Látogatók

2015. május 17., vasárnap

Ezt találtam egy régi mappában.
Egyszer írtam egy ilyent is valami írós játékra...
Nem erősségem a verselgetés, úgyhogy nem ér vigyorogni!



Megjöttem! Itt vagyok. Örültök-e hát nékem? Zizegő faleveleket táncoltató, szeszélyesen suhogó szélhangszereimmel kergetem el a hivalkodó, nyalka nyarat.
Búgok, süvítek a fák nyikorogva táncoló törzsei között, én a hívatlan vendég. Kapukat döngetek, csípős hajnalokon nekifeszülök a házfalaknak. Belefújok a kéményekbe, akár egy bús hangú fuvolába.
Sáros buborékokat csattogtató, suttogó záporral kedveskedek, máskor brummogó, dühösen vagdalkozó zivatarral, éles villámokkal döngetem a morgó fekete eget.
A harsány nyári ragyogást kicsúfolom, pompás vörösbe, aranyba forduló, megfáradt lombokat zörgetek, száraz avart ropogtatok.
A szagos szőlőt szüretelő, fütyörésző gazdákat, zsongó darazsakkal és cserregő hamis énekű seregélyekkel bosszantom. Nyár Húgomat lágyan dúdolva elűzöm.