Igézőkből egy kis beleolvasó.

Íme, hoztam egy beleolvasó részletet az Igézők első kötetéből.

Mert ugye már a második is kész, de még a jövője kérdéses.

Addig is egy kínos-édes helyzet itt és most.
Max és Araman
(jelzem, ezzel a pasival bármikor belekeverednék ilyen szituba 😋😉)

  "– Jobban érzed magad?

  – Máshogy.

Maxine ivott néhány kortyot, de a hűvös víz nem volt képes csillapítani a testében lüktető melegséget. Letette a poharat és kinézett a kis ablakon, de odakint csak az éjszaka feketéjét látta és az üvegen visszatükröződő arcmását.

Araman letérdelt elé, így az arcuk majdnem egy magasságba került.

   – Múlik a rosszullét? Talán legyőzöd a mérget.

  – Igen, a méreg. – Max merengve pillantott rá. A kábaság kisöpörte az elméjéből a drámai valóságot. – Darla beadott nekem valamit. Meg akart ölni. Már emlékszem.

  – Le fogod győzni.

  – Vagy nem. A halálos mérgek nem válogatnak.

  – Józanabbnak tűnsz.

Max visszafojtotta a lélegzetét. A férfi túl közel volt hozzá és az ő testében egyre csak növekedett a vágy, hogy hozzáérjen.

  – Lehet, de van helyette más bajom – nyögte.

  – Fáj valamid?

Maxine arca kipirult, ahogy Araman szemét és száját nézte.

  – Nem mennél távolabb tőlem? A közelséged felhergel.

  – Tessék?!

A lány mindkét kezével az ülés karfájába markolt és előrébb hajolt, egészen a férfi arcához. Felszisszent, ahogy a mellére feszült saját ruhája, az ölében forróság gyűlt.

  – Istenem! Olyan kínos ez, hogy pont te vagy itt és neked kell elmondanom. Nem direkt csinálom, még csak nem is akarom. Nem tehetek róla. A testem önállóan működik.

  – Mi történik veled?

  – Kívánlak. – Maxine arca most már tüzelt zavarában, ahogy Araman szemébe meredt. – A vágy kezd eluralkodni rajtam. Azt diktálja, hogy megérintselek, érezzem a bőrödet, a szádat, de ez nem én vagyok. Annyira kínos. Meg akarlak lovagolni.

   – Inkább hízelgő – mosolygott halványan a férfi.

  – Nem! A testedet akarom, hogy letépd a ruhámat és… – félrekapta a fejét. – Ki sem bírom mondani.

Araman meg akarta fogni a kezét, hogy lecsillapítsa, de ő összerándult.

  – Ne érj hozzám, kérlek! Ha megteszed, nem tudom, mi lesz. Ez nem történhet meg! Ráadásul Haashim is pont most tűnt el.

  – Nyugalom, Max! Ez csak a méreg hatásának újabb állomása. Szexuálisan felajz, stimulál. Nessa mondta. El fog múlni.

Max lassabban lélegzett, forróság tombolt a bensőjében, csatázva a kétségbeesetten erőre kapó józanságával.

  – Ne haragudj rám! Szégyellem magam.

Araman komolyan nézett rá.

  – A kettőnk titka marad.

Maxine hátradőlt, a támlának feszítette a hátát és továbbra is a karfákat szorította.

  – Menj távolabb tőlem! Túl erősen érzékellek. Felrobban a testem.

  – Spórolj az erőddel, mert nem sokára sokkal keményebb órák várnak rád – figyelmeztette Araman, aztán felegyenesedett és az utastér másik végébe sétált. Leült és onnan tartotta szemmel a lányt.

Max maga köré fonta a karjait jó szorosan.

  – Ha most Doran itt volna, tudná, mit kell tenni.

  – Ebben az esetben nem segíthetne. Csak kínos helyzetbe hoznád.

Max felkapta a tekintetét.

  – Miért?

  – Mert pokoli nehéz neked ellenállni. Most ebben a percben is sugárzol, mint egy atomreaktor, árad belőled a vonzás, amit minden Igéző érezhet. A méreg csak felerősíti.

  – És mikor fog elmúlni?

  – Nem gondolom, hogy sokáig tart. Abban bízom, hogy az úti célunkat előbb érjük el, mint ahogy a következő fázisba lépsz.

  – Addig szétrobbanok – mormogta Max. Önkéntelenül feszengett az ülésben.

  – Ha szexelnénk, az csak felpörgetné a méreg hatását a szervezetedben.

  – Jóságos ég! Ne mondj ilyet! – Maxine elképedve meredt a távolabb ülő férfira.

Araman látszólag rezzenéstelenül nézett vissza rá. Maxine ismét elvörösödött, ettől még kínosabban érezte magát.

  – Ez sosem történne meg. Veled soha.

  – Én csak szívességet tennék, hogy segítsek rajtad a szorult helyzetedben. – Araman ravaszul elmosolyodott, akár egy kandúr. 

Maxine összezárta a combjait és a szemét forgatva kibámult a feketeségbe, de megint csak saját tükörképét látta az üvegen.

  – Micsoda önzetlenség! – szűrte a fogai között bosszúsan.

  – Csak ugratlak – mondta Araman. – Azért vagyok veled, hogy vigyázzak rád és ha kell, megfékezzelek. Bíznod kell bennem a legnehezebb percekben is.

Max lehunyta a szemét.

  – Félek. Nem akarok meghalni.

  – Silgor és Darla elszámolta magát. Nem adlak olyan könnyen.

Maxine karjai libabőrösek lettek. Tudta, Araman hogyan érti ezt a mondatát, mégis furcsa érzés volt hallani tőle."

Nosztalgia

Öt éve írtam és 2014-ben jelent meg a Publionál a Két lépésre a mennyországtól című könyvem nyomtatott- és e-könyvben.

Őszintén elismerem, nem számítottam rá, hogy ennyien szeretni fogjátok. A debütálásom volt ebben a műfajban. Azóta ez a könyvem sokat segített nekem ezen a pályán.
Nem felejtem el, hogy a megjelenés után a civil munkahelyemen a kollégáim titokban összeszervezkedtek, megvásárolták a könyveket és rögtönzött dedikálást rendeztek nekem. 😘 Szuper volt!

Emlékszik valaki közületek erre a megegyezésre? Az alkura? Az éjszakára, ami egy cseppnyi engedményt volt hivatott megadni Mesmirának?