Most már tényleg a finisben...

Miért van az, hogy mire a könyvet be kell fejezni, még azokat a szereplőimet is megkedvelem, akikhez az elején úgyszólván, nem fűzött semmilyen ragaszkodás? Miért történt meg ismét, hogy egy mellékszereplőnek szánt figura előbbre lépett és komoly része van a dolgok alakulásában? Akárhogy is nézem, az Ő esetében megint kicsúszott a gyeplő a kezeim közül. Remélem, nem fogjuk megbánni!
Olyan jóra sikerült a karaktere, hogy komolyan mondom, még egy külön kis regényt is megérdemelne.
Mint minden 'keserédes' történet végén, most is elszorul a torkom, mennyire képes vagyok kitolni a kreatúráimmal.

Ilyen hosszúra még egyik regényem kézirata sem sikerült. Élmény lesz begépelni./ Főleg, ízületi gyulladással./ :)

Addig is, míg ízelítőt hozhatok az új könyvből, kitartás és türelem. Kedveseim!

Ash