Látogatók

2018. július 11., szerda

Sziasztok!

Szemműtétből felépülve egyszerre több projekttel is foglalkozom. Több zsánerben dolgozom, ami üdítő hatással van rám.
Az egyik új anyagomat lassacskán befejezem, bőszen remélem, hogy a nyáron és akad olyan is, amit most félretettem. Van számotokra nagyon ígéretes jövőbeli tervem is, csak idő kellene hozzá. Sajnos minden nem megy egyszerre, hiába szeretném, a kapacitásom nekem is véges. 
A régebbieket pedig ráncba szedem és csiszolgatom, hogy eldöntsem, mit is akarok kezdeni velük, mert már eleget porosodtak a fiókban. Akár egészen meglepő dolgok is kikerülhetnek még közülük.

Ilyen például ez is.

Mert álmodozni szabad... 😉 Ez még csak egy elképzelés, egy terv és egy remény.(annak elég masszív) 
Így vagy úgy, lesz belőle valami.

Kicsit más, mint az eddigiek. Oké, nem kicsit, hanem nagyon. Nem ehhez vagytok szokva tőlem.
Volt már belőle részlet itt a blogon. 

Mit szólnátok egy ilyesmihez?



























Ha rákattintasz, nagyban jobban néz ki.

2018. június 30., szombat

Most egy kis részlet a Megtorlásból, a Morwen sorozat befejező kötetéből.
Morwen és társai nagyon hosszú ideig voltak részei az írós életemnek. 1999-2015-ig egészen pontosan. Bár a sorozatot lezártam, befejeztem, de még most is sokszor gondolok rájuk.


"Nagyon hamar ráakadtam az ideális áldozatomra. Csinos ház felől veszekedés, kiáltozás zaja ütötte meg a fülemet. Suhantunk a fekete éjszakában, észrevétlenül settenkedtünk a ház közelébe.
Odabent testes, nagydarab fickó erősködött az asszonyával. Az udvaron a hóban szánkó és hóval lepett hinta jelezte, hogy gyerek is van a képben. Valószínűleg az emeleten aludt, már amennyire ebben a hangos veszekedésben valaki képes lehet aludni.
A pasas már legurított pár pohárral, ettől még erősebbnek és határozottabbnak hitte magát. A függöny nélküli ablakon keresztül tisztán láttuk, ahogy pofon üti a nőt és a tarkóját megragadva ide-oda rángatja. Élvezte a testi fölényét, hogy megfélemlíti a másik embert, a gyermeke anyját. Az erejét használta fegyverként és ezzel kivívta magának a dobogós helyet nálam ezen az éjszakán.
Intettem Tristan felé, hogy húzódjon meg, innen enyém a terep. Csak azt kellett megvárnom, míg az asszony szipogva, vörösre sírt arccal elmegy aludni. Az éhségem már átjárta a testemet, égette az elmémet. Kellett a vér, az erő. Táplálnom kellett a szeszélyes bestiát, aki bennem pulzált és működtette a rendszert. Mivel teljes odaadással imádtam a kárhozott lét minden sötét percét, örömmel szolgáltam ki. Főleg ennek a rohadéknak a vérével.
A férfi magára maradt, dörmögve szitkozódott, összepréselt a markában egy kiürült sörös dobozt. Az ajtóhoz kerültem, megszorítottam a zárat és egyúttal ki is emeltem a helyéről. A kattanás felkeltette a részeg pasas figyelmét és mire bent voltam az előtérben, ő feltűnt velem szemközt. Sokkal terjedelmesebb volt nálam.
  – Mi a jó fene? – hörögte durván.
Püffedt, ostoba arcában fekete kavicsként villogott a szeme, ahogy megindult felém. Olyan volt, mint egy lavina, csak nem fehér.
  – Mit csinálsz itt, ribanc?
Félreléptem előle, így félig a válla mögé kerültem.
  – Kifelé! – kiabálta.
  – Az asszonyod őrangyala vagyok.
  – Mi van?! – Olyan grimaszt vágott, amivel kimutatta, hogy minden némber, akinek vagina van a lábai között, csak ostobaságot fecseg össze és egy dologra használatos.
Úgy lendült felém, hogy már zúgott is az ökle az állkapcsomra.
Felnyúltam bal kézzel, elkaptam a csuklóját és eltörtem. Hörögve kimeresztette a szemét.
  – Tudod, mi az az őrangyal? Elmagyarázom. Nem nyúlsz hozzá többet, a gyerekhez sem. Ha csak egy kósza rossz gondolat is megszületik abban a beszűkült, csökött elmédben, én ott leszek és kiverem belőle. Ha sokat erősködsz, akár helyszíni lobotómiát is végzek rajtad. – Továbbcsavartam a törött kezét. – Kezded érteni?
Úgy döntött, ő ezt nem hallgatja tovább. Rám dőlt, hogy a súlyával elsodorjon, maga alá gyűrjön. A sérült karját elengedtem, úgysem tudta használni. Elkaptam a tarkóját, ahogyan pár perce ő az asszonyáét, és homlokkal előre a falhoz csaptam a fejét. Ügyeltem rá, hogy elég erőt vigyek bele. Valami csúnyát és bántót mondott, nem értettem tisztán.
Hátradöfött a könyökével, ahogy a filmekben látta, de nem talált el. Elegem lett a huzavonából. Beledöftem az ujjaimat a gerincébe a dereka magasságában. Olyan ponton tettem maradandó kárt a gerincvelőben, aminek következtében ettől a perctől fogva onnantól lefelé nem működött a teste. A nyakába martam, vedeltem a vérét és ő még üvölteni is elfelejtett. Undorító ember volt, igazi féreg, de a meleg vére ugyanolyan jól jött, mint bármelyik halandóé.
Nem öltem meg. Leeresztettem az eszméletlen testét a földre. Az asszony ott állt a hátunk mögött rettegő arccal.
Mellésuhantam, a nyakához érintettem a kezemet és az elméjébe hatoltam. Azt akartam, hogy elhomályosodjon a kép részletessége, amit most látott. Ne emlékezzen az arcomra, a harapásra.
  – Mostantól rád lesz utalva. Rajtad múlik, hogyan bánsz vele. Nem kell eltűrnöd semmit.
  – Van egy gyerekünk… – hebegte kábultan.
  – Eddig is volt. "