Látogatók

2016. december 27., kedd

G.M-nek...

Ez a bejegyzés most más lesz.
Nem a megszokott írásaimról fog szólni, nem kapcsolódik a könyveimhez sem.
Mondanám, hogy semmiféle köze nincs az írói mivoltomhoz, de azt hiszem, ha jobban belegondolok, ez így mégsem annyira igaz.

Aki a 80-as években volt tini, vagy fiatal, pontosan tudja, nekünk mit jelentett akkoriban a synthpop és a new wave - vagyis az új hullám- zenében, külsőségekben, életérzésben. Számunkra akkor nyiladozott meg a világ nyugatibb fele és a fiatalokat mi más fogja meg elsőként, ha nem a zene és ezzel együtt a popsztárok, akikért rajongtunk.
14 éves voltam, amikor 1983-ban felfedeztem magamnak a Wham nevű angol duót és azonnal beleestem George hangjába. 
Igen, ez a bejegyzés George Michael emlékének szól.

Azzal az eszközzel emlékezem rá, ami a rendelkezésemre áll; a blogomon.

Ő volt az ikon, az a fickó, akit szünet nélküli kitartással és feltétlen rajongással az eltelt 33 évben szerettem és szeretni fogok, míg tehetem. Tiniként a szobám fala az ő plakátjaival volt tele, hogy a tapéta ki sem látszott egy centiméteren sem. Este az ő képét láttam utoljára és reggel elsőként. Ha valamelyik német Bravo-ban kijött egy képe, már rohantam is beszerezni. A dalait annyit hallgattam, hogy mindegyik belém vésődött. Ifjú, meghatározó éveimben minden kisebb-nagyobb lelki-mizériára George-ot hallgattam. Fel a fülhallgató és már magunkra is zártam a világot. Igen, bizony, szerelmes is voltam belé. A jó égbe is csajok, ki nem?! 
Sokat adott nekem, egybeforrt a fiatal éveimmel és később felnőttként a komolyabb hullámvölgyeken is végigkísért, mint egy fiktív társ. A többi banda és zenész lassan elhalványult nálam a sorban, de ő maradt.
Soha nem tudta megtörni az iránta érzett rajongásomat semmilyen botránya, amikből azért adódott pár. Nem érdekelt, hogy meleg, mert ettől még ugyanaz a művész maradt. Nekem ő mindig az előadóművész volt, aki perfekcionista volt a munkájában és mindig ezer százalékot nyújtott a közönségének. A hangja pedig bekúszott a bőröm alá, megszoktam, mint a fényt, a szelet, vagy a levegőt.
Nem ismerhettük a magánembert, nem tudhatjuk, mit miért tett, miért csapta szét az életét ez az istenadta tehetség és legfőképpen nem vagyunk senkik, hogy elítéljük bármiért is. Ő nekünk csak adott. Csodákat adott.
Talán ott bicsaklott meg az élete, amikor elvesztette a szerelmét, majd imádott édesanyját, akivel szoros volt a kapcsolata és soha többé nem tudta összekapni magát. A show biznisz sokakat bedarál.

Volt szerencsém élőben látni a koncertjét, ami életem egyik legjobb élménye volt. 
Végtelenül kedves, jó humorú, aranyszívű pasas volt. A tehetsége, a művészete kétségkívül óriási ajándékot hagyott nekünk. Olyan előadóművész volt, akit az egész egyetemes zenész szakma elismer.

Még nagyon sokat kellett volna alkotnia, sok dalt írni és énekelni nekünk. Túl korán ment el.
Éppen a 2017-es visszatérésén dolgozott. Nagyon vártam...
Az égieknek nagyobb szükségük volt rá. Magukhoz vették őt.
Nehéz elfogadni, hogy George nincs már közöttünk, csak a képei maradtak, az interjúk és a csodálatos dalai.
Elment az idol, aki végigkísérte az eddigi életem jelentősebb részét, elment és most olyan érzés mintha a fejemben a fiatalságomról őrzött kép repedt volna meg. 
És miért írtam az elején, hogy köze lehet az írásaimhoz? Mert a sok-sok év során a dalai ébresztette érzelmek és gondolatok erősen befolyásolták a lényemet és egészen biztosan lenyomatot hagytak bennem, amiket így vagy úgy beleviszek a könyveimbe.  
Ha ezt hallaná, jót mosolyogna rajta és tetszene neki.

Továbbra is hallgatom a dalait, mindig, csak mostantól sajog majd érte a szívem.

Önző módon azt kívánom, bár örökké élnél! Ezerből te vagy az egyik, akire ez nagyon igaz.
Íróként egyet tehetnék érted, halhatatlanná formálhatnálak. Megtehetném...
Te már így is halhatatlan vagy a számunkra. 

( Igen, belecsempésztelek kicsit két regényembe is. Te voltál Dexter, a boszorkánymester A hóhér vérében és a főellenség Nestor a Halál és Gloriában.)

Drága George, találj békességet ott, ahol most vagy! Vigyázzanak rád az égiek!
A hiányod pótolhatatlan. Köszönöm.
Szeretlek! 







Ui: Héj, 2016! Elég volt! Falánk Halál pajtásoddal eleget zabáltatok idén. Takaródjatok a fenébe!