Látogatók

2017. augusztus 18., péntek

Pici részlet az Ikrek havából - randomra választva

Hoztam egy rövid részletet az Ikrek havából.

Most még megtehetem. 😊

"A megadott címre érkezve régi építésű ház előtt találta magát. A csengőt hiába nyomta, meg sem mukkant, ezért hosszan kopogtatott.
Meghatározhatatlan korú, sovány férfi nyitott ajtót.
 – A deszkát is átüti? Mit akar? – a hangja rekedt volt, szinte lepattogott tőle az elnyűtt ajtóról a régi festés.
 – Mr. Pratt? Boris Pratt? – Skylar a lehető legkedvesebb mosolyát villantotta fel.
 – Ha biztosítást akar rám sózni, azzal rohadtul elkésett, angyalom.
 – Nem vagyok ügynök. Skylar Delamere vagyok. James Barcleyt keresem. Ez a cím szerepel a nyilvántartásban.
 – És?
Ez a nyúlfarknyi kérdés a nő arcába kergette a vérét. Miért is hitte, hogy minden ajtó kitárul előtte és mindenki hanyatt esik, mert ő megjelenik és bemondja a nevét?
 – Beszélnem kell Mr. Barcleyval.
A házigazda még mindig nem moccant.
Skylar egyik lábáról a másikra állt.
 – Néhány napja közbelépett, amikor engem megtámadtak. Ebben az ügyben kéne beszélnem vele.
 – Á! Szóval, maga az? – a férfi intett a fejével. – Jöjjön be!
Skylar követte őt a ház belsejébe. Odabent árnyak uralták a helyiségeket, mintha a kinti tavaszi napsütést szánt szándékkal akarnák kirekeszteni, nehogy elérje a szobák szegleteit. Nehéz gyógytea és mentaillat lengett a levegőben.
A férfi lassan, fáradtan lépkedett, a háta meggörnyedt. Valaha barna hajában az ősz szálak fölényesen győztek. A bőre az arccsontjára feszült és különös gyöngyházfénye volt, mint a kagyló belsejének. Keskeny csontos vállán lógott a nagyméretű póló.
 – James nincs itt. – a közeli fotelre mutatott. – Üljön le!
Ő maga helyet foglalt egy nagy kényelmes karosszékben. A jobb keze mellett kicsiny asztalka állt mindenféle kacattal megpakolva.
Skylar leült.
 – Mr. Barcley itt lakik?
 – Nem. Itt én lakom.
 – Hol találkozhatnék vele? Fontos lenne.
A férfi hátradőlt és alaposan megnézte magának a vendégét.
 – Bejáratos hozzám. Akkor jön, amikor kedve támad. James a barátom.
 – Szuper! Nem tudja, most hol van?
 – Odakint valahol – intett a férfi kifelé, az ablakon túlra, majd újra a nőre nézett.
 – Elmondta, hogy megint mibe keveredett. Meg aztán én váltottam ki az őrsről akkor éjszaka.
Skylar megfeszült, mert bevillantak az agyába a képek, a szörnyű pillanatok a támadás brutális részleteiről. Merev háttal ült, a térdeit összeszorította és az ölében tartott dossziét markolta. Az arca sápadt volt. Nagyon halkan szólalt meg.
 – Egyszer csak ott volt a semmiből. Nélküle nem lett volna esélyem. Úgy verekedett, mint egy tigris.
 – Minek jött ide? Romantikusnak találja ezt a fellépést? Higgyen nekem, Jim nem vevő az ilyen szemléletre!
 – Egyáltalán nem látok benne semmi romantikust. Megköszöntem neki, amit tett, de rideg és elutasító volt velem. Nyugodtan mondhatom, hogy goromba. A rendőrség garázdaság miatt eljárást fog indítani ellene. Azért vagyok itt, mert ezt szeretném megakadályozni. Nem helyes őt elítélni.
 – Maga mi az ördögöt keres itt?! – szólalt meg egy indulatos mély hang a háta mögött.
Skylar összerezzent.
Megfordult ültében és ott állt az őrangyala, összehúzott szemöldökkel, ellenséges ábrázattal.
Barcley most is a kötött fekete sapkát viselte és egy kelleténél nagyobb méretű dzsekit. Torzonborz szakálla és a dühös arca egészen ijesztővé tette.
Lendületes léptekkel jött közelebb. Le sem vette a szemét a nőről.
 – Hogy kerül ide?!
Borisra pillantott.
 – Miért engedted be?
Skylar kínosan feszengett.
 – Mr. Barcley, tudomásomra jutott, hogy milyen helyzetben van. A rendőrségen tájékoztattak. Szeretném elérni, hogy ejtsék a vádat ön ellen.
A férfi néhány pillanatig az arcát bámulta, aztán levette a sapkáját. Sötét haja kócos volt, hosszan lenőtt a füle alá, hátul a nyakába ért.
  – Ne üsse bele az orrát! – mordult.
A kezében tartott fehér szatyrot letette az asztalra. Látványosan hátat fordított a nőnek és elkezdte kiszedegetni a holmikat a szatyorból. Élelmiszereket rakosgatott ki, csupa főzéshez való alapanyagot.
 – Szeretném viszonozni az önzetlen segítségét.
A férfi nem figyelt, oda sem fordult. Úgy tett, mintha a nő ott sem lenne.
 – Vállaltam, hogy támogatom önt.
Barcley hirtelen megperdült.
 – Nem kell a pénze!
 – Eszemben sincs pénzt adni magának, hogy italra meg drogra költse. Munkát ajánlok, egy biztos pontot, ahonnan el tud indulni – mondta Skylar.
