Kelly barátnőm még 2012-ben készítette velem ezt az interjút.
Azóta történt némi előrelépés.
Megszületett a Morwen-sorozat hetedik része, a Fekete kristály, ami online olvasható, újabb romantikus (sicc!) regényt írtam Farkasok között címmel és három regényem megjelent a Publio Kiadónál.
További megjelentetési terveket fontolgatok a Bittersweet.és a Két lépésre a mennyországtól című könyveimmel kapcsolatban.
Íme az interjú:
http://www.kellylupiolvas.com/2012_09_01_archive.html
2012. szeptember 24., hétfő
Interjú Ashley Carrigan írónővel (3)
Ashley Carrigen írónő valódi nevét nem tudom, azt viszont
elárulom nektek, hogy én bizony lelki társat találtam benne. Imádom a
történeteit, olyanok, mintha egyenesen nekem írta volna, pedig egyáltalán nem
az általam favorizált young adult műfajban ír. A karakterei kidolgozottak és
nagyon-nagyon szerethetőek, felejthetetlenek. Nekem legalábbis gyakran eszembe
jut például Melkor ha
belevaló férfi karaktert kell felidézni. A női karakterei is mind
eredeti, senkihez sem hasonlítható hősnők. Küzdenek, harcolnak, bajba kerülnek,
vétkeznek, elbuknak, felemelkednek, mélyen megélik és élvezik a szerelmet.
Hihetetlen módon inspirál a kitartása, kreativitása,
szenvedélyessége, a regényei pedig remekül szórakoztatnak. Olvastam tőle több
műfajban is, a legkiemelkedőbb Morwen hat részes vámpíros története, mely
hosszú időt ölel át. (Olvashatod ITT) Nagyon szeretem a fantasy történeteit is, amik egy
középkort idéző képzeletbeli világba visznek, természetesen jól átitatva
varázslattal, szerelemmel. (Olvashatod ITT) Ashley a
történelmi romantikus műfajba is tett egy kirándulást, Jane Austen
tiszteletére. A legutóbbi könyve pedig egy pszichológiai szállal átszőtt
thriller, ami egy fiatal lány és
gyilkosságai körül bonyolódik.
Az ismeretségünk az első és egyben legnépszerűbb
történetének olvasása során kezdődött, amikor a többi olvasóval együtt
követeltük a regény fejezeteihez kapcsolódó kommentekben a folytatást.
Egyébként elég türelmetlen ember vagyok, ezért a blogos
regényekkel főleg az a bajom, hogy ha nem tudom egyben elolvasni őket, totál
ideges leszek, nekem azonnal kéne a következő fejezet, főleg, ha érdekes,
izgalmas a sztori. Ashley esetében fordult a kocka, muszáj volt türelmesnek
lennem! Egyszerűen beszippant minden története és csak falom a betűket.
Szerencsémre olyan jó viszonyba kerültünk, hogy több regényének is előolvasója
lehettem, a bizalmat itt is nagyon köszönöm.
Megkerestem kérdéseimmel Ashley-t és ezt a választ kaptam:
A bevezetőben olyan szépen írsz
rólam és a könyveimről, hogy egészen zavarba jövök.
A polgári nevemet most sem fedem
fel, mert másoknak nem mondana semmit, a családomat pedig nem szeretném
idekeverni. Nekem elég, ha az olvasók a Carrigan könyveket keresik és várják.
A vámpírregényemet még 1999-ben
kezdtem írni. Akkoriban Magyarországon nyoma sem volt még a vámpírhisztériának.
Mondhatom, egyedüli renegát voltam, de kicsit sem zavart, mert kizárólag
magamnak írtam, később a barátoknak.
2010. őszén kezdtem el
nyilvánosságra hozni az időközben hatrészesre bővült sorozatot. Igazi
arcpirulós izgalommal vártam a reakciókat. Nem hittem, hogy bárkit is érdekelhetnek
az írásaim.
Több műfajban is ki akartam
próbálni magam, nem szerettem volna megrekedni a vámpíroknál. Így került sor a
kétrészes fantasyra, a halhatatlanos történetre, a klasszikus romantikus
regényre, a thrillerre és a jelenleg készülő könyvre, amiben komoly érzelmi
drámáknak vetem alá a szereplőimet. Jelenleg tizenhárom regényem van. Nekem is
hihetetlen.
Van egy civil munkám, amiből az
átkozott sárga csekkeket fizetem, és van az írás, amit szívvel-lélekkel
művelek. A kettő éles ellentéte egymásnak. Megvallom, töménytelen időmet ölöm
bele az írásba, sokat és gyorsan alkotok. Azért is igényel sok időt, mert
először mindig papírra írom le a könyvet, és csak utána gépelem be a
számítógépbe. És tetejébe szép a folyóírásom. Ezen az sem tudott változtatni,
hogy időközben vettem egy laptopot – mondván, azt hurcolhatom mindenhová. :D
Rengeteg regénytervem van a
jövőre. Az alkotói válságot nem ismerem. Mi az? Még életemben nem unatkoztam,
de szégyen is volna ennyi csodás karakterrel a fejemben, akik mind rángatják a
karomat, hogy rólunk írj, rólam, vagy inkább rólam!! Sajnos, így nem marad időm
a másik két kedves elfoglaltságomra, az olvasásra és a rajzolásra.
 |
| Ashley rajza |
A zene! Igen, a zene nagyon
fontos alkotóeleme az írásaimnak. Gyakorlatilag mindig a fülemen van a
fülhallgató, különösen a begépelési szakaszban.
Természetesen, mint minden
amatőr író, én is arról álmodozok, hogy egyszer valamelyik könyvem kiadásra
kerüljön. Ha ez nem történik meg, az sem tragédia, hiszen az Internet kiváló
lehetőséget nyújt, hogy az olvasókhoz eljusson egy-egy történet. Igaz, ebből
nincs honorárium, de talán nem is mindig az a fontos. Az e-book egészen új esélyeket
tartogat, csak még nem tanultuk meg kiaknázni.
Soha sem választok tudatosan, a
divatnak éppen megfelelő témát a regényeimhez. Mindig ösztönből írok, és nem
vonom be az olvasókat, hogy ők döntsék el, kit hogyan nevezzenek a könyvben,
vagy ki mit cselekedjen. Ahogy látom, sok fiatal blogíró teszi ezt. Azt
gondolom, az író dolga a regényalkotás, elejétől a végéig. Akinek nincs elég
fantáziája egy kerek, egész könyv megírásához, az inkább kezdjen valami másba.
Még ma is kétségekkel telve
várom az olvasók – különösen a tesztolvasók- véleményét az írásaimról. Teljesen
mindegy, mennyire vagyok - bár amatőr, de - rutinos író, ezt a gyomor remegtető
érzést, nem tudom leküzdeni. Talán nem is kell. Sosem szabad elbizakodottnak
lennem.
Korábban nem hittem, hogy bárkit
is érdekelhetnek a történeteim, a hőseim, a világok, amiket teremtek. Ma
már igyekszem elhinni, hogy mégis... Épp ezért köszönettel
tartozom minden egyes olvasónak, aki a blogjaimra kattint és vissza is
tér oda.
Kelly: Mikor volt az a pillanat, amikor elkészültél az első
regényeddel?
Ashley: Ehhez a válaszhoz négykézláb
kellett kirángatnom azt a bizonyos első befejezett művet a szekrény aljából.
Még írógéppel készült, nincs is meg word dokumentumban. 1998. ’Örökség’ a címe
és nem publikus. Természetesen voltak korábbi
írásaim, több is 1982-től kezdve, de a többségük már nincs meg.
Kelly: Megmutattad valakinek a családodból, vagy a
környezetedből? Milyen volt a
fogadtatás?
Ashley: Sokáig nem mutogattam senkinek
az írásaimat. Ezek saját szórakoztatásomra készültek, nem éreztem késztetést
rá, hogy előrukkoljak velük. Később Morwen első könyvét mutattam meg anyukámnak
és két barátnőmnek. Nekik tetszett. Az igaz barátaim ma is a legnagyobb
biztatóim és mindig ők olvassák elsőként a legújabb regényimet. Velük meg tudom
osztani az írás közben felmerülő kétségeimet. Itt is köszönöm nekik a végtelen
türelmüket.
Kelly: Melyik karaktered a legkedvesebb a számodra?
Ashley: Ez nagyon egyszerű kérdés. Morwen.
Tagadhatatlanul a legközelebb áll hozzám. Túl sok van a karakterben belőlem.
Ezt persze nem én vettem észre, nem volt tudatos, hanem mások mutattak rá.
Vicces volt utólag szembesülni a dologgal és elgondolkoztató. A bőrömön viselem
a nevét, így már tényleg összeforrtunk. Hat könyv után megérdemli. Különösen,
hogy tervben van a hetedik.
Kelly: A karakterek kialakítása folyamán gondolsz konkrét
„arcokra”?
Ashley: Vannak olyan figurák, akiknél
igen. Ilyen például az általad említett Melkor. Vele még ma is szerelemben
vagyok. Többnyire magam találom ki a
karaktereket. Részletesen elképzelem a külsejüket, a jellemző tulajdonságaikat,
esetleges szokásaikat.
Van olyan régi szereplőm, akihez
hasonlót a mai napig nem találok az élő és ismert emberek között.
Kelly: Ki a kedvenc íród és melyik a kedvenc könyved?
Ashley: Nagyon sok kedvencem van, sok
könyv hagyott mély nyomot bennem. Mivel mindet nem tudom most itt felsorolni,
csak a leginkább fontosakat említem, akik valóban hatással voltak rám és
egészen biztosan az írásaimra is. Legelsőként Anne Rice-t kell megneveznem. Komolyan
mondom, ez a nő mintha egyenesen nekem írna. Fiatalkorom legolvasottabb írói:
Rejtő Jenő, Vavyan Fable, Marquez, és a klasszikusok szép számmal, Jane
Austentől, a Brontë nővéreken át, a Világirodalom remekei sorozatban megjelent
könyvek íróinak többsége.
A mai írók közül tetszett Stieg
Larsson trilógiája és Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozata. Vajh’ miért
is?!
Kelly: Az utóbbi időben melyik könyv tetszett a legjobban?
Ashley: Előre bocsátom, sajnos nagyon
kevéske időm jut olvasásra.Jelenleg a felkapott és vitatott
sikerű E.L. James-től olvasom eredetiben A sötét ötven árnyalatát. Most sem
értem a világméretű hisztériát. Az idegesítő szókészlete és az egyszerűsége
dacára szórakoztat.
Kelly: Az utolsó regényedben alig 18 éves volt a főszereplő lány, a
többiek viszont idősebbek.
Gondoltál már arra, hogy írj egy regényt a 15-21 éves young
adult korosztálynak?
Ashley: Jó a kérésed. Nem tudok egyszerű
igennel vagy nemmel válaszolni. Az általad említett Bittersweet című
regényemben ez a lány nagyon fiatalka. Könnyen jött a történet ötlete, de
amikor a fiatal főszereplő szemével kellett láttatnom az eseményeket, komoly
buktatókba futottam bele. Nagyon rég volt, amikor én ennyi idős voltam. Ma már
nehéz azonosulni egy olyan korosztály problémáival, belső küzdelmeivel, akik a
gyerekeim lehetnének. Különösen azért, mert nincs gyerekem.
A young adult könyvekhez
elengedhetetlen, hogy az író ismerje és megértse a korosztályt. Csakis úgy
lehet valósághűen balanszírozni egy történetben.(bármilyen történetben)
Nem zárkózom el a lehetőség
elől, mert kihívást jelentene egy ilyen könyv megírása. Ki tudja, mit hoz a
jövő? Lehet, hogy jövőre egy fiatalokból álló utcai gengszterbandáról írok…
Kelly: Az olvasók általában nem szeretnek kommentelni, gondolom ez
nálad is így van. Volt mégis valami kiemelkedő eset?
Ashley: Ez sajnos igaz. Az olvasók ingyen kapnak a
blogíróktól egy történetet, egy élményt, egy szellemi terméket. Az írók nem
várnak mást cserébe, csak véleményt, visszajelzést, hogy legyen valami fogalmuk
róla, hogyan fogadja az olvasó az írásukat. Minden vélemény számít.
Én megtisztelem az olvasót,
számomra teljesen idegeneket, azzal, hogy eléjük tárom a számomra nagyon fontos
és sokat jelentő alkotásomat. Az olvasó is megtisztelhetne, hogy egy kommentben
reagál. Elég egy ’Köszi, jó volt.’ vagy ’ Hát, ez nem tetszett.’ is.
Az én esetemben kialakult egy
csapat, törzsolvasói csoport, akik írnak nekem, kommentelnek, és vannak
olyanok, akik külön privát levélben keresnek meg, hogy elmondják a
véleményüket. Ezeket nagyon jó érzés olvasni. Volt olyan olvasóm, aki
totálisan belelovalta magát a történetbe, még vitázott is velem a karakterem
cselekedetein, mintha változtathatna rajta. Vidám perceket szerzett nekem.
Nagyon köszönöm a válaszokat!!
A végére egyetlen kérdésem maradt, de ez nem Ashley-hez szól:
KIADÓK, HOL VAGYTOK????
