Látogatók

2019. január 5., szombat

Negin





















 A Negin lesz a következő anyag, ami útjára indul ebben az új évben.
Egy sötét, titkokkal és izgalmakkal teli történet, ahol nem léteznek az anyagi világ határai, vagy legalábbis összemosódnak a másik oldal ijesztő mélységivel. A maga nyomasztó hangulatával megmutatja hogyan képes eggyé olvadni a két oldal, és mennyire nem létezhet egyik a másik nélkül. Minden fordulat új és még újabb meglepetést és lehetőséget hozott magával. 
A régi olvasóim tudhatják, hogy komoly vonzódással vagyok az ókori birodalmak iránt. Ebbe a történetbe is belecsempésztem némi mitológiai szálat, de többet nem árulok el. Még nem. 
Bármennyire is misztikus, paranormális a regény, valójában itt is az emberi érzelmek viszik előre a történetet, ez mindennek az alapja, mozgatóereje. Értsd: féltékenység, hamisság, megcsalás, szenvedély, szerelem, hűség, stb...
Negin sorsa kezdettől magában hordozta a titkokat, valami vészjósló fordulat előszelét. A végkifejlet pedig minden várakozását és félelmét felülmúlta. Persze, nem tudom, vajon melyikünk szeretne a helyében lenni?

A fürdőszobai nagy tükörre meredt és saját magát fürkészte. Külsőre semmi sem változott. Pont úgy nézett ki, mint korábban. A ház is ugyanolyan volt, csak azok az átkozott biztonsági kamerák hiányoztak. Az élete viszont a feje tetejére állt. Mennyivel könnyebb volt, amikor még csak a szellemek becserkészése volt a főfeladata és mit sem tudott az igazságról!

Szokásom más könyveim karaktereit szerepeltetni is az adott új sztoriban, és itt is pont így van. Konkrétan négy figura is kameózik, akik közül hárommal már találkozhattatok korábbi regényeimben. ( A csak romantikus könyveim olvasói ebből a körből kimaradnak.)
Ebben a történetben annyi sok kiaknázandó van még, hogy nem tudok és nem is akarok szabadulni tőle. Túl jó ebben a sötét hangulatú mesében egymásba szövögetni a szálakat. Mert a vége sok új izgalmas fordulatot hozhat. Csupa új jelenet született már meg a folytatásához, sőt, sok oldalnyi jegyzetet is készítettem már. Sanszos, hogy heteken belül el is kezdem írni.
Aztán meglátjuk, a kiadó mit szól hozzá.
Ha nem jön be náluk, akkor megtalálom a módját, hogy olvashassátok. Nem engedem el csakúgy.



 A Dózer feletti lakás egyik szobájában ültek valamennyien, ahol máskor is tartották a kis gyűléseiket, a stratégiai megbeszéléseket. Mindannyian Matildát hallgatták.
 Iratokat és fényképeket terített szét az asztallapon. A fotók egy lányt ábrázoltak még életében, a többi felvétel pedig a holttestéről készült. A rendőrség által készített helyszínelési felvételek voltak. Kíméletlen őszinteséggel mutatták meg a nyers valóságot.
   – Huszonhét éves fiatal nő, Melanie Wilkins. Szexuális bűncselekmény áldozata. Jól látható a kegyetlenség a test sérüléseiből. A gyilkosa minden nyomot eltüntetett maga után, csak a halott lányt hagyta ott. A rendőrség nem találta meg az elkövetőt. Az ügyet nem oldották meg – magyarázta Matilda.
   – Mi nem folyunk bele a zsaruk munkájába – vetette fel Otis teljesen jogosan.
  A csapat sosem dolgozott együtt a hatóságokkal.
   – Nem ők kértek fel minket. Az eset négy éve történt. Az ingatlannak azóta új tulajdonosa van. Az utóbbi hónapokban paranormális jelenségeket tapasztaltak a lakásban. Mivel kisgyerekük van és a helyzet egyre aggasztóbb lett, segítséget kértek.
   – Melanie visszatért kísérteni? – kérdezte Weimar, miközben a halott lány képét nézte.
   – El sem ment.
 Negin is a kezébe vett egy fotót. Az áldozat meztelenül, megkötözve, kiszolgáltatottan hevert a földön. Csinos, hosszú hajú lány volt. Holtában kecses őzikére emlékeztette, akit valami elborult elméjű beteg vadállat összezúzott és barbár módon letarolt. Mintha nem is ember lenne. Szomorú látvány volt. A fiatal nő testén külső sérülések voltak, amik durva ütésekre, talán rúgásokra utaltak. Az elkövető pedig most is szabadon járt odakint. Evett, aludt, nőkkel közösült, emberek között élte a mindennapjait.
   – Agresszív az entitás? – kérdezte és visszahelyezte a képet a többi mellé. – Ártalmas?
   – A bejelentés szerint, igen – felelte Matilda. – Mennie kell.
 Negin bólintott, hogy megértette.
  – Melanie egyre dühösebb – folytatta az asszony. – Az ott lakók félelméből töltekezik. Azt gondolom, hogy a gyilkosára vár. A család az egyházhoz fordult, mi a megbízatást tőlük kaptuk. Azt az utasítást adták, hogy lehetőleg tudjuk meg a fickó nevét. Amennyiben erre adódik mód.
Negin szürke szeme gúnnyal telt meg.
   – A nevét? A címe, telefonszáma nem kell? Ezeknek a leghalványabb fogalmuk sincs róla, hogyan működik ez az egész. Hogy a szellemek a legritkább esetben együttműködők. Leszarják a követelőzést és az elvárásokat.
   – Azért megpróbálhatod.
   – Mikor csináljuk? – kérdezte a lány hűvösen.
   – Ma este.

2019. január 1., kedd

BUÉK!

Nagyon Boldog Új évet kívánok Nektek!
Tartsatok velem ebben az új évben is!
Nem lesz könnyű, de sosem az.
Nem fogadok meg semmit, mert én az elhatározásokban hiszek és a kemény melóban. 
Köszönöm, hogy velem vagytok és támogattok!
2019-re is készülök új regényekkel. Drukkoljatok, hogy átmenjenek a rostán és megjelenhessenek!