Felemelte a dossziét.
 – Ebben minden benne van. A San Franciscó–i Általános Kórházban kell jelentkeznie. Újra dolgozhat orvosként.
 – Hogyan? Miket beszél itt?
Barcley átvette a dossziét és belelapozott. Pillantása ide–odacikázott az iratokon, sebesen olvasta a sorokat. A homlokát összeráncolta az orrnyerge felett. Ajkát szorosan összepréselte, amikor a nőre nézett.Harag és vadság volt a szemében.
 – Szaglászott utánam, Delamere?! Látom, nem aprózta el. – Mély hangjában fenyegetően emelkedett az indulat.
Fél kézzel a földre hajította az egész paksamétát.
 – Mit képzel magáról?! Hogy merészel kutatni utánam, a múltamban vájkálni!?
Skylar arca lángba borult.
 – Állást szereztem magának, hogy ne az utcán éljen! Tenni akarok valamit magáért. Ez olyan ijesztő?
A férfi bólintott.
 – Rendben. Akkor most fogja szépen a papírjait és menjen el innen a jó fenébe!
 – James! – szólt rá a házigazda figyelmeztetően, de a másik mintha meg sem hallotta volna.
 – Ki nem állhatom az ilyen pióca nőszemélyeket! Vegye úgy, hogy rendezte az ügyet! Tűnjön el innen és ne zaklasson többet! Megértette?! – kiáltotta Barcley.
Skylart hideg zuhanyként érte ez az ellenséges durva viselkedés.
 – Nem hinném, hogy sorokban állva tolonganak magánál az emberek, akik segítséget ajánlanak egy kiégett, lepukkant veteránnak! Talán az utánozhatatlan modortalanságának is van ehhez némi köze. Miért nem mondja ki nyíltan, hogy nem is akar dolgozni? Kényelmesebb eltengődni a segélyen, sajnálatot koldulni? – vágott vissza.
Barcley sebesen mozdult felé. Ott állt előtte, elkapta a karját, belemarkolt és nyersen megszorította. Kék szeme haragosan villogott.
 – Fogalma sincs, mit beszél! Eljátszotta a türelmemet!
Skylar összerándult a fájdalomtól, ami belenyilallt a sebesült karjába. Úgy érezte, kiszakadtak a varratok a férfi erős keze alatt. Hangosan felnyögött és könnyek szöktek a szemébe a kíntól.Barcley abban a pillanatban észbe kapott. 
Elengedte, de csak annyi időre, hogy az előbbinél ezerszer lágyabban érintse meg a könyökét. Az arca megváltozott, eltűnt róla a harag.
 – Francba! Sajnálom! Bocsásson meg!
Skylar lehunyta a szemét és arra várt, hogy csillapodjon a fájdalom a karjában. Erősen remélte, hogy nem szakadt fel a seb és nem vérzik a kötés alatt. Kinyitotta a szemét és az elnyűtt szőnyegre meredt, míg összeszedte magát.
A férfi nyugodtabban szólalt meg.
 – Nem akartam fájdalmat okozni. Tartsa nyugodtan a karját!
Váratlanul a nő nyakához nyúlt, az ujjai közé fogta a blúzát és félrehúzta a mellkasánál, míg meg nem látta a fehér ragtapaszt.
Skylar ösztönösen el akart hátrálni előle, de az intim érintés és a közelség megbénította. Mielőtt kikérhette volna magának, a férfi visszaigazította a blúzát a helyére. Aztán lágyan megfogta a lány állát és az arcát tanulmányozta. Alaposan megnézte a foltjait mindkét oldalon.
Skylar felpillantott rá. Barcley vonzó volt az arcszőrzete alatt. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy a nála egy fejjel magasabb férfi zavarba hozza és olyan hatással van rá, amire nem számított.
Elhúzta a kezéből az állát.
 – Eresszen! Ne érjen hozzám! – mondta halkan.
Barcley elengedte.
 – Ne harcoljon velem, Delamere! Nem vagyok könnyű eset.
 – Megteheti, hogy elutasítja az ajánlatomat, de hiba lenne elszalasztani egy ilyen jó esélyt – mondta Skylar.
 – Nem avatkozhat bele mások életébe. Nem kényszerítheti rá valakire a saját elképzeléseit és nem illik kutakodni személyes dolgok között. Ezt tartsa tiszteletben! – figyelmeztette a férfi."



2017. augusztus 13., vasárnap

Itt vagyok.

Sziasztok!

Itt vagyok. Nem vesztem el, nem lógatom a lábamat.
Nem posztolok gyakran, mert dolgozom a Negin anyagán és a nyári szabadságnak is vége, vissza kell rázódni a kevésbé kedvelt hétköznapi taposómalomba.

Nincs rohanás. Ezt a műfajt nem szabad elkapkodni.
Alaposan belemerültem a borzongató hangulatba. Kifejezetten élvezem a szellemvilág rejtelmeit és titkait.

Időközben úgy alakult, hogy már a Negint követő következő könyvötletem is megvan (ezt majd besorolhatjuk a romantikus műfajba). Szóval, jól be vagyok táblázva előre nagyjából 2018 végéig írással, mert az Igézők 3. befejező részét is szeretném megírni addigra.
😌

Az Ikrek haváról még nincs infóm, hogy elfogadja-e a kiadó.

Tehát munka van és várakozás.

Üdv!
Ash