Látogatók

2017. december 31., vasárnap

2017-ből 2018-ba

Nagyon Boldog Új Évet kívánok Nektek!

Legyen a 2018-as évünk egy picivel jobb, egy picivel, nyugodtabb és derűsebb!
Boldogságot, egészséget és biztonságot kívánok Mindenkinek a maga életterében és a szeretteivel harmonikus életet!
Az sem baj, ha kicsit jobban megy a szekér és a terveink valóra válnak, az álmaink beteljesülnek. Szív és lélek egyaránt lakjon jól!
Szól ez a szeretteimnek, a barátaimnak, olvasóimnak és kedves ismerőseimnek. Mindannyian csodálatos emberek vagytok. A támogatásotok nagyon értékes.


Nem nagyon vagyok oda az évösszegzésekért, ha lehet mindig el is bliccelem, de idén nem volna illendő.
Fantasztikus volt a 2017-es évem. Egy büdös szavam sem lehet. Kapkodtam a fejem, hogy ez mind velem történik. Sikeres volt írás szempontjából, és egyben irtó kemény és húzós. Zombiként zúgtam át ezen az éven, ez igaz. De sikerült! Volt benne nagyon sok öröm és meghatódás.
Egy éven belül két könyvmegjelenés a KMK-nál a céljaim beteljesülése (eddig). A sok-sok éves munka beérett és végre a boltokba kerültek az új könyveim.
Akkor is piszok büszke vagyok, ha ezt nem hangoztatom sehol.
Itt belül, a Carrigan birodalomban megilletődve pislogok és mosolygok. 

A 2018 nekem sok feladatot hoz nemcsak az írói vonalon, de a magánéletben is. Nagy valószínűséggel picit vissza kell majd vennem ebből a veszett tempóból.

Köszönöm Mindenkinek, aki velem volt 2017-ben! Maradjatok 2018-ban is!
Hogy lesznek-e új történetek, új könyvek?
Én mindig dolgozom valamin...

Az irigyeim, az etikátlan wannabe-k pedig bekaphatják! Fel lehet emelni a segget és tenni érte, ha el akartok érni valamit és a kitartás sem árt. Semmi sincs ingyen.

Vigyázzatok magatokra!
BUÉK!

Üdv!
Ash


2017. december 29., péntek

Amin most dolgozom...

Mielőtt kifutunk az évből, hagyok itt nektek valamit. 
Kis csemegét. 

Megmutatom min dolgozom.

Exkluzív részlet (picike) a most készülő Tél uraság - alcím: Mr. Winther - kéziratából.

/Nagyon friss és nagyon nyers, szóval nyugi, hatmilliószor  lesz átrágva./


"Valamivel később a zene felerősödött, ami azt jelezte, aki táncolni kíván, megteheti.  Párok röppentek az asztalok és az emelvény között szabadon hagyott kicsi területre és táncolni kezdtek.
Julius a lányhoz hajolt.
 – Szabad? Légy az alibim! – az asztal alatt megfogta a kezét és megszorította, mintha azt mondta volna, kérlek.
Shanna engedett neki. Felálltak az asztaltól és így kézen fogva a táncolók közé sétáltak. Julius átfogta a derekát és felemelte neki a kezét, ő pedig a nyitott tenyerébe simította a sajátját.
 – Nagyon rossz táncos vagyok – vallotta be.
 – Nem baj. Itt csak lötyögni kell. Semmi komplikált latin koreográfia – mosolygott a férfi és közelebb húzta magához, illendően csak annyira, amit a tánc megkövetelt.
 – Úgy is mondhatnám, szokjuk egymás közelségét – morogta halkan.
Shanna a vállára helyezte a másik kezét és felvették a zene ritmusát.
 – Említettem már, milyen lélegzetelállítóan szép vagy ma este? – Julius úgy beszélt, hogy az arcuk közel került egymáshoz.
A lány felsandított rá azt találgatva, hogy ezt most komolyan mondja-e, vagy a színjáték része.
 – Még nem volt rá időd. – az egész testét forróság járta át, ahogy a törzsük összeért és a férfi karja körülölelte a derekát. A tenyerük összeforrósodott, szinte egybeolvadt.
 – Jó, akkor ezzel megvolnánk. Behoztalak az oroszlánbarlangba és te bámulatosan jól veszed az akadályokat. Tetszik.
Shanna sóhajtott.
 – Mégis te vagy az áldozat, én pedig a rabló.
A férfi felvonta a szemöldökét.
 – Hát nem én a zsarnok, te a szegény rabmadár?
 – De az is – felelte Shanna.
 – A ketrec ajtaja nyitva áll, de tudod, ha kirepülsz, annak következményei vannak.
Shanna erre nem tudott frappánsat válaszolni, ellenben a szeme sarkából észrevette, hogy Rebecca őket figyeli.
 – A főkönyvelőd elég célirányosan akar bejutni a gatyádba. Az sem zavarja, hogy éppen foglalt vagy.
Julius a szemébe nézve kérdezte.
 – Zavar?
 – Egy kicsit igen. Elég gáz ez a törtetés.
 – Ne foglalkozz vele!
 – Van köztetek valami? Azért nyomja neked a dudáit és ezért ér mindig hozzád?
A férfi jelentőségteljes pillantással válaszolt.
 – Nincs és nem is volt. Én is sok mindent szeretnék megkapni, amit nem lehet. – A tekintete Shanna szájára kúszott, aztán vissza a szemére. – Ez egy játék közöttünk, ami évek óta így megy. Ő tudja, hogy nem engedem egy pontnál tovább.
 – Nem tetszik neked?
 – Már mondtam, hogy nem kedvelem az erőszakos, harsány fenevad asszonyokat.
Shanna játékosan elmosolyodott.
 – Ó, igen tudom! Egy nő legyen szelíd és fogadjon szót.
Julius még közelebb vonta magához, szorosan, hogy összesimultak.
 – Kicsit félreértettél múltkor. Szeretem, ha a nő visszafogottan viselkedik, stílusa van és tudja, mikor kell hallgatni, de eszes és a szexben egyenlő partner. Ha úgy csavar az ujjai köré, hogy észre sem veszem, mert okosan engedi fölényben éreznem magam.
Shanna arca átforrósodott. Úgy érezte, egymásét perzseli a testük és levegőre volna szüksége, de Julius volt ott mindenütt teljes testi valójában. Körülfonta és beborította őt, akárcsak az illata.
A férfi már nem mosolygott, de ott volt a tekintetében az éhség, amitől Shanna észhez tért a pillanatnyi kábulatból.
 – Sok sikert hozzá! – mondta kiszáradt torokkal.
Julius újra az ajkát nézte.
 – Tartós?
 – Micsoda? – pislogott Shanna.
 – A rúzsod. Kibír engem? Egy műcsókot a közönségnek?
A lány tarkója elzsibbadt. A gerince merev lett és hátrébb húzta tőle az arcát.
 – Meg ne próbáld! – sziszegte halkan, figyelmeztetően.
 – Pedig stratégiailag itt volna a helye. – Julius meg sem próbálta palástolni, mennyire jól szórakozik.
 – Felejtsd el! Megállapodtunk.
 – Higgadj le! Csak egy próba volt, nehogy azt hidd, hogy nőszámba sem veszlek.
Shanna kiesett a tánc ritmusából és megállt, egyúttal a férfit is erre kényszerítette.
 – Jól figyelj rám! Ha valami kifacsarodott Stockholm szindrómára játszol, rohadtul rácsesztél! Ha igazán eltökélem magam, akkor simán meglépek mellőled. Azért vagyok még itt, mert vívódom.
 – Min?
 – A Kerberoszon. – Shanna közelebb hajolt hozzá. – Egyáltalán nem érdekel nőszámba veszel-e, vagy sem. Oldjuk meg ezt az ügyet, aztán megy mindegyikünk a maga útján és kész! Addig pedig tartsuk magunkat a megállapodáshoz!
 – Rendben. Add vissza a dokumentumokat és már mehetsz is! De amíg ezt nem tudod teljesíteni, addig én diktálok – morogta Julius hűvösen."






2017. december 23., szombat

A blogturné utolsó állomása

A blogturné utolsó állomásához érkezett az Ikrek hava.
Most a Dreamworld-books blogon olvashatjátok a turné záró véleményezését.

Köszönöm szépen.

http://dreamworld-books.blogspot.hu/2017/12/ashley-carrigan-ikrek-hava.html

 Ezzel lezárult a Blogturné Klub Ikrek hava bemutatója.

Minden bloggernek köszönöm szépen a részvételt és a véleményezést. Kellynek pedig a szervezést.☺👋


2017. december 22., péntek

Valami karácsonyi hangulatú idézet...

Sziasztok!

Igyekeztem az ünnep hangulatához illő idézetet találni nektek valamelyik regényemből, de rá kellett jönnöm, hogy ilyen nem igazán van. 


Míg végül ráleltem erre a régi részletre 2004-ből. 
Lehet, hogy van aki emlékszik rá? 
Az első repedés a biztosnak hitt kristályburkon...


"Karácsony este persze minden számításba jöhető hely zárva van, így Christian javaslatára egy templomban kötöttünk ki. Az emberek éjféli misére gyűltek össze, tele voltak a padsorok, a meleg kősziklaként nehezedett a mellkasomra. Körülöttem mindenütt hívők imádkoztak, énekeltek. A közhiedelemmel ellentétben nyugodtan és sértetlenül ücsöröghettem a feszületek és más vallási szimbólumok között, nem tudtak ártani nekem. Sosem voltam vallásos, nem tartoztam azok közé, akiknek szükségük volt a hitre, hogy kibírják az életet, elviseljék a sorsukat. Nem hittem és nem is hiszek abban, hogy egy vélt, vagy valós felsőbb hatalom képes felmenteni a bűnök alól, vagy megbocsátani. A mennyországról pedig nem álmodoztam, most meg azt hiszem, végképp feleslegessé vált a kérdés. Nem valószínű, hogy a vámpírok számára létezik ilyesmi.
Ültem Christian mellett, körülöttem az emberek sokasága és kellemes melegséggel töltött el a gondolat, hogy úgy lebegek a vérük meleg illatán, mint a tenger lusta hullámain. Eszemben sem volt bárkinek is ártani, csak kiélveztem a pillanatot, hogy látszólag közéjük tartozom. Megremegett a testem a kéjes érzéstől, amit a vér szaga és közelsége nyújtott.
A másik oldalamon ülő asszony észrevette. Megérintette a karomat, hogy lássa jól vagyok-e. Ránéztem, meglátta a szemeimet, elhúzta a kezét, elfordította a fejét. Hát igen, ez már csak így van! Nem tartoztam közéjük.
Christian meleg tenyerébe zárta az ujjaimat és nem kellett rám néznie ahhoz, hogy tudjam, azt adja a tudtomra, ő velem van.
Hajnali kettő körül értünk vissza a kastélyba, a nappali üres volt, az ünneplés véget ért. Felfelé haladtunk az emeletre, amikor megrohant egy különös érzés. Új volt mégis valahogy ismerős. Sűrű energia lüktetett a levegőben, rám tekeredett, körülfont, csiklandozta a bőrömet még a ruhán keresztül is. A szívem gyorsabban kezdett dübörögni, a fülemben is hallottam a dobbanásokat. Ahogy lépkedtem a folyosón az érzés egyre erősebb lett és már tudtam, mi ez. Felismertem Melkor erejét, azt a jellegzetes zöngéjét, amely akkor tört elő belőle, ha együtt voltunk, ha szeretkeztünk. 
Nem gondolkodtam, hagytam a testemet cselekedni, az ajtajához léptem és benyitottam. A látvány magáért beszélt.
A szobában forró volt a levegő, az ágy összedúlva, ruhák szanaszét a földön. Melkoron mindössze a nadrágja volt, amit láthatóan csupán néhány pillanattal korábban húzott magára. Mezítláb állt az ágy végénél, szinte odadermedt. Camilla a takarón hevert hason fekve, anyaszült meztelenül, vörös haja a vállaira és a hátára omlott. A szobában egy pillanatra megállt az idő. 
Melkor megdermedt, ahogy a szemembe bámult. Néhány néma pillanatig farkasszemet néztünk, azonnal tudta, hogy elveszített és én is őt, láttam a tekintetén. 
Aztán Camillára néztem, nem volt diadalmas sem elégedett, csupán azt tükrözte a tekintete, hogy bekövetkezett, amit előre bejelentett. Tétován a takaróért nyúlt, magára húzta, sután felült és eltakarta a testét.
Felágaskodott bennem a harag, arra gondoltam most megölhetném, aztán tovább engedtem a dühöt, vége volt. Kifordultam az ajtón, ekkor vettem észre Christiant mögöttem. Sápadtan nézett rám.
Elindultam a folyosón, alig láttam, mi van előttem. Tágra nyílt szemekkel, mégis vakon siettem előre. Melkor egyszer csak utolért.
 - Morwen! – kiáltotta. Megérintette a vállamat, maga felé fordított, a szeme csupa könyörgés volt.
Egy sóhajtásnyi ideig a szürke íriszét néztem, aztán megütöttem. Akkorát kapott, hogy a falnak zuhant és felrepedt az ajka. Nem próbált utánam jönni.
Egyszeriben megbolydult a folyosó. Aailish és Udimu jelentek meg, azonnal felmérték a helyzetet, szótlanságuk elárulta. 
Lerohantam a lépcsőn, kicsörtettem a házból. Christian utánam szaladt és Aailish is ott toporgott.
 - Morwen, mit csinálsz? – kérdezte a lány.
Rájuk néztem a pupilláim előtt lebegő ködön át.
 - Velem jöttök vagy maradtok?
 - Megyek – mondta Christian azonnal.
Aailish szomorúan rám mosolygott.
 - Nem is kell kérdezned.
Christian volt olyan kedves és összecsomagolt pár holmit nekem az útra, majd a saját cuccaival együtt tért vissza. Kint vártam meg őket, amíg elkészülnek. Pocsékul éreztem magam, hasonló volt a hányingeres szédüléshez, de inkább annál sokkal rosszabb.
Mielőtt beültem Christian kocsijába, Udimu jelent meg a kapuban, megfogta a kezem, nem szólt semmit. Örültem, hisz szavakkal úgysem lehetett kifejezni, amit éreztünk. Egyikünk sem szeretett csak azért beszélni, hogy szellőztessük a szánkat.
 - Boldog Karácsonyt! – mondtam és arcon csókoltam.
Sokáig állt a kapuban a kocsi távolodó fényeit nézve. Magas alakja messziről is látszott, míg az út el nem kanyarodott velünk."

Ashley Carrigan - Lángoló máglya / Morwen sorozat 3.
2004. 
  
 ... azóta annyi minden történt...


2017. december 20., szerda

3. állomás - A Blogturné most Lizzykénél jár az Ikrek havával.

Ma van a blogturné harmadik állomása.

Lizzyke meséli el, milyen élmény is volt neki az Ikrek hava olvasása.
Itt olvashatjátok:

http://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.hu/2017/12/ashley-carrigan-ikrek-hava.html

Nagyon köszönöm, Lizzyke! Örülök, hogy ez a könyvem is elnyerte a tetszésedet.
Hatalmas ölelés!


2017. december 17., vasárnap

Beszámoló a könyvbemutatóról



Üdvözlet!

Jöjjön a beszámoló!
2017.12.16-án a KMK Csillagszóró Könyvkarácsony programján megjelent az Ikrek hava, ahol könyvbemutatóval és dedikálás alkalmával debütált a regény. Helyszín a Nyugati téri Alexandra Könyvesház volt. 
Hát, gyerekek! Én ekkora bazi nagy könyvesboltban még nem voltam. Egyszerűen gyönyörű. Egy könyves Kánaán.

Kezdem azzal, hogy a bármilyen nyilvános szereplés -főleg közönséghez történő beszéd ráadásul mikrofonnal- számomra a nagyhalál. Nem viccelek. Sokan vannak, akik megveszekedetten tepernek, hogy akárhol szerepelhessenek legalább egy picit… na, én nem tartozom közéjük. Részemről kiválóan elvagyok a kis introvertált alkotói világomban, köszönöm szépen. Ám, ez az a pillanat volt, amikor nincs mese. 

A könyvbemutatót Róbert Katalin moderálta, ahol is Lylia Bloom írónővel felváltva válaszolhattunk a kérdésekre és mesélhettünk a könyveinkről. Jó volt a hangulat. Kata remek, rutinos moderátor, olyan pozitív kisugárzással, hogy az ember nem is tud mást érezni a közelében, mint könnyedséget. Nekem is segített oldódni. 

Lyliát már régebben ismerem, ugyan csak virtuálisan tartottuk a kapcsolatot, nagyon kedves és mindig egy hullámhosszon vagyunk. Élőben is éppen olyan, amilyennek elképzeltem.
Róbert Katalin, Lylia Bloom és Ash + a para :)



A beszélgetés első pillanataiban még érezhetően izgultam, de aztán oldódott a feszültségem. Remélem, a hallgatóság számára érthetően beszéltem. Nagyon köszönöm mindazoknak, akik eljöttek, kíváncsiak voltak és meghallgatták a bemutatót.
A dedikálás már sokkal lazábban ment. Mindig nagy öröm személyesen találkozni azokkal az emberekkel, akik azért jönnek el, mert szeretik az írásainkat és pár kedves mondat erejéig kötetlenül tudunk beszélgetni egymással. Köszönet nektek! 

Lylia Bloom és én.

Most pedig jöjjenek a személyes jellegű dolgok!
Elsőként Tibivel (Rácz-Stefán Tibor -Ha valaki nem tudná, ki ő, nézzen gyorsan utána!) futottam össze. A nyári Könyvhéten épp csak köszöntünk, mert szétszórt voltam és az események elragadtak, de most végre alkalmam volt kicsit beszélgetni vele és megköszönni neki, hogy bármilyen kérdéssel, kéréssel fordulok hozzá kiadós témákkal kapcsolatban, ő mindig gyorsan és nagyon segítően válaszol. 😊
Sikerült találkoznom az Ikrek hava szerkesztőjével, Kozma Rékával is. Réka! Köszönöm a munkádat. Nem tudom, mit hoz a jövő, de örülnék, ha még dolgozhatnánk együtt.

Katát már fentebb említettem. Kata, neked is köszönöm, hogy segítséget nyújtottál a kérdésekkel és jól fogadtad a kezdő szereplési parázásomat. 

Varga Bea (On Sai) olyan remekül kézben tartotta az eseményeket a maga kedves határozottságával, hogy biztosan tudom, ő egy hadihajó flottát is simán eldirigálna. 

Köszönöm a kiadó munkatársainak, akik a könyv anyagán dolgoztak. Jó ennek a csapatnak a tagja lenni.


Számomra igen kedves ismerősök is eljöttek, akiknek nagyon örültem. Ha majrézol, sokat jelent, amikor kedves baráti arcokat látsz magaddal szemközt. Köszönöm Krisztinek, Bamnak, Emikének, Orsinak, Zitának- akivel végre összejött a találkozás. 

Külön köszönet a barátaimnak, Sziszinek és Cintinek és a drága-drága családomnak a támogatásért és a biztatásért, akik velem voltak és hősiesen állták a sarat. Laci, neked köszi a fotózást! 
Egy biztos, ők sem láttak/hallottak még nyilvánosan beszélni. Apukám azt mondta: Az elején látszott, hogy izgulsz, de aztán belejöttél. 😉😊
Ez így nekem elég is. 💟
Ja! És reggel indulás előtt a szomszédasszonyomtól kaptam egy üveg pezsgőt és gratulált. 😁 

Sziszinek dedikálok
Végül egy kis leltár.

A 2017-es év szenzációs volt az írói pályafutásom alatt. Mérföldkő - ha úgy tetszik.
Egy éven belül két regényemet adta ki a Könyvmolyképző Kiadó. Kétszer kaptam meg a lehetőséget, és ha nem is dicskekszem vele eleget, hihetetlenül boldog és büszke vagyok. 💃💗
14 könyv a Publionál és most ez a kettő, amik már boltokban is vannak.
Akik hosszú évek óta figyelemmel kísérik az írói munkásságomat, tudják mennyi munka, remény és várakozás vezetett el idáig. Olyan ember vagyok, aki a feladatra koncentrál.  Bevallom, eszméletlen energiát, időt és reményeket toltam már bele ebbe a pályába és most úgy érzem, megérte. Az igazi jutalom az lesz, ha ti kedves Olvasók szeretitek, amiket írok.



Hogy is szokták?
A köszönetnyilvánításokból nem maradhat ki a MÁV, a BKK, akik az utazást segítették és a  Zwack Unicum Nyrt. a feszültségoldás nagymestere.
Puszi!
Ash







2017. december 15., péntek

Ikrek hava blogturné 2. állomás

Folytatódik a blogturné.
Mai napon Betonka véleményét olvashatjátok a könyvről.

Hálásan köszönöm!
Öröm és boldogság!

https://betonkabulija.blogspot.hu/2017/12/ashley-carrigan-ikrek-hava.html



2017. december 14., csütörtök

Könyveim sorban - újak és régiek

Még egy nap az Ikrek hava megjelenéséig!

Még két nap a könyvbemutatóig!

Addig is megmutatom nektek a könyveimet egy összegzésben.
Itt vannak az újak, a régiek és a még fiókban pihenők is.

Megtalálhatjátok őket a Publioboox és a Könyvmolykiadó oldalán.





2017. december 13., szerda

Mai nappal elindult az Ikrek hava blogturnéja.
12.13-12.22-ig kétnaponta egy-egy blogger olvasói véleményét láthatjátok a könyvről.

Első állomás Kelly és Lupi olvas oldalán található.

Ha elolvassátok a beszámolót, nem lesz kérdés mit is kérjetek karácsonyra. 😁😉.

Köszönöm szépen!

http://www.kellylupiolvas.com/2017/12/ashley-carrigan-ikrek-hava.html


2017. december 10., vasárnap

Betonka interjút készített velem.

Sziasztok!

Itt az első interjú az Ikrek hava megjelenése előtt.

Betonka felkészült kérdéseire nagy örömmel válaszoltam. Megtudhattok néhány apróságot arról mi és hogyan készül a Carrigan-műhelyben.

Köszönöm szépen a jó hangulatú, kötetlen beszélgetéseket és a támogatást.

Az interjúhoz kattints a linkre!









2017. december 7., csütörtök

Könyvbemutató és dedikálás

Sziasztok!

Elérkezett a perc, amikor bejelenthetem a dátumot:

2017.12.16-án szombaton 14.00-14.45-ig lesz az Ikrek hava című új regényem Könyvbemutatója.

A bemutató után dedikálás.

 Helyszín: Alexandra Pódium (Bp. Nyugati tér.7.)

A könyv 12.15-én jelenik meg.
A helyszínen megvásárolható.

Mindenkit szeretettel várok. 

Hatalmas öröm, hogy egy éven belül két könyvem is megjelenhet és boltokba kerül.
Nekem ez a legszebb karácsonyi ajándék. 



2017. november 24., péntek

Így fogunk kinézni...

Így fog kinézni a könyv.

Kattints a képre és nézd meg nagyban!