmos mancsa utoléri a reszkető, puha kisgyermekeket az éjszakai szoba rejtekében. Belemarkol kicsiny vergődő szívükbe és összeszorítja, hogy elrabolja az álmukat, ártatlanságukat.
Széles karimájú kalapja alól sárga szemek villognak. Vicsorgó pofájában, éles agyarként fehérlenek szabálytalan fogai.
A gonoszság kénköves, savanykás bűze lengi körül, mely fekete lelkéből árad, messziről jelezve, amerre jár.
A köpenye alatt mintha kígyók, férgek tekergőznének, cuppogó, tocsogó hangot hallatva.
Hörgő légvételei csak egyet jelentenek, zavaros elméjének mohó vágyait, amiket rajtad fog megvalósítani.
Az utolsó lélegzeteddel, megfeszülő izmaiddal, sikíts...ha tudsz!


Második:



Tegyünk úgy, mintha nem tudnád, hogy lopakodva követlek messziről az utcán. Nézlek, ahogy a férjeddel sétálsz, karodon a gyermekeddel. Haragudnom kellene rájuk, amiért megfosztanak tőled. Hosszú estéim magányos poklában Rád gondolok. Hamis reményekkel, óvatos álmokkal szédítem magam. Hűtöm a türelmetlenségem, hogy elviseljem a hiányod. Nem kell, hogy a világ tanúja legyen, elég, ha mi ketten tudjuk. Összeköt minket a bűnös vágy.


Érted élek, ijesztő még leírni is, milyen erővel hatsz rám. Felzaklat, hogy várnom kell, mindig csak várnom. Nem ölelhetlek, amikor akarom. Igaz, folyton erre vágyom. Ez a levél nem adhatja vissza elég hűséggel, milyen forrón érzek irántad…Rab a szívem.




 Nyugi, több ilyent nem követek el!