Egyszer írtam egy ilyent is valami írós játékra...
Nem erősségem a verselgetés, úgyhogy nem ér vigyorogni!
Megjöttem! Itt vagyok. Örültök-e hát nékem? Zizegő
faleveleket táncoltató, szeszélyesen suhogó szélhangszereimmel kergetem el a
hivalkodó, nyalka nyarat.
Búgok, süvítek a fák nyikorogva táncoló törzsei között, én a
hívatlan vendég. Kapukat döngetek, csípős hajnalokon nekifeszülök a
házfalaknak. Belefújok a kéményekbe, akár egy bús hangú fuvolába.
Sáros buborékokat csattogtató, suttogó záporral kedveskedek,
máskor brummogó, dühösen vagdalkozó zivatarral, éles villámokkal döngetem a
morgó fekete eget.
A harsány nyári ragyogást kicsúfolom, pompás vörösbe,
aranyba forduló, megfáradt lombokat zörgetek, száraz avart ropogtatok.
A szagos szőlőt szüretelő, fütyörésző gazdákat, zsongó
darazsakkal és cserregő hamis énekű seregélyekkel bosszantom. Nyár Húgomat lágyan
dúdolva elűzöm.
