Látogatók

2019. szeptember 3., kedd

Minden nagyon jól halad.

Sziasztok!

Csupa örömhír!
Végzünk a Negin 1. - Az oroszlán árnyékában című új regényem szerkesztésével.

Ez azt jelenti, hogy indulhat tovább az anyag a maga útján a kiadó "gyártósorán". Év végére pedig meg is jelenhet! Alig várom, hogy a kezembe foghassam és ti is olvashassátok.

Közben a facebook-on, a szerzői oldalamon lezajlott a borítóterv pályázat. Nagyon sok anyag érkezett, amik közül a kiválasztottakat beküldtem a kiadónak ( a saját terveimmel együtt). A végleges döntés majd az ő kezükben lesz. A facebook oldalon külön mappában megtekinthetők a tervek.

A beküldött alkotások közül kiválasztottam egy nyertes képet, Kozma Dorina tervét. Ez a legtalálóbb. Szép lett, ugye?


Közben pedig a folytatás, Negin 2. - Tűzvarázsló kéziratának a végéhez érek. Lassacskán be fogom fejezni. Sok érdekes fordulat vár rátok...
Nagyon szeretem, amikor ilyen időszakban vagyok, sok minden történik, pörögnek az események és tele vagyok új ötletekkel, ami pedig a legfontosabb, azt írom, amit nagyon szeretek. 😀

Tartsatok velem továbbra is!
Üdv!
Ash

2019. július 29., hétfő

Részlet

Sziasztok!

Most látom csak, milyen régen jelentkeztem. Ennek oka a nyári szabadság és a szerkesztési munka.
Vagy nem is tudom, mire kenjem.😄
De mára hoztam nektek valami kis finomat.
Egy részlet a Morwen sorozat hetedik kötetéből. a Fekete kristályból.
Aki még emlékszik erre a részre, tudja, hogy a vége elég megrázó és végérvényes változásokat hoz a kedves szereplőink sorsában. Oberon szörnyű dolgokat művelt a kedvenceimmel. Meg is kapa érte, ami jár. Azok voltak ám a csodálatos harcos évek és sztorik! 
De ez a részlet itt most még nem arról szól. 😊
A régi hűséges olvasóimnak ajánlom!
Az újabbak pedig esetleg találhatnak benne valami érdekesnek ígérkezőt...

Morwen és Oberon:
  – Morwen, maga felkeltette az érdeklődésemet. Tudja jól, ugye? Nem gyakran esik meg ilyesmi.
  – Érezzem magam megtisztelve?
  – Ne gúnyolódjon, kérem!
 Élesebben néztem rá.
  – Megszokta, hogy mindent megkap?
 Szomorkás mosollyal tette le a pezsgőjét.
  – Nem volt ez mindig így.
  – Ó, ne legyen álszent! Máris visszaadom a bókot. Maga vitathatatlanul remek külső adottságokkal rendelkezik. Biztosan megkönnyítette a sorsát a szépsége.
Oberon ajka mellett elmélyültek a vonások, szeme egy árnyalattal sötétebbre változott. Megint a borús felhőkkel csatázó óceán színe jutott eszembe róla. Éreztem, nagyon közel állok hozzá, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból.
  – Vagy éppen megnehezítette – mondta. – Azt hiszi, minden az ölembe hullott? 
  – Miért? Talán nem? Fogadni mernék, hogy valamilyen nemesi családba született és úri sora volt. Ezt sugallja minden mozdulata, gesztusa és ez nem a vámpír évei alatt felszedett manír.
  – Ha fogadna, nyerne.
 Beharaptam az alsó ajkamat és úgy néztem rá, hogy rávegyem a mesélésre.
  – Nem szokásom feltárni a múltamat – mondta csendesen és most először éreztem őszinteséget a hangjában.
  – Ha nem akarja, ne tegye.
  – Amikor ilyen szép asszony néz rám kíváncsiságtól csillogó szemmel? – mosolyodott el a fejét ingatva. – Egészen ügyesen manipulál, Morwen.
  – Oké, hagyjuk! – elfordultam, mintha ott akarnám hagyni.
 Megérintette a kézfejemet, a bőre meleg volt.
  – Maradjon! – közelebb hajolt az asztal felett. – India északi részéről származom és valóban uralkodói családba születtem. A Gupta dinasztia tagja voltam. Gupta kornak hívják azt az időszakot, vagyis aranykornak. A négyszázas évekről van szó.
  – Sosem hallottam róla – vallottam be.
  – Az indiai művészet legszebb alkotásai akkor keletkeztek. Apám rádzsa volt, pompában éltünk, mérhetetlen gazdagságban. Herceg voltam. Valóban mindent megkaptam. Aztán az apám uralmát megdöntötték, a családját és a híveit leöldösték a lázadók. Menekülnöm kellett, az életemért futnom, elbujdosni a pórnép között. Kamasz voltam, egy suhanc. Semmit sem tudtam az élet nyers oldaláról, hiszen addig burokban éltem. Földönfutó lettem, névtelen senki. Megismertem az éhezés gyötrelmét, a szegénység kegyetlen arcát. Rabszolga kereskedők markába kerültem, gyötörtek, egészen addig, míg megvásárolt egy kereskedő. A külsőm megszabta a további sorsomat. Amiről azt gondolja, hogy előnyömre szolgált, éppen az taszított kegyetlen sáfárok karmai közé. Erőszakkal kitanítottak a testi vágyak szolgálatára, a kéjes örömök titkaira, anélkül, hogy az saját élvezetemet megadná.
  – Szexrabszolga – suttogtam.
  – Igen.
 Nem tudtam és nem is akartam elrejteni a megrökönyödésemet.
Oberon szeme hideg volt és szomorú.
  – Úgy nőttem fel és serdültem férfivá, hogy mindent megtanultam a szexről, az élvezetet és a fájdalmat egyaránt. Gazdagokat szolgáltam, asszonyokat és férfiakat. Szép összegeket fizettek a gyönyörért vagy éppen az erőszakért.
  – Megerőszakolták?
  – Hol ők engem, hol én őket. Mikor miért fizettek. A vámpírrá válásom csak segített mindezt tökéletesíteni. Megszabadultam a rabságból, sokfelé eljutottam a világban, kalandoztam, elvettem mindent, amire vágytam. Kiélveztem a vámpírlét nyújtotta lehetőségeket, kitapasztaltam a korlátokat. Kérem, ne nézzen rám ilyen elborzadva! Mindez nagyon régen történt. Ne sajnáljon!
  – A gyermeket sajnálom, aki elszenvedte a nálánál erősebbek kegyetlenségeit – mondtam.
  – Ne tévessze meg a rossz emlékű múltam! Kemény jellem lettem, sikeresen kiölték belőlem az érzelmeket. Megedzettek azok az idők.
  – Hogy érti?
 Felsóhajtott.
  – Morwen! Jobb, ha nem tudja. Maga felébresztette a kíváncsiságomat. Felizgat.
  – Higgye el, nem szándékos.
  – Tudom. Kedvem van mindenféle játékhoz kegyeddel. Élvezetet adni és kapni. Ne értsen félre! Ez csupán színtiszta testiség, nyers vágy.
  – Szó sem lehet róla.
  – Ne hamarkodja el a döntést!
  – Nem kell döntenem semmiről. Megfeledkezik a férjemről! – figyelmeztettem.
  – Dehogy! Melkor öregebb magánál, elég rugalmatlan fickónak tűnik. Biztosan picit meglegyintette már a kapcsolatukat a megszokás fülledt szele.
  – Nem. Ön téved.
  – Ó, ugyan már! Én olyasmiket tennék magával, amitől az őrületig felpörögne, a testét széttépné a kéj. Minden módon kielégíteném.
  – Kösz, ez így is megvan.
  – Rájönne, mennyire igazam van.
  – Elég! Hagyja ezt abba!
  – Csak testiségről beszélek. Nem érzelmeket ajánlok fel, nem veszélyeztetné a férje iránti hűségét. Vérivók vagyunk, az ösztöneink vezérelnek. Engedje, hogy kényeztessem és mámort adjak!
  – Oberon! Nem fogok kefélni magával! Ez így elég érthető? Felejtse el! Nincs semmi, amivel rávehetne erre – mondtam most már keményebben.
  – Melkor miatt?
  – Mégis mit gondol? Pontosan miatta. Nem véletlenül vagyok vele. Hidegen hagy a maga szex virtuóz tehetsége, nem érdekel.
  – Mit nyújthat ő magának? Mit lát benne, amiről azt hiszi, én nem adhatom meg?
Incselkedve pimaszul nevettem.
  – Hogy mit? Tényleg tudni akarja? Pont olyan vad és szenvedélyes, amilyennek kívánom. Lenyűgöz a külseje, a jelleme, az ereje biztonságot nyújt. Élvezem, hogy bosszantja a nyakasságom. Úgy tud velem bánni, ahogyan senki. Imádom a veszekedéseinket is, mert felhergel és még erősebben akarom őt.
  – Úgy hangzik, mintha harcolnának egymással.
  – Mert talán így is van.
  – Kielégíti?
  – Azt hiszi, csak maga ért a női testhez? Ennyire elbizakodott? Melkor frenetikus az ágyban. Úgy kefél, mint egy isten. Mint egy sötét isten! Ezt akarta hallani? Boldoggá tesz és szeretem őt.
  – Valószínűleg irigyelnem kell őt, vagy jobban mondva, mindkettejüket. A jó öreg monogámia oltárán akar elvérezni?
  – Maga aztán alaposan kiégett. Néha engedjen meg magának érzelmeket is! Felemelő élmény.
  – Nem nekem való. Ne várjon el tőlem semmi romantikus, vagy fennkölt ostobaságot! Amit én akarok magától, ezekhez semmi köze és meg is fogom kapni. Megtaláljuk a módját.
 Nagy levegőt vettem, hogy valami bántót mondjak, de meggondoltam magam. Oberon egy mozdulattal mellettem volt, tenyerét a karomra simította és közelebb húzott magához, hogy a testünk összeért. Erős vonzás áradt belőle, elhittem, hogy a csábítás mestere, mégsem engedtem a hatalmát uralkodni.
 Elhúzódtam tőle, úgy néztem a szemébe, hogy érezze a határozott ellenállásomat. Ez a pár néma pillanat megalapozta a kettőnk álláspontját. Ő akart valamit, én nem. Azonnal tudtam, mindketten rendelkezünk annyi erővel, hogy ez akár ellenségekké tehessen minket. Ő nem enged, én nem alkuszom